Amikor Hiba Györgytől interjút kértem, a Sodrás utcai Xavéri Szent Ferenc Jezsuita Rendházba hívott beszélgetni. Miközben körbevezetett a fiatal felnőttek lelkigyakorlatos útkeresését szolgáló budapesti otthonában, megelevenedett előttem a munka, amit végez és az út, amit bejárt. Honnan és hogyan indult az idén szeptemberben szentelt fiatal pap élete? Részlet Trautwein Éva riportjából.
– Tavaly szeptemberben került volna sor a pappá szentelésére. Miért kért halasztást?
– Úgy éreztem, időre van szükségem, nem tudtam még beleállni ebbe a szolgálatba. Megkaptam a halasztást, és nagy ajándék volt számomra ez a további egy év, amit a felkészülésre fordíthattam. Újra dolgozni kezdtem az Inigo csoporttal, sokat imádkoztam, és a lelkivezetőm segítségével haladtam előre a hivatásom útján. Minden napomat a kápolnában fejeztem be az Úr előtti imádságban, elmélkedésben. Hagytam, hogy minden elcsendesedjen. Igyekeztem megérteni, mi van bennem, és Isten segítségét kértem ehhez. Intenzív és egye mélyülő kapcsolat alakult ki Jézus és közöttem. Egyébként is mindig jellemző volt az életemre, hogy ha valami nehézségem adódott, akkor történt valami a Jézussal való kapcsolatomban, ami továbblendített. Most is így volt. A tavaszi karanténidőszak jót tett nekem. Több időm jutott az olvasásra, arra, hogy egyedül legyek vagy sétáljak. Nagy áldás volt ez nekem, mert így többet lehettem kettesben Jézussal. Március végére jutottam el odáig, hogy már ki tudtam mondani az igent. Istennek is van egy ritmusa, és nekem is. Amikor ez a kettő egymásra talál és eggyé válik, szép lesz az élet, függetlenül attól, hogy mi van körülöttem. Szép élni, mert abban a ritmusban élek, ami az Istené és az enyém.
– Milyen területen végez szolgálatot a rendben?
– A Jezsuita Roma Szakkollégium lelkésze vagyok. Örülök ennek a feladatnak, mert a tanítást nem érzem a hivatásomnak, a nevelést azonban igen. Az útkeresésem során a lelkigyakorlatok révén kerültem közel ehhez a területhez, ez adott nekem útmutatást. A szolgálatomban az a legfontosabb, hogy a hallgatók megerősödjenek a hitükben. Igyekszünk sok olyan alkalmat kínálni számukra, amelyek vallási élményeket nyújtanak nekik. Az Inigo csoporttal lelki napokat, imádságos alkalmakat, lelkigyakorlatokat is tartunk fiataloknak.
– A sok bizonytalanság, keresés után most úgy érzi, révbe ért?
– A bizonyosság, hogy Jézus hívott meg és sok más belső élmény is erőt ad nekem. Ha elgyengültem, eddig is mindig kaptam erőt ahhoz, hogy átvészeljem a nehéz pillanatokat. Papi jelmondatom János evangéliumából való: „Azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen” (Jn 10,10). Jézus az, aki elhozza nekünk az életet. Ebbe a bizonyosságba bármikor alámerülhetek, élhetek benne, és másoknak is meg tudom mutatni az ide vezető utat. Mindez megerősít abban a tudatban, hogy a helyemen vagyok. Hálát érzek minden pillanatért.
Forrás és fotó: magyarkurir.hu