A premontrei szerzetesrend 2021-ben ünnepli alapításának 900 éves jubileumát. Az évfordulóra készülve a Shoeshine kultúrtér Huszár Domonkos rendezésében A premontrei örökség címmel filmben mutatja be, hogyan őrzik elevenen ezt a tekintélyes hagyományt a rend tagjai: szerzetesek, papok és nővérek. Balogh Péter Piusz gödöllői apáttal beszélgetett Bodnár Dániel.
– Hogyan született meg a film? Önök keresték meg az alkotókat, vagy fordítva történt?
– A konkrét filmmel kapcsolatban mi kerestük meg őket, de a Shoeshine alkotógárdájával nagyon régóta kapcsolatban állunk, hiszen ketten, Bazsik Ádám producer és Orbán-Katona Domonkos fényképész itt végeztek nálunk a gödöllői premontrei gimnáziumban, ráadásul még osztálytársak is voltak. Mivel tudtuk, hogy a film elkészülése hosszú időt vesz igénybe, már 2017 elején megkerestük őket. Az első felvételek akkor júniusban készültek el, a premontreiek zsámbéki találkozójáról. A forgatás nagyon sok helyen zajlott, mindezt rengeteg egyeztetés, megbeszélés előzte meg.
– A filmben a megszólalók emlékeztetnek rá, hogy Szent Norbert 1121 karácsonyán alapította meg a premontreiek rendjét, mivel úgy tapasztalta, hogy az egyszerű emberek tudatlanok a hit dolgaiban, és kihívásnak tekintette, hogy hirdesse nekik Krisztus tanítását. Kilencszáz év elteltével mennyire aktuális ez a törekvés?
– Az emberekben Szent Norbert idején is megvolt a hitre való érzékenység, csak kellettek olyan személyek, akik hitelesen hirdették az evangéliumot. Az ő tevékenysége teljesen új volt, mert akkor szerzetesi közösségben élő emberek nem pasztoráltak. Elvonultak a világtól, teljesen Istennek szentelték magukat. Ilyenek voltak a bencések, és a belőlük alakult közösségek. Szent Norberté volt az első olyan rend, amely felvállalta a pasztorációt, hatalmas újdonság volt, hogy papok és Istennek teljesen elkötelezett emberek tanítanak a nép között, elérhetőek, megszólíthatóak.
– Hűen az alapítóhoz, a premontrei rend mindmáig erősen lelkipásztori rend…
– Ez ebből következik, hiszen Szent Norbert is egy kanonok közösségbe lépett be, a xanteni közösségbe, amely Istent dicsérő és lelkipásztorkodást végző klerikusok közössége volt. Mély megtérése után igyekezett megreformálni a közösségét, ami nem sikerült neki, viszont egy új rendet alapított, amelyben a kánon szerint élő papok magukra vállalják a szerzetesi fogadalmakat is, amivel tökéletesítik az elköteleződésüket a Jóisten és a közösségük felé, emellett pedig plébániákat tartanak fenn és lelkipásztorkodnak.
– A mai, erősen szekularizált, pluralista világban mi lehet a premontrei rend küldetése?
– A küldetésünkhöz tartozik az oktatás-nevelés is, ami kétszáz éve van jelen erősen a rendünk életében. A II. József-féle romboló egyházpolitika után I. Ferenc császár 1802-ben újra engedélyezte bizonyos rendek működését. A bencések, ferencesek, ciszterciek is nagyjából ekkortól vállaltak iskolákat. Ez olyan látványos feladat lett, amit a külvilág ettől kezdve egyre jobban igényelt, csakúgy, mint a szociális munkát, a kórházak ellátását, a szegények támogatását a szerzetesek részéről. A mai világban elgondolkodhatunk azon, hogy kinek a szemében jelent hiteles tevékenységet az, ha van egy közösség, amelynek a tagjai nagyon komoly elköteleződésben élnek, munkálkodnak a saját és környezetük megszentelésén, lelkipásztorokként, vagy csak akkor hasznos egy rend, ha el tudja mondani magáról, hogy két vagy három iskolája van, szociális otthont tart fenn. Vannak, akik úgy vélik, hogy csak ez a valóban hasznos tevékenység. Kilencszáz év elteltével magunkénak valljuk az elmúlt kétszáz év tevékenységét is, tehát iskolákat, szociális intézményt tartunk fenn, és hűek vagyunk a eredeti karizmánkhoz is, szerzetesi közösségünkben lelkipásztorkodunk, dicsérjük Istent az ünnepélyes liturgia keretében. A nővéreink pedig nemcsak a népért imádkozó, hanem a nép között élő, a rászorulók, szegények gondozását végző közösséget alkotnak.
– A filmben elhangzik, hogy az iskola missziós terület. Hogyan kell ezt értelmeznünk?
– Az imént ön is utalt rá, hogy szekularizált világban élünk, és ez így van. Azért, mert valaki vallásosnak gondolja vagy hiszi magát, nem azt jelenti, hogy ez egész életére így marad. A mai világban még azon szülők közül is, akik egyházi iskolában szeretnék taníttatni a gyerekeiket, és a diákok közül is, akik szívesen tanulnának nálunk, sokan rászorulnak arra, hogy a segítségükre legyünk a komoly hitoktatással, a hitgyakorlás legszebb elemeinek a bemutatásával és számonkérésével, és abban, hogy megtartsuk őket hitükben, ebben a nagyon ingatag, változó világban, hogy akkor is kitartsanak, tekintetüket a Jóistenre emelve, követve Jézus Krisztust, ha megpróbáltatások érik őket. Ez nem egyszerű dolog.
– Kiderül a filmből, hogy a premontrei rend számára különlegesen fontos a liturgia szépsége.
– Nem véletlen, hogy sok zsolozsma- és szentmiserészlet van a filmben, amely a szépen végzett liturgiát jeleníti meg, hogy ez ne kerüljön véka alá, beszéljünk erről. Ez is premontrei örökség, a rend a minőségi liturgiavégzést kezdettől fogva kiemelkedően fontosnak tartotta. Rendben legyen mind rituálisan, mind zeneileg, hogy a hívők annak a szent liturgiának a szépségét, amit nemcsak látni lehet, hanem hallani is, részt venni benne, egy közösség ereje, hite által megtapasztalják. Ezért is van nálunk Gödöllőn egyházzenei képzés, oktatás.
A teljes riport itt olvasható: magyarkurir.hu
Forrás és fotó: Magyar Kurír