Bártfay Katalin Zsuzsanna vallásos családban nőtt fel Budapesten három testvérével, majd a középiskolát Moszkvában végezte, ott kezdte a tanár szakot is az egyetemen, majd hazatért.
– Sokat szerettem olvasni a szentek életéről, köztük Árpád-házi Szent Margitról, majd olvastam az akkor egyetlen katolikus újság, az Új ember hirdetését: hivatástisztázó lelkigyakorlatot hirdetnek az iskolanővérek. Jelentkeztem – emlékszik vissza Zsuzsa nővér, amikor a szerzetessé válásáról kérdeztük.
Debrecenben a Svetits házaspár hallotta meg azt a hívást, hogy a katolikus családok lánygyermekeinek az 1800-as évek vége felé megoldatlan volt a nevelése-oktatása. Az ő gyerekeik meghaltak, így Svetits Mátyás, aki a Debreceni Iparkamara első elnökeként is ismert, feleségével úgy döntött, hogy azt a vagyont, melyet összegyűjtöttek, végrendeletükben a katolikus lányok oktatására fordítják.
– Amikor 1896-ban ennek folyományaként megindult a Svetits, akkor minket, Boldogasszony Iskolanővéreket kértek meg, hogy vegyük kézbe az oktatás-nevelés megszervezését, ahogy ezt azóta is, 128 éve tesszük. Több mint ezer gyermek jár valamelyik intézményünkbe: óvodásaink nyolc csoportban, általános iskolásaink ötszázan vannak, valamint több mint háromszáz gimnazistánk van, a kollégiumunkban negyvenöten laknak – összegzett az intézményvezető.
– Rendalapítónk, Gerhardinger Terézia erről úgy ír: célunk, hogy minden drága gyermeket teljes kibontakozásához segítsünk, és hisszük, hogy a világ ilyen neveléssel változtatható meg. Manapság mások a hatékony utak az iskolában, másképp lehet a mai gyerekekkel megtalálni a hangot úgy, hogy ők a lehető legtöbbet fejlődjenek, növekedjenek. Rendalapítónk azonban forradalmi modernséggel gondolkodott, nagyon fontosnak tartotta, hogy a szerzetes nővérek és munkatársaik a lehető legképzettebbek és minden korban nyitottak legyenek a valóságra, a legkorszerűbb oktatási módszerek alkalmazására – fogalmazott Zsuzsa nővér.
– Ahogy valaki belép a Svetitsbe, valamit megérez a békéből, nyugalomból, szeretetből, amit itt próbálunk mindannyian a nap 24 órájában továbbadni, hiszen Istentől nap mint nap, percről percre szeretetet kapunk, így természetes, hogy ebbe szeretnénk mindenkit bekapcsolni, továbbadni. Amikor reggelenként a gyerekek megérkeznek intézményünkbe, a napot közös beszélgetéssel, imádsággal kezdik az óvodától a gimnáziumig. Megosztják örömeiket, bánataikat, a nagyobbak közös korcsolyázást vagy mozizást szerveznek, megünneplik a születésnapokat, vagy együtt éreznek azzal, aki bánattal érkezik. Csak ezután fogunk neki a szaktárgyi óráknak és a többi tevékenységnek. Ez nem szorítkozik a hittanóra kereteibe: áthatja a többi órát is, ahogy jelen vagyunk, ahogy a világ bármely részletéhez közelítünk.
Mi, iskolanővérek közösségben élünk, itt, a debreceni rendházban is. Nagyon fontos számunkra a közös imádság, a napot szentmisével kezdjük. Aztán ki-ki a saját tevékenységébe kezd, de a nap folyamán találkozunk többek között a közös étkezések alkalmával is. A szerzetesi élet elkötelezettség a közösség mellett is, osztatlan istenkeresés, szegénység, tisztaság, engedelmesség, amire fogadalmat tettünk. Nemzetközi kongregáció vagyunk, összetartunk a világ különböző helyein tevékenykedő iskolanővérekkel. A magyar rendtartományban körülbelül hatvanan, Debrecenben heten vagyunk.
– Az életünket keretező szabályzat nagyon szabadon fogalmaz – válaszolt Zsuzsa nővér arra kérdésünkre, mennyire érezhetőek az apácák önként vállalt kötöttségei a mindennapokban. Értékeket tár elénk, és aztán elég nagy szabadságot kapunk abban, hogy akár az öltözködésünkben, akár a mindennapjainkban megéljük. A szegénységi fogadalmat is változatosan éljük meg. Legmélyebb lényege, hogy mindenek előtt osztatlanul az Istent keressük, az egész életünket neki adjuk, újra és újra, minden nap az a szeretet a meghatározó számukra. Ahogy egy házas nőnek a férje az egyetlen, mi így vagyunk Istennel, a hozzánk érkező gyerekekkel, és a szerzetes közösségben is elfogadjuk egymást. A tisztasági fogadalom sem tilalmi listát jelent, hanem egy nagy-nagy szeretetből induló elköteleződést életünk végéig, amivel az Istennek tettünk fogadalmat: elköteleztük magunkat, hogy anélkül, hogy házasságban élnénk, vagy más férfival kapcsolatba kerülnénk, mi Istennel képzeljük el az utunkat.
„Isten számomra az első szerelem öröme, aki nagyon boldog életre hívott”– vallja a szerzetes nővér.
Zsuzsanna nővér azt is elmondta, a mai lányokban nagy az érdeklődés a szerzetesélet iránt. A rend ebben az évben hirdette meg a hivatások évét, ebben az időszakban megpróbálnak olyan programokat, alkalmakat teremteni, amikor az érdeklődők bepillanthatnak az iskolanővérek életébe. Budapesten negyvennégyen élnek a rendházban együtt, az iskolanoverek.hu oldalon pedig folyamatosan követhetőek ezek az alkalmak.
– Az emberek nagyon érdekes dolgokat gondolnak a szerzetességről. Ezt nap mint nap tapasztaljuk, s gyakran semmi közük a valósághoz. Sokan azt hiszik, hogy nem szabad táncolnunk vagy humorizálnunk, ami például nem igaz. Szeretjük a vidámságot, és azt gondolom, Isten célja is, hogy boldogan éljünk és boldogságot teremtsünk. Normális, természetes emberek vagyunk, ugyanolyan hibákkal, mint bárki más, sajnos akkor sem lesz tökéletes az ember, ha ezt az életformát választja. Vannak gyengeségeink, hiányosságaink, amin nap mint nap próbálunk javítani, amit pedig nem sikerül, azzal együtt kell hogy éljünk.
Forrás és fotó: haon.hu
A Hajdú-Bihar megyei hírportál