Az eseményen elsőként Hack Gabriella humánpolitikai és titkársági osztályvezető köszöntötte a jelenlévőket, köztük Görgényi Ernő polgármestert. Elárulta, a kiállítás anyagában az ő tekintetét leginkább a rendi nővérek különleges viselete, illetve a rendi fátyol ragadta meg.
Kovács Péter pápai káplán, esperes-plébános, a gyulai római katolikus egyházközség püspöki helynöke megnyitóbeszédében felelevenítette a szerzetesrendek és az irgalmas nővérek történetét. Utóbbiakról elmondta, a rendek ezen szolgálati ága 1852-ben jelent meg először Magyarországon, majd gyorsan elterjedt. Az irgalmas nővérek hazánkban iskolák, kórházak, árvaházak, szeretetotthonok, fegyintézetek, vakok, siketek és testi fogyatékossággal élők mellett működtek. A kiállításról kifejtette, hogy az egyfajta hangulatot igyekszik visszaadni a nővérek tevékenységének koráról, számos utalással a gyulai jelenlétükre.
Majd Tóthné Gyevnár Erika kuratóriumi elnök köszöntötte az egybegyűlteket. A szöveget teljes terjedelmében közöljük:
Alapítványunk kifejezett célja, hogy a történelmi levegőjű városunk krónikájában olyan kevésbé ismert, vagy feledésbe merülő jelentős események, családok, személyek, épületek és történések feltárásával, kutatásával felidézzük a múltunkat. Gyulai kórházunk történelmi háttere városunk helytörténetében jelentős szerepet tölt be.
Az egykori Közkórházunk - Jubileumi történeti emlékkönyvéből (1996) kiderült néhány rövid bejegyzés alapján -, hogy vincés nővérek is tevékenykedtek az ódon falak között. Viszont a kórház krónikája ennél többet nem említett.
Alapítványunk elhatározta, hogy felkutatja a hiányzó és hiányt pótló történelmi részleteket a nővérekről. Kutatásaink egészen Graz-ig jutottak, a Kelet-Európai Tartományi Központig, mivel az első nővérek Graz-ból érkeztek. Előszőr 1875-ben a gróf Wenckheim Krisztina által alapított Árvaházba, majd később 1891-ben pedig az egykori Közkórházba.
Grazból meg is érkezett két oldal a Rendi Krónikából, amely igazolja a Páli Szent Vincéről Nevezett Irgalmas Nővérek Szeretet Leányai Társulatának jelenlétét városunkban. A hiteles forrással tisztázhatóvá vált, pontosan melyik női rend képviseltette magát. Ennek oka, a téves közlések, az „ apácák”ként épültek be köztudatba, amely helyreigazításra szorult.
Szolgálatban töltött életük nehezen rekonstruálható hiteles források nélkül. A Békés Megyei Levéltárunkban – a kórházról szóló iratanyagok hiányossága miatt csak az 1949-ben távozó nővérek „Működési Bizonyítvány”-aira támaszkodhattunk. Másik hiteles forrásunk két Szabályzat és Utasítás, amelyek alapján tudtuk a napirendjüket, munkaköri feladataikat bemutatni: Külön a tanító nővéreket az árvaházi témakörben, és külön az ápoló nővéreket a kórházi környezetben, a város helytörténetével összekapcsolva. Megszámlálhatatlan szakirodalom, tanulmány volt még a segítségünkre.
Mai társadalmunk hiányt szenved a szeretetben és a szolgálatban.
Kedves nővéreink elhalványodni látszó emlékét szeretnénk feleleveníteni. Apró villanásokat, egy-egy pillanatot bemutatni, felidézve lelkiségüket, összegyűjtve életük, szolgálatuk megmaradt töredékeit. A Szeretet Leányaink Társasága észrevétlenül, Isten dolgaihoz hasonlóan született. Nem szóltak róluk hangzatos történelmi feljegyzések, a következetesen szerény, minden ünnepléstől mentes, szinte félő közösségük láthatatlanná tette őket. Szent szolgálatot végeztek, Isten hívó szavára.
A kiállítás célja, hogy együtt, közösen emlékezzünk azokra az irgalmas nővérekre, akik 131 évvel ezelőtt, éppen a mai napon kezdték meg áldásos működésüket kórházunk falai között. Hiszen Gyula városának történelmi levegőjű történetében jelentős helyet foglalt el a vincés nővérek tevékenysége.
Hálás szívvel köszönöm Msgr. Kovács Péter Békési püspöki helynök, pápai káplán, gyulai plébános úrnak a megnyitó beszédet, Dr. Becsei László főigazgató főorvosnak a lehetőséget a méltó helyszínért, Dr. Görgényi Ernő polgármester úrnak a megtisztelő részvételt,
Hálás szívvel mondunk köszönetet a Nagyváradi Tartományi Központ főnöknőjének : Kertész Szerafina nővérnek az önzetlen segítségért, a rendi fogalmak értelmezésben, azok megértésében. A Kelet-Európia Tartományi Központnak, Grazból, A Békés Megyei Levéltárnak a szakirányú támogatását és segítségnyújtását.
A kiállítást és a megnyitót a NEA, a Miniszterelnökség és Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.
A kórházunkban élő nővéreket a főzés, az önellátó konyhakertészet gondozása, terápiás betegek bevonásával, gazdasági irányítás, lelki gondozás, betegápolás, műtősnői segédlet, virrasztás, ruhatári – mosodai feladatok, éléskamra és kulcsfelelősi beosztások jellemezték.
Eredeti fényképekre is alig bukkantunk, ezért, hogy érzékeltetni tudjuk irgalmas nővéreink tevékenységét és lelkiségét, csak illusztrációk által követhetjük nyomon életük néhány mozzanatát. A képanyag nagy része a Chicago- i egyetem Archívumából származik - John E. Rybolt, C.M. atya - engedélyével.(A képek forrása: „The St. Vincent de Paul Image Archive ”.DePaul Egyetem, Chicago, Illinois, USA. , John E. Rybolt, atya C.M.)
Tervezzük részletes bemutatását a nővérek gyulai tevékenységének könyv formájában, mivel a kiállítás nem tette lehetővé.
A gyulai Szentháromság temetőben lévő sírjaikat örökbe fogadtuk, gondozásba vettük.
A kiállításnak üzenete van: Isten megismertetése az alázat, hit, szeretet és a szolgálat szellemében.
Napjainkban is érvényes mondatokkal zárom köszöntőmet: Ebbe a kaotikus, fülzúgató harsogásba szelíd apostoli lelkek szava hallatszik gyöngéden: testvérek, szeressétek a szegényt, hajoljatok le hozzá, segítsétek. Enyhítsétek a testi nyomort, de ne felejtsétek el: az első, a legfőbb, a lélek, a szeretet, mert az Istentől való.
Végül Kovács Péter egy csontereklyét adott hozzá a tárlat anyagához a Nádi Boldogasszony Plébániából, majd felolvasták Csáky Ilona grófnő és Wenckheim László gróf levelét, amit Tóthné Gyevnár Erikának címeztek a kiállítással kapcsolatban.
Forrás és fotó: Nobilitas Anno alapítvány és www.beol.hu
