A csend a 2019-es kulturális és spirituális évad témája Pannonhalmán.
Március 6-án, hamvazószerdán sajtótájékoztatón mutatták be a budapesti Fuga építészeti központban az idei pannonhalmi kulturális és lelkiségi évad programjait, többek között Hortobágyi T. Cirill főapát és Dejcsics Konrád kulturális igazgató részvételével.
Mit kezdjünk a csenddel? – hangzott el a bevezető kérdés. A média, a politika, a társadalom zaja vesz körül bennünket; mindez megtoldva a saját belső zajunkkal is. Hortobágyi Cirill bencés főapát a nagyböjt első napján egybegyűlt érdeklődőknek elmondta, a hozzájuk érkezők számára szeretnék a csendet valamilyen módon felmutatni – ami nem könnyű feladat, noha jóformán ebből forrásozik a szerzetesi élet. Nem feltétlenül könnyű megélni sem, időt kell szánni rá, hogy táplálékká válhasson; néha megállni, két lépést hátralépni, megnézni, hol tart az életünk.
„A csendnek is annyiféle dimenziója van… Létezik a szemlélődés csendje, a megnyugvásé, a letisztulásé. A dolgok összerendeződésének csendje. Van cinikus, elhallgató, megalkuvó csend, a prófétai hang elnémulása. De létezik a szolidaritás csendje is, amikor szavak nélkül ott állok a másik mellett, osztozva gyászában, bajában. Szavak nélkül, de tettre készen, ha a helyzet úgy kívánja” – fogalmaz a főapát évadindító soraiban.
Dejcsics Konrád OSB kulturális igazgató arról beszélt, miért éppen a csend következik a tavalyi kibékülés témája után. A Kibékülés című kiállításra utalt, amelyen azt érzékelték, hogy akik végignézték, elcsendesedtek, mert nagyon mély dolgokkal szembesítette őket. Ugyanakkor úgy érezték a szerzetesek, nem valósult meg maradéktalanul a kibékülés koncepció; észrevették, hogy bizonyos témákról nem tudtak a kibékülés kapcsán beszélni. Miért nem? – merült föl a kérdés. Miért van csend azon a területen? Megtapasztalták, hogy létezik a döbbenet, illetve a cinikus hallgatás csendje is – és erről is jó lenne beszélni.
Az idei téma hátterében ezenkívül ott találjuk azt a tavaly augusztusi alkalmat is, amikor a bencés szerzetesközösség két napot arra szánt, hogy a lelkiségük alakulásáról beszélgessenek. A két nap során markánsan megjelent, hogy amire a leginkább szükségük van szerzetesközösségként, és ami a leginkább táplálja őket, az a csend.
A március 21-én nyíló kiállítás kapcsán a kurátor, Erőss Nikolett művészettörténész mondta el, hogyan alakult a csend témája a művészi megközelítésben, hogyan alakult át a kezdeti koncepció. Nehezen megfogható témának tűnt, amely „kifolyik” a modern művészet eszköztárából. Először a társadalmi aspektusokra kívánták fókuszálni a kiállítást, azonban a művészek többszöri pannonhalmi látogatás, a szerzetesekkel és diákokkal való beszélgetés után inkább a személyességet helyezték előtérbe; a személyes csendet, az egyéni megélést bontották ki műveikben.
Rácz Zoltán (Concerto Budapest, Amadinda), az Arcus Temporum fesztivál művészeti vezetője leszögezte: a csend a zene igazi barátja, jól érzik magukat együtt. A meglepetésszerűen beálló csöndet akár zeneműként is tekinthetnénk – így épül fel például John Cage kicsit több mint négy perces műve, a 4’33”címen ismert darab, mely elejétől végéig nem intencionált hangokból áll.
Az idei Arcus Temporum programja kapcsán Rácz Zoltán elmondta, régi vágyuk teljesül azzal, hogy Gidon Kremer, a világhírű hegedűművész lesz a fesztivál díszvendége. A nyitókoncerten Mieczysław Weinberg (Moishe Vainberg) lengyel-zsidó zeneszerző darabját adják elő. A varsói születésű zeneszerző 1939-ben a Szovjetunióba emigrált, ahol később megismerkedett Sosztakoviccsal, aki nemcsak hogy barátja lett, de döntő hatással volt művészetére is. A rendkívül termékeny, ám viszonylag kevéssé ismert Weinberget Gidon Kremer segít megismernünk. Weinberg és Sosztakovics az Arcuson is „találkozni fognak”, hiszen Rácz Zoltánék többek között Sosztakovicsot játszanak a fesztiválon.
A kulturális programok mellett a gyermekvédelem terén is jelentős eseménynek ad helyet Pannonhalma 2019 októberében – tudtuk meg Lippai Vera gyermekjogi szakértőtől, a Hintalovon Alapítvány munkatársától. A bencésekkel is együttműködő alapítvány célja a gyermekbántalmazás megelőzése, erre dolgoznak ki „személyre szabott” intézményi keretet az ad hoc megoldások helyett. A protokoll hiányát segítenek orvosolni, illetve végigvinni a folyamatot az észleléstől az utókövetésig. Idén októberben gyermekjogi szimpóziumot rendeznek a főapátságban, Csendtörés címmel. Vannak jó csöndek és rossz csöndek is – a rossz csöndeket meg kell törni szavakkal.
Ismét lesz fitnesz-lelkigyakorlat is, idén két változatban. A „Spiritual Workout – Fitnesz-lelkigyakorlat fiataloknak” a 25–40 éves korosztálynak szól. Ebben a fitnesz és a csend is szerepet játszik, és egyik legfontosabb célkitűzése a saját testünkkel való kibékülés. Különleges célközönségük az egyháziak, akik számára általában idegenebbek ezek a témák; számukra rendezik a papi fitnesz-lelkigyakorlatot június végén.
A kulturális programok március 15-én kezdődnek egy koncerttel: a Wiener Choralschola előadásán a gregorián dallamok folytatnak párbeszédet a pannonhalmi szerzetesek elmélkedéseivel. A klasszikusok mellett megjelenik a jazz is a zenei kínálatban, illetve a világzene, utóbbi például a Levendulanapokon.
Az Apátsági Galériában Az építészet csendje címmel rendeznek idén kiállítást Lucien Hervé fotóiból; azt próbálván megmutatni, hogyan jeleníti meg a csendet az építészet és a fotográfia. „A fény, az árnyék és a tér fényképésze” – írta Nádas Péter az emberi jelenlétet mellőző épületfotóiról ismert magyar származású fotográfusról. Az Arcus Temporum tavalyi házigazdája, Mácsai Pál idén is közreműködik a pannonhalmi programokban: Szent István király, a monostor alapítója ünnepén ő olvassa fel az Intelmeket.
A fesztivál idei házigazdája ismét egy színművész: Gálffi László lesz, aki két különlegességet választott a programba. Egyrészt Lénárd Sándor, az őserdő csendjébe elvonuló orvos életét és munkásságát kívánja bemutatni. Másrészt pedig az Európát szintén elhagyó Arthur Rimbaud műveiből készül részletekkel – melyeket huszonévesen egyszer már előadott, s ezt videofelvételek is tanúsítják – melyeket most először láthat majd a közönség. A csendnél dinamikusabb dolgot elképzelni sem tud – mondta Gálffi László –, a színházban nagy súlya van. Utalt Samuel Beckett műveire, melyekben sok „szünet” követi egymást a rendezői utasítások között; mintegy a gondolatok kihagyott helyei. „A színházban a csend nagyon komoly dolog” – szögezte le a művész.
A pannonhalmi programokról többek között a https://pannonhalmifoapatsag.hu/ megújult oldalon tájékozódhatnak.
Fotó: Merényi Zita
Forrás: Verestói Nárcisz/Magyar Kurír
