Június 17. és július 14. között zajlik az Isteni Ige Társasága, azaz a verbita rend 18. általános káptalanja Róma mellett, Nemiben. Ferenc pápa június 22-én fogadta a káptalan résztvevőit. Burbela Gergely SVD tartományfőnököt kérdeztük a rendi tanácskozásról és a találkozásról a pápával.
– Mit kell tudni a rendi tanácskozásról, illetve kik vesznek részt rajta?
– Generális, azaz általános káptalant az utóbbi időben hatévente tart az Isteni Ige Társasága. Jelenleg világszerte 5 kontinensen, 59 tartományban, illetve régióban dolgoznak verbita missziósok; 6005 tagja van a rendnek. A mostani káptalanon 132 delegátus van jelen 84 országból, valamint a szintén Janssen Szent Arnold alapította női kongregáció: a Szentlélek Szolgáló Missziós Nővérek, illetve a rend munkájában fontos szerepet játszó világi segítőik képviselői. A káptalan így az egész Szent Arnold missziós családot megerősíti. Számos nép, kultúra képviselteti most itt magát Róma mellett, Nemiben, a verbiták Ad Gentes Központjában, és sokféle nyelvet hoztunk magunkkal, de hivatalosan angolul és spanyolul kommunikálunk.
– „Krisztus szeretete sürget minket” (2Kor 5,14) – ez a mottója az általános káptalannak. Mit jelent ez a mondat a verbiták számára a 21. században?
– Ezt a mondat arra hív minket, hogy még jobban gyökerezzünk Isten Igéjébe, és kötelezzük el magunkat a missziós munka mellett. Ez fontos a személyes és a közösségi szinten egyaránt. Ezt szolgálta már a káptalanra való előkészület is, ami a rendtartományok, régiók szintjén három éve elkezdődött. A megújulás és az elköteleződés útjait kerestük a helyi, konkrét feladatok felé fordulva.
– Az egyes földrészeken – de még az egyes országokban is – nagyon különböző szolgálatokban nyilvánul meg a misszió. Mi az, ami mégis mindenhol missziós feladat? Milyen speciális területeken szolgálnak a verbiták Európában, illetve Magyarországon?
– A verbita rend sokféle feladatot végez világszerte, melyek mind abból a küldetésből erednek, hogy ott, ahol vagyunk, tegyünk tanúságot az evangéliumról, párbeszédben másokkal. Mindenhol missziós feladat, hogy Jézus tanítványai legyünk. „Tedd az utolsót elsővé…” – ez a mondat különösen fontos számunkra 2012, az előző általános káptalan óta. Ennek fényében vállalnak fel feladatokat a verbiták, megerősödve Jézus szeretetében, amely sürget minket. Ez azt jelenti, hogy világszerte foglalkozunk a szegényekkel, az etnikai kisebbségekkel, a menekültekkel, a migránsokkal. Szerepet vállalunk a család-, a gyerek- és ifjúságpasztorációban; iskolákat, egyetemeket tartunk fenn, és kórházakat, ahol leprás betegekkel és HIV-fertőzöttekkel foglalkozunk.
Ami jelenleg speciális feladat Európában, különösen is a nyugati tartományokban: a migránsokkal és a menekültekkel való foglalkozás; de nem csak ott, hiszen Lengyelországban is foglalkozunk a vietnámi bevándorlókkal. Európában fontos terület az új – európai és nem európai – misszionáriusok képzése, a formáció, valamint világi önkéntesek küldése a missziókba, más földrészekre. Európában egyébként már több mint 260 nem európai verbita dolgozik.
A magyar rendtartományban kiemelt terület a cigánypasztoráció. Kuklay Antal atya meghívott bennünket Körömbe, és Ternyák Csaba érsek úrral megegyezve átvettük a plébániát. Körömhöz több falu tartozik, ahol a lakosság körülbelül nyolcvan százaléka cigány származású.
Végzünk gyerek- és ifjúságpasztorációt, plébániai munkát, és missziós napokat tartunk különböző plébániákon. A helyi missziók szervezése a kommunizmus előtt még szokásban volt. Ma ismét egyre több településen szeretnének lelki megújulást elindítani. Emellett a kőszegi és budatétényi rendházunk mellett lelkigyakorlatos házakat is fenntartunk, ahol lelkigyakorlatokat, táborokat szervezünk, helyet adunk közösségeknek. Munkánk során minden területen fontos az együttműködés a világi segítőkkel.
– Ferenc pápa június 22-én fogadta a káptalan tagjait. Mi volt Önnek a legfontosabb üzenet a Szentatya verbitákhoz intézett beszédéből?
– Ferenc pápa három fogalmat emelt ki a beszédében: bizalom az Isten gondviselésében, misszió és közösség. Nekem személyesen ezek közül a bizalom volt a legfontosabb, mivel ha ez nincs meg, akkor a misszió és a közösség is csak teher… De ha megvan ez a bizalom, akkor Jézus lesz a középpontban, és akkor bármi ér is minket – öröm és nehézség –, tovább tudjuk adni Jézus üzenetét, mivel meg vagyunk győződve arról, hogy Ő vezeti minden tettünket. Valahol ezt olvastam: köszönöm, Uram, azt, amim van, és azt, amim nincs… Erről szól a bizalom minden missziós munka során.
– Személyesen hogyan élte meg a találkozást a pápával?
– Ferenc pápa szólt a rend alapvető küldetéséről, amit a nevünk is jelez: az isteni Ige, a Verbum hirdetése. Arra buzdított: tegyük ezt minden ember felé, minden időben és minden lehetséges eszközzel. Minden verbita szerzetes szívében tűz lobogjon, mert Szent Pál szava szerint „jaj annak, aki nem hirdeti az evangéliumot” (vö. 1Kor 9,16). Különösen megmaradt bennem Ferenc pápa tekintete, amikor ezeket mondta – a fáradtsága ellenére megtapasztaltam benne ezt a tüzet.
– Még nem ért véget a káptalan, de mi az eddigi leginkább meghatározó gondolat, üzenet, ami ebben a nemzetközi közösségben megérintette?
– A meghatározó gondolat, hogy mint az Isteni Ige Társasága tagjai egyek vagyunk, és azért vagyunk itt, hogy egységesen, társaságunk meghatározott irányelvei alapján tovább tudjuk vinni az evangélium üzenetét. Nagy kincs nemzetközi, interkulturális közösségben dolgozni és a világegyház sokszínűségét felmutatva tanúságot tenni Jézusról. A magyar rendtartományban is jelenleg huszonkilencen vagyunk, akik közül tizenheten nem magyar származásúak.
Megmaradt bennem a generális atya, Heinz Kulüke SVD egyik mondata: missziós szerzetesek nélkül a világ sokkal szegényebb hely lenne… Ezt végiggondolva még jobban látom a helyemet Magyarországon.
Fotó: Isteni Ige Társasága
Forrás: Szalontai Anikó/Magyar Kurír