A hálaadó szentmisén, melyet dr. Papp Tamás pápai káplán, esperes, Budapest-Remetekertváros Szentlélek plébánosa celebrált, a nővérek megújították szerzetesi fogadalmukat. A szentmisét követően pedig együtt ünnepeltek.
Papp Tamás atya prédikációját rövidítve közöljük:
A nagyszombati liturgiában hangzik el Ezekiel próféta könyvében az a szakasz, amelyet kereszteléskor is fel szoktunk olvasni, s ebben a jó Isten arról biztosít bennünket, hogy kő szívünket elveszi és élő, érző, eleven szívet ad helyébe. S mindezt azért teszi, hogy az Ő szeretett népe legyünk. Az Üdvözítő Szíve a világ számára a Szentháromság élete. Ilyen szempontból Jézus Szíve szeretet a világ számára. Hiszen, ahogy Szent János fogalmaz „Szeretet az Isten”, s a Szentháromságos személyeket ez a kimondhatatlan szeretet tölti el. Ennek a világnak melyben élünk, a központja és az eligazodási pontja Jézus Szentséges Szíve. Az Úr Jézus szeretete a Szentháromság szeretete. Egyrészt tehát ünnepeljük a Jézus Szíve szeretetét, amely eligazítja ezt a világot, és amely értelmet ad ennek a világnak.
Ahogyan a lélek élteti a testet, úgy élteti a keresztény ember ezt a világot és segíti, hogy rátaláljon az Üdvözítő szeretetére, Isten szeretetére. A jó Isten felkínálja az Ő Szívének szeretetét. Az ember képes arra, hogy a szívét megnyissa az Isten szeretete előtt, mint ahogy sajnos arra is képes, hogy bezárja a szívét az Isten szeretete előtt, és elforduljon Tőle, más teremtett valóságoknak adja a szíve szeretetét.
Idén májusban, amikor Jézus Szentséges Szívéről egy konferenciát tartottak Rómában, Ferenc pápa azt mondta, hogy nincsenek olyan sebek, amelyeket ne lehetne begyógyítani. Törekedni kell arra, hogy begyógyítsuk azt a sebet, amelyet képesek vagyunk ejteni a szereteten. A pápa elsőként említi a bűnbánatot, a bocsánatkérést és a jóvátételt. A jóvátétel, az engesztelés, a felajánlás, ahogy XVI. Benedek pápa megfogalmazza; aki bele kostól ennek a szeretet-óceánnak a mélységébe, az életében is törekszik arra, hogy viszonozza ennek a Szívnek a szeretetét.
Minden bizonnyal ez indította a XIX. század végén Brunner Anna Margaritát arra, hogy 130 esztendővel ezelőtt 1894-ben megalapítsa ezt a kongregációt, az Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregációt. Nagy kegyelem, hogy Jézus Szentséges Szíve ünnepén 1901. június 25.-én, mert abban az esztendőben Jézus Szentséges Szíve ünnepe erre a napra esett. Megkapja a pápai elismerést és az engedélyt, hogy kiadja az első regulát, amelyet majd több más is követ, de ez az ünnep megmarad jellegzetesen és alapvetően a kongregáció életében, amely azóta számos országban elterjedt, Magyarországon, Szlovákiában, Romániában, USA-ban Illinois államban, Ukrajnában és Albániában.
Hálát kell adnunk azért is, hogy itt Magyarországon egy nagylelkű nővér, Kuczera Matild M. Flóra is belépett a közösségbe és ennek a kongregációnak általános elöljárója lett 1910-1944-ig, aki 80 éve hunyt el. Ebben az időben történt az anyaház felépítése, átadása, 1931-ben és a Szent Ferenc Kórház felépítése. 22 házban éltek, működtek a nővérek, akiknek a hivatása a beteggondozás és a rászoruló beteg emberek megsegítése kórházakban, magánházaknál, szociális intézetekben. Hálát adunk ezért a nagy ajándékért, és hálát adunk azért, hogy 1950-ben a feloszlatáskor 250 nővér tartozott a magyar tartományhoz.
A nővérek ma is igyekeznek megélni hivatásukat nagy szeretettel és bizalommal a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szíve és az Üdvözítő Jézus Szentséges Szíve felé. A nővérek a szemlélődéstől indulnak az apostoli munkájukhoz és a kórházból vagy a magánházaknál történt betegápolásból ide térnek vissza az Oltáriszentséghez, az imádság házába.
Ezt köszönjük tehát a rendalapítónak és köszönjük azoknak, akik megvilágosították az ő útjukat, és a nővéreket erre az útra vezette, hogy ma is ugyanazzal a buzgó lelkesedéssel, mint ahogy egykor elődeik tették az életüket a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívén keresztül az Úr Jézus Szentséges szerető szívének ajánlják. Amen. (Bp. 2024. június 7.)
Forrás és fotó: Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregáció
