2015-ben ünnepeli alapítása 75. évét a Jézus Szíve Nővérek Társasága. A jubileumra egész közösségük összegyűlt Los Angelesben november 7-én. A közösség nagy hálával ünnepli az elmúlt hetvenöt évben megtapasztalt isteni szeretetet és gondviselést, köszönetet adva az apostoli munka gyümölcseiért, a családok, barátok, jótevők, klerikusok jóságáért és támogatásáért – fogalmaz a szerkesztőségünket tájékoztató Farkas Zsófia SDSH nővér.
A jubileumi szentmisét november 7-én, az egyesült államokbeli, Los Angeles-i anyaházhoz közeli Eudes Szt. János templomban tartották a nővérek, ahol Los Angeles érseke, José H. Gomez több püspök, apát és számos pap koncelebrálásával vezette a liturgiát.
Homíliájában az érsek a Szent Szív és a benne való hivatás szépségéről és hűségéről elmélkedett, megköszönve a nővérek apostoli szolgálatait. „Istennek terve van az emberiséggel, és mi arra vagyunk hivatva, hogy megosszuk ezt a szeretet-tervet felebarátainkkal.” Biztatta az összegyűlt családtagokat, barátokat, híveket, hogy az évforduló alkalmából ajánlják fel magukat újra Jézus Szent Szívének.
A homília után a jelenlevők keresztségi fogadalmukat, a nővérek a tisztaság, szegénység és engedelmesség szerzetesi hármas-fogadalmát újították meg.
Az angol nyelvű liturgia alatt Halmos László Minden földek Istent dicsérjétek című kórusműve is helyet kapott a nővérek imádságos éneklésében.
Mary Tomasella SDSH nővér, a rend általános elöljárója köszöntötte a jubileum alkalmából a jelenlevőket és azokat a családtagokat, barátokat, támogatókat is, akik nem tudtak az ünnepségen részt venni.
„Hetvenöt évvel ezelőtt Isten Szolgálója Péterfy Ida, Isten hívására hittel és bátorsággal felelve adta oda életét, hogy Istent osztatlan szívvel szolgálja és mindent odaadva Neki kövesse Őt. Hálát adunk Istennek minden ajándékáért – a kegyelmekért és a karizmáért, amelyet Isten először alapítónknak, Péterfy Ida nővérnek adott, majd rajta keresztül minden Jézus Szíve Nővérnek. Különösen is szeretnénk mély hálánkat kifejezni minden családtagunknak, barátunknak, klerikusoknak és szerzetestársainknak, akik az elmúlt 75 évben megosztották velünk hitüket és segítettek minket szeretetük, szolgálatuk, kedvességük és nagylelkűségük tanúságával. Hittel telt életetek minket is segítettek abban, hogy megszentelt szerzetesként éljünk, és hogy tovább folytassuk apostoli munkánkat az Egyesült Államokban, Tajvanon és Magyarországon, és amelyben ti is mind részt vesztek. Ebben a jubileumi évben szívünk különösen is telve van mély hálával az elmúlt hetvenöt év minden szeretetéért, gondoskodásáért, amelyet Istentől kaptunk. Kérünk titeket, hogy imádkozzatok velünk és értünk ünnepelve Isten jóságát, és aki mindent megtehet azon felül is, amit mi kérünk vagy elképzelünk. (Ef. 3, 20.)"
A szentmise után történeti és fotókiállítás várta vendégeket. Az ünnepség végén a nővérek énekekkel köszönték meg a családtagok, barátok és jótevők támogató szeretetét.
A magyar alapítású rend 1949-ben menekült ki az országból, miután a rendalapítót, Péterfy Ida nővért összefüggésbe hozták a letartóztatott Mindszenty József bíborossal. A rend 1940-es alapításától kezdve kateketikai feladatokat látott el, a háború utáni kommunista időszak alatt titokban adott képzéseket, lelkigyakorlatokat családoknak, fiataloknak az ország különböző területén. Ebben a nehéz időszakban dolgozta ki Ida nővér az „Öt Pont Szemléltető Módszert” mint kateketikai, evangelizációs metódust. Ida nővér és a nővérek látták a szükségességét annak, hogy a hit átadásában, a hitre nevelésben nem lehet időt vesztegetni vagy hosszú távú oktatásra építeni. A háborús és elnyomásokkal teli környezetben Isten üzenetének gyorsan, hathatósan és maradandóan kellett áthatnia az emberek életét: „Most van az idő, amikor a fiataloknak meg kell ismerniük a hitet, most kell motiválni őket, hogy gyakorolják és éljék is azt! Most kell, hogy meggyőződéses és elkötelezett követői legyenek Jézus Krisztusnak!”
Magyarországról a nővérek Ausztrián keresztül Kanadában kaptak menedéket, ahol kétkezi munkásként kezdve és intenzív angol tanulással folytatták szerzetesi életüket. Keresetüket megtakarítva két év után nyomdát létesítettek, amellyel a torontói főegyházmegyét szolgálták. A rend 1954-ben a Piusz pápa által meghirdetett Mária-év egyik fő szervezője volt az egyházmegyében. 1956-ban a kateketikai szükségletekre felelve a Los Angeles-i egyházmegye meghívására a nővérek végülis az Egyesült Államokba települtek le. Ott kezdett a közösség növekedni különböző nemzetiségű tagokkal tükrözve az egyház sokszínűségét és egyetemességét.
A Jézus Szíve Nővérek fő apostoli szolgálata továbbra is az evangelizálás, hitre nevelés. Kaliforniában kilenc különböző rendházból látják el feladataikat a plébániai hitoktatás szervezése és vezetése, szentségekre felkészítés, katekéta képzés, ifjúság-pasztoráció és lelkigyakorlatok területén. Egyedülálló volt Ida nővér azon kezdeményezése, hogy lelkigyakorlatos központot létesítsen gyerekeknek. A Jézus Szíve Lelkigyakorlatos Központ 1977-ben kezdte működését és sikeresen szolgál azóta is, évente több mint tizenkétezer lelkigyakorlatozó részvételével Santa Ana városában. Az ifjúságot és a családokat szolgálja a jótevők adományaiból a San Bernardino hegységben felépített Szent Szív Lelkigyakorlatos Tábor 1980 óta. A hegyoldalba épített több funkciós tábor évközben bérmálkozás előkészítő lelkigyakorlatoknak, nyáron pedig családi és gyermektáboroknak ad helyet.
A nővérek 1992-ben tértek vissza Magyarországra, hogy folytassák kateketikai, evangelizációs tevékenységüket, amelyet 1940-ben megkezdtek. A pestszentlőrinci főplébánián nyitották meg a Szent Szív Központot, ahol és ahonnan elérhetők a nővérek, hogy Krisztus Örömhírét továbbadják.
Magyarországon november 22-én a pestszentlőrinci főplébánián reggel 9 órakor kezdődő szentmise keretében emlékeznek és adnak hálát a nővérek az elmúlt 75 évért az egyházközséggel, barátokkal és családtagokkal.
Az 5 pont szemléltető módszer:
A résztvevők figyelmét fantáziájukon keresztül tudjuk megragadni. Ennek során a katekéta belép a hallgatók világába, és segít, hogy megismerni gondolkodásmódját. Így közelít egymáshoz a katekézis két főszereplője, és végül összetalálkozik a „két világ”: a résztvevőké és a katekétáé.
1. Érdeklődés felkeltése: Az óra kezdetén a témához kapcsolódó játékkal, irányított beszélgetéssel, diavetítéssel, vagy egyéb módon keltsük fel a résztvevők érdeklődését. A cél, hogy a csoport tagjai összeszedett legyenek, elcsendesedjenek. Így „érkeznek meg” a hallgatók lelkileg, szellemileg és érzelmileg is a foglalkozásra. Fontos, hogy a bevezetés a témához kapcsolódó legyen, és így átlépést teremtsen a foglalkozás témájára.
2. Illusztrált magyaráza: Az óra tanító része. A képek lényegesek, segítik a magyarázatot. Egyszerű vonalrajzokkal a lényeget kívánjuk felvázolni, mintegy megjelenítjük a mondottakat.
3. Kapcsolat az élettel: A katekéta feladata, hogy a hallottak ne pusztán elméleti síkon maradjnak meg, hanem a hallgató életre tudja váltani ismereteit. Fontos, hogy a hallgató képes legyen kapcsolatot teremteni a hallottak és saját élete között. Miben segíti őt ez a tanítás ma, a saját helyzetében. Arra is figyelni kell, hogy a résztvevők ezt a kapcsolatot ne csak megértsék, hanem kedvet is kapjanak hozzá, vagyis segítenünk kell abban, hogy megszeressék azt a jót, ami a tanításból fakad.
4. Heti gyakorlat (erénygyakorlat): Ki kell emelni azt az erényt, amivel a tanítás lényege tettekben kifejezhető, és segíti a résztvevőket hitük megélésének fejlődésében.
5. Befejező összefoglalás (a memória): A hallgatók maguk foglalják össze azt, amit az órán hallottak.
Forrás és fotó: Magyar Kurír/Jézus Szíve Nővérek Társasága