A Szociális Testvérek Társasága Generalátusának budai, II. kerületi épületén április 26-án helyezték el „Az élet háza” emléktáblát, Slachta Margit, Peitl Róza Katalin és Salkaházi Sára szociális testvérek és hőstársaik tiszteletére, akik a holokauszt idején menedéket nyújtottak az üldözötteknek.
„Az élet háza”-avatást, amelyre hazánkban első alkalommal kerül sor, a Nemzetközi Raoul Wallenberg Alapítvány kezdeményezte. Az alapítványt képviselő Orosz Ferenc elmondta, hogy a Nemzetközi Raoul Wallenberg Alapítvány létrehozói fő küldetésüknek tekintik, hogy Raoul Wallenberg és a hozzá hasonló embermentők szellemi örökségét kutassák, megőrizzék és minél szélesebb körben megismertessék, mert hisznek a jóság elismerésének fontosságában. Legfontosabb programjuk jelenleg „Az élet házai” (angolul „Houses of Life”) kezdeményezés, amelynek keretében céljuk, hogy azonosítsák és emléktáblával jelöljék meg azokat az európai helyszíneket, amelyek menedékül szolgáltak a nácizmus üldözötteinek. Idáig több mint ötszáz ilyen helyszínt azonosítottak Lengyelországban, Olaszországban, Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban és Dániában. Magyarországon első ízben kerül sor „Az élet háza” avatására, amit az alapítvány reményei szerint további helyszínek követnek majd.
Orosz Ferenc elmondta, személy szerint azt is reméli, mindez nem marad pusztán kegyeletes emlékezés, hanem inspirálóan fog hatni, hogy minél többen felismerjék, napjaink hazai és nemzetközi társadalmi krízishelyzeteiben mi az a cselekedet, amit Raoul Wallenberg, Salkaházi Sára és áldott emlékű társaik példája megkövetel a jóakaratú emberektől. A helyes úttal kapcsolatban a Nemzetközi Raoul Wallenberg Alapítvány egyik tiszteletbeli vezetőjének szavait idézte, aki nem más, mint Ferenc pápa – ő még Buenos Aires püspökeként lett az alapítvány tagja. „Szégyenkezünk, mert csöndben lapítunk az igazságtalanságok láttán; mert lusta a kezünk, mikor adni kellene, de markolunk, amikor elvenni és megszerezni kell; mert harsány a hangunk, amikor saját érdekeink védelméről van szó, de félénk, amikor mások érdekeiért kellene szót emelni; mert gyors a lábunk a rosszra vivő úton, de megbénul a jó felé vezető úton” – mondta idén nagypénteken a szentatya.
Pataki Ágnes, a Szociális Testvérek Társaságának általános elöljárója beszédében hangsúlyozta: a szociális testvérek a legóvatosabb becslések szerint is legalább ezer zsidó származású embert mentettek meg az elhurcolástól a vészkorszak idején. Az alapító, Slachta Margit testvér, a boldoggá avatott Salkaházi Sára testvér és Peitl Róza Katalin testvér mellett – aki éppen a táblaavatás helyszínén, a budai Báthori utcai házakban nyújtott menedéket sokaknak –, azokra a testvérekre is emlékeztetett Pataki Ágnes, akik keresztlevelük, egyéb okmányaik átadásával segítették a származásuk miatt életveszélybe kerülő embertársaikat. Más testvérek a hálóhelyüket adták át vagy a bújtatottak testi-lelki szükségleteinek ellátásáról gondoskodtak. A társaság munkatársai közül is nagyon sokan segítettek: voltak, akik saját házukat, nyaralójukat bocsátották rendelkezésre, hogy ott az üldözöttek elrejtőzhessenek; mások az üldözöttek vidékre menekítésében, menlevelek, hamis okmányok készítésében működtek közre. És voltak becsületes, jó érzésű szomszédok és kereskedők is, akik – bár észlelték a rend házai körüli szokatlan mozgást, a megváltozott létszámot és az idegen arcokat – hallgatásukkal, jóindulatukkal mintegy „cinkosaivá” váltak a szociális testvéreknek.
Pataki Ágnes emlékeztetett: Slachta Margit testvér már a harmincas években felismerte a hitleri eszmék veszélyességét, és felemelte szavát a „nemzeti őrületek” ellen. 1942 januárjában a Keresztény Női Tábor január 6-i seregszemléjén programbeszédében pedig úgy fogalmazott: „Szükséges, hogy az ország minden polgárának (zsidóknak is) krisztusi alapon biztosítva legyenek a természetjogaik: életfenntartás, megélhetési, családhoz, gyermekhez való jog.” Margit testvér tettekkel is kifejezte ellenállását: 1939-ben, miután Hitler megtámadta Lengyelországot, lengyel menekülteket fogadott be. 1943-ban újévkor a Nemzeti Újságban tett közzé nyílt levelet a Pest Vármegyei Törvényhatósági Bizottság tagjaihoz a munkaszolgálatosok érdekében. Ugyanabban az évben a szlovákiai zsidók védelméért magával XII. Piusz pápával is beszélt; a szentatya ezután elrendelte, hogy a szlovák püspökök tiltakozzanak Tisónál, adjanak ki egy tiltakozó pásztorlevelet, mire a deportálás elmaradt. 1944. március 19-étől, Magyarország német megszállásával kezdődött meg aztán a konkrét menedéknyújtás a városokban, falvakban, ahol szociális testvérek vagy munkatársaik éltek, dolgoztak.
Margit testvér kiürítette az anyaházat – csak néhány testvér maradt ott –, hogy elférjenek a menedékkérők (a testvérek Zugligetbe jártak ki aludni a Stefanits-villába), és vatikáni és svéd oltalom alá helyezte az épületet. A testvérek mindannyian teljes szívvel támogatták ebben vezetőjüket, így Salkaházi Sára is, aki a budapesti Bokréta utcai munkásnőotthonban bújtatott üldözötteket. Az egyik lány bosszúból jelentette fel, mert Sára testvér megdorgálta őt szabados életmódja miatt, és át akarta helyezni egy másik otthonba. 1944. december 27-én este a nyilasok elhurcolták Salkaházi Sárát, Berkovits Vilma hitoktatónőt és négy menedékkérőt. Még aznap este belelőtték őket a Dunába.
Az alapítók generációjához tartozó Peitl Róza Katalin testvér volt a remetekertvárosi ház főnöke, amikor megkezdődött az embermentés. A háborús körülmények között ő bújtatta az igazoló írások és élelmiszerjegy nélküli üldözötteket, minden kockázatot vállalva. 1944 karácsonyán így biztatta a pártfogásba vett embereket: „Érezzétek magatokat biztonságban. Nem én, hanem Isten hozott ide benneteket, hogy megmentsen.” Az aránylag kicsi épületben, mely ma a szociális testvérek hazai anyaháza, egyben noviciátusa, s ahol most tíz-tizenegy testvér lakik, kilencven ember életét mentette meg Róza Katalin testvér. Csodával határos, hogy senki sem jelentette fel. A háború után a hálás menekítettek pótolták ki nyugdíját havi hozzájárulásokkal. „A mai napon a Szociális Testvérek Társasága megkapta »Az élet háza« kitüntető címet. Ezt a táblát most a generalátus házára tettük föl, de ez a ház képviseli, szimbolizálja mindazokat a házakat, ahol a szociális testvérek biztonságuk, életük kockáztatásával oltalmazták, rejtegették az üldözött zsidó embereket a holokauszt poklában” – fogalmazott az eseményen Pataki Ágnes.
A táblát Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes leplezte le és Székely János esztergom-budapesti segédpüspök áldotta meg. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritate in Veritas Bizottságának elnöke beszédében kérte Istent, aki az élet barátja, hogy ez a tábla emlékeztessen mindenkit arra, hogy irgalmas szívvel, segítő kézzel forduljon oda a kisemmizettek, elesettek, szükséget szenvedők, üldözöttek, menekültek felé.
Az emléktábla szövege magyarul:
Ezen a helyen állt az épület, amely a szociális testvérek más házaival együtt azoknak az ártatlan embereknek nyújtott menedéket, akiket a náci időkben üldöztek.
A Nemzetközi Raoul Wallenberg Alapítvány – Raoul Wallenberg szellemi örökségével összhangban – örömmel nyilvánítja ezt a helyet „Az élet házának” azoknak a hősöknek a tiszteletére, akik a szolidaritás és a polgári bátorság értékeit magasra tartották.
Eduardo Eurnekian Baruch Tenembaum
elnök alapító
Forrás és fotó: Szociális Testvérek Társasága/Magyar Kurír
