Igent mondok címmel szervezett harmincnapos online női lelkigyakorlatot a száz éve alapított Jézus Szíve Társasága két szerzetesnője, Balla Erika SJC és Mézinger Gabriella SJC, valamint két világi segítőjük, Jacsó Annamária és Szebedy Bolda. A lelkigyakorlat május 30-án szentmisével zárult hazánk legősibb kegyhelyén, Bodajkon, a szertartást Hiba György jezsuita szerzetes celebrálta. Részletek Agonás Szonja beszámolójából.
A két szerzetesnővér és két fiatal világi hívő együttgondolkodásából szárba szökkent lelkigyakorlat a járványhelyzet embert próbáló időszakában nyújtott lelki táplálékot, erősítést egyedülállóan sok nő – és rajtuk keresztül megannyi család és közösség – számára. A szervezők 6300 nőnek küldték el e-mailben az imára, Istennel való együttlétre vezető napi összeállításokat. Ezek Szűz Mária életének állomásaihoz kapcsolódva egy-egy szentírási részletet, valamint egy képi és egy zenés inspirációt tartalmaztak, így segítségükkel a résztvevők – a szervezők szándéka szerint – 30-60 percet töltöttek imádságban otthonukban. A Mária Rádió felajánlásának köszönhetően nap mint nap egy-egy tizenöt perces hanganyagot sugároztak, így az internetet kevéssé használók is részt vehettek a harmincnapos lelki úton. A pszichológusok szerint egy szokás huszonegy nap alatt rögzül, így a kitartó résztvevőknek nagy esélyük lehet arra, hogy a napi imádságuk szinte magától értetődő legyen.
Hogy a lelkigyakorlat négy motorja nagyon eltalálta, mire van szükségük e járvány sújtotta élethelyzetben a nőknek, az is mutatja, hogy az online formának köszönhetően földrajzi korlátok nélkül a lehető legtávolabbról, nem csak a Kárpát-medencéből, de például még Kanadából is becsatlakoztak lelkigyakorlatozók.
A záró szentmisére is mintegy ezren gyűltek össze Bodajkon, hazánk legősibb, Szent István korában is létező kegyhelyén; a többi résztvevő YouTube-közvetítés révén kapcsolódhatott be az eseménybe.
Hiba György arra mutatott rá szentbeszédében, hogy a nagy igen után mindennap ki kell mondanunk a napi kis igenjeinket. Máriának is voltak kételyei, átment a bizonytalanságon akkor, amikor azt mondták neki, hogy megőrült a fia – mondta. Hozzátéve: a kételyeink normálisak, az a fontos, hogy mit kezdünk velük. Hogy odavisszük-e a kereszthez, kitartunk-e a kételyek idején is, mert ahogy a nehézségekben Istenhez kapcsolódunk, úgy tudunk majd az örömben is. A jezsuita szónok arról is beszélt, hogy egy lelkigyakorlat végén ott van az az eshetőség is, hogy mindent, amit elértünk, bevágjuk a sarokba, és megy tovább a régi életünk. Hangsúlyozta, hogy most kezdődik igazán a munka, hogy növekedjen a lelkigyakorlat idején megtörtént vetés: öntözni, védeni kell azt.
A záróalkalmon Mórocz Tamás, a kegyhely plébánosa és egy idősebb paptársa jóvoltából gyónni is lehetett. A szentmisén elhangzott Danczi Mónikának kifejezetten a lelkigyakorlatra írott dala. A zenei szolgálatot a Hajnalvándor és az Inigo együttes látta el.
A szentmise után a lelkigyakorlat címe – Igent mondok – újabb értelmet nyert, hiszen a dicsőítő zenekar egyik tagja, Tihanyi Dániel egy saját alkotású dallal kérte meg barátnője, a szintén zenekari tag, Gál Bernadett Mária kezét.
A lelkigyakorlat egyik szervezője, Jacsó Annamária arról számolt be, nagyon sok pozitív visszajelzést kaptak a szervezők. Már az is az volt, hogy a négyük bátortalan igenjéhez mennyi közösség csatlakozott, milyen könnyen „vadásztak le” olyan papokat, akik napi váltásban a lelkigyakorlatozó nőkért imádkoztak, és számos nő is jelentkezett arra, hogy háttérimádkozóként hordozzák a több ezer résztvevőt. A lelkigyakorlat idején három vasárnap online dicsőítő imát tartottak, mindegyik alkalommal százan is részt vettek ezen, és nagyon sokan közülük az ezt követő zoomos kiscsoportos beszélgetésre is együtt maradtak.
Felhívásukra több helyütt alakultak nőkörök, hogy együtt imádkozzák végig Szűz Mária életét és vele a saját igenjüket Isten hívására. S voltak olyan már meglévő női csoportok, amelyeknek az elmélyüléséhez tudtak hozzájárulni. Annamária úgy látja, nagyon tömény volt ez a lelki anyag, amelyet több segítővel együtt alakítottak ki, s a lelkigyakorlat résztvevői a témákat a későbbiekben időről időre elővehetik. A résztvevők között voltak minden korosztályból a tizenévesektől egészen a nyugdíjasokig, de kaptak köszönőlevelet egy olyan édesanyától is, aki a lelkigyakorlat ideje alatt adott életet gyermekének, és a kisbabával a mellkasán, „anyasága hajnalán” fordult Istenhez.
Forrás és fotó: Magyar Kurír/www.magyarkurir.hu