Szükségünk van-e a böjtölésre, vagy már idejétmúlt szokás? Vannak-e jobb és kevésbé jó formái? Akkor hatásos, ha szenvedünk tőle, vagy inkább váltsuk át jó cselekedetekre? Mi az értelme? Bűnbánatból vagy ellenkezőleg: a bűneinkkel való szembesülés érdekében gyakoroljuk? Bellovics Gábor SJ új szemléletmódot javasol.
– A böjt minden vallásban a lelki elmélyülés fontos módja, ezért úgy tűnik, mintha legalább az iránta való vágy az emberi szívbe lenne írva. Mára mégis erősen megkopott az ázsiója és a rá vonatkozó tudásunk is: sem nem értjük, mire jó, sem nem vágyunk rá különösebben. Idejét múlta volna? Vagy az emberek változtak ekkorát?
– Nem tetszik, hogy a böjtről újabban egyre többször mint módszerről kérdeznek. A módszerből indulnak ki, mintha az lenne a fontos, sőt szent. Mintha a leglényegesebb kérdés az volna, hogyan böjtöljünk jól. Ez azt sugallja, hogy csak a megfelelő forma megválasztása a kérdés. Ezért én most visszakérdezek: Mi a cél? Mire vágyom az életemmel kapcsolatban? Ezt kellene tisztáznia mindenkinek. Ha sikerült, akkor már azt is könnyebb lesz kitalálni, hogyan böjtöljünk, mert tudni fogjuk, mi segít vagy hátráltat a célunk elérésében.
A II. vatikáni zsinat óta tudjuk, hogy nem a böjt különböző módjai az érdekesek, és még csak nem is az, hogy alávetjük-e magunkat valamilyen étkezési korlátozásnak. Hanem az önmagunkkal, másokkal és Istennel való kapcsolat az, ami számít, és minden jónak tekinthető, ami e téren segít bennünket. Hogy személy szerint kinek mi segít, azt pedig csak ő tudhatja.
– Jó, jó, de mégiscsak egy közösség tagjai vagyunk, és nem „magánböjtöt” folytatunk, hanem bizonyos előírások szerint böjtölünk, egy hagyományba kapcsolódunk be.
– És mit szab meg a közösségünk? Hogy nagyböjt péntekjein ne együnk húst, hamvazószerdán és nagypénteken pedig ezen felül csak háromszor étkezzünk, és egyszer lakjunk jól. Én ezt természetesen be is tartom, de vajon önmagában egy előírás betartása közelebb visz-e Jézus halálának és feltámadásának titkához, amiről valójában a nagyböjt szól? Segít-e átélni, hogy Jézus megmossa a lábamat, és megment a haláltól?
– Vannak böjtre alkalmasabb és kevésbé képes emberek?
– A böjt se nem teljesítménytúra, se nem wellnessprogram. Ha azért csinálom, hogy utána megveregethessem a vállamat, tévúton járok. És egész más a jelentése, ha az egészségem megőrzése érdekében vállalom. Az igazi értelme az lenne, hogy csökkentsem azon dolgok használatát, amikről úgy gondolom, hogy nem vagyok képes nélkülük élni. És közben tisztáznom kellene magamban, miért is annyira fontosak ezek számomra, miért annyira nehéz lemondanom róluk. A böjt ahhoz kell, hogy a komfortzónánkból kimozdítson, növekedni segítsen, ráébresszen bennünket az elkényelmesedettségünkre.
– Mi a böjthöz való helyes lelki hozzáállás? Milyen gondolatokat, érzületet erősítsünk magunkban böjt idején?
– A böjtnek mindig párban kellene járnia az imával. Teszek valamit, aztán reflektálok rá, megvizsgálom, hogy mit vált ki belőlem, hogy milyen vágyaim, félelmeim vannak. És ezáltal közelebbi kapcsolatba kerülök magammal, a többiekkel, Istennel. Az alapítónk, Loyolai Szent Ignácáltal bevezetett examen, azaz visszatekintés elsősorban nem praktikus gyakorlat, a nap történéseinek számbavétele, hanem inkább a belső történésekre kérdez rá. Azzal kell szembenéznem általa, mi dühített, mi volt számomra kényelmetlen, mire vágytam, milyen hiányaim voltak. És az is fontos benne, hogy nem egyszeri, hanem napról napra elvégzendő gyakorlat, amely egy folyamatba illeszkedik.
A böjt nem akaraterő-próba, hanem egyfajta lelkigyakorlat, amely kivon a hétköznapokból, és csendet teremt bennünk.
A riport további része itt elolvasható: magyarkurir
Forrás: Magyar Kurír