Bátor Botond pálos szerzetes, korábbi tartományfőnök 2015 augusztusa óta plébános Hargitafürdőn. Az ezüstmiséjét tavaly ünneplő lelkipásztorral telefonon beszélgetett Baranyai Béla.
– Hogyan tartja a mostani járványhelyzetben a kapcsolatot a hargitafürdői hívekkel, kizárólag online-n?
– Igen, elsősorban úgy. A bemutatott szentmisét a Facebookon keresztül közvetítjük, de időközönként azért jönnek ide a hívek a templomhoz imádkozni, és ilyenkor találkozgatom velük, de nyilván sokkal ritkábban, mint máskor. Mivel az erdélyi Mária Rádióban is készítek műsorokat, így is van kapcsolatom feléjük.
– A visszajelzések alapján miként élik meg a járványt a hargitafürdőiek?
– Itt fent, Hargitán nincs ebből akkora probléma, az itteni embereknek ez egyfajta szabadságot ad inkább. Nagyon hálásak a Jóistennek, hogy itt élhetnek, ezt többször is mondják nekem, ha futtában találkozunk. Hargitafürdőnek kétszázhúsz lakosa van, vendégek nem jönnek, mivel a panziók zárva vannak. A fertőzötteket tekintve Hargitafürdő egészen jól áll, itt nincsen olyan mértékű fertőzés, mint Románia többi részében. Karanténban azok voltak, akik külföldről jöttek haza; nagyon fegyelmezetten letöltötték a tizennégy napot, ők idevalósiak. Vannak itt karanténban nem idevalósiak is, ám velük semmi kapcsolatunk nincs.
– Önben milyen érzések kavarognak?
– Eléggé vegyesek. A jövőt tekintve jó értelemben aggódom, hogyan alakul sok ember élete a járvány következtében. Másrészt rengeteg pozitívum történt az emberek egymáshoz való közeledésében. A családok életében öröm, hogy együtt lehetnek, sokat foglalkoznak egymással, játszanak a gyerekeikkel. Sajnos érezhető az a feszültség is, ami Romániában folyamatos a két nép között. Az állam elég nehéz helyzetbe került, a rendeletek megszegése miatt itt büntetik meg legtöbbször az embereket. (A szomszédos országban szigorú kijárási tilalom van életben, melyet a hatóságok ellenőriznek és szankcionálnak – a szerk.). Ez a mostani helyzet miatt némileg érthető. Engem még nem büntettek meg, igaz, nem is nagyon járok sehová.
– Ön szenvedélyes motorozó. Feltételezem, hogy most korlátoznia kell önmagát…
– Ha dolgom van, akkor motorra ülhetnék, de még nem tettem. A motoromat Csíkszeredában őrizték, nagyon kedves volt tőlük, hogy elhozták ide. A városban kellett ügyeket intéznem, de autóval tettem meg az utat, be kellett járatnom a kocsit, nehogy később az indításnál probléma legyen.
– A pálos rend kiemelten imádkozik a nemzetért, de az egész világért is. Gondolom, most elsősorban azért imádkoznak, hogy minél előbb elmúljon a járvány, de ezenkívül miért fohászkodnak?
– A járvány elmúlásáért természetesen imádkozunk. Kovács Gergely gyulafehérvári érsek úr kérése volt, hogy az Úrangyala imádságot erre a szándékra ajánljuk fel, imádkozzuk, illetve énekeljük a Mennyek Királynéját is. A naponta elmondott rózsafüzérünket is a járvány megszűnéséért ajánljuk fel, és mindig kihangsúlyozzuk, hogy azokért is, akik valamilyen formában részt vesznek a járvánnyal kapcsolatos munkában.
Lengyelországi példára meghirdettem az embereknek az úgynevezett örökbefogadást: ameddig a járvány tart, ismeretlenül „fogadjanak örökbe” egy olyan embert – orvost, betegápolót, bolti eladót, bárkit –, akinek ebben az időszakban különösen fárasztó, nehéz a munkája, és imádkozzanak érte. Vannak akik bekapcsolódtak ebbe.
A cikk itt folytatódik: www.magyarkurir.hu
Forrás és fotó: Magyar Kurír