Egy nem mindennapi esemény zajlott egy különleges helyen január 29-én: a Magyar Szalézi Tartomány Budapesten, az Eiffel Műhelyházban tartotta alapítójának idei ünnepét.
Bár napjainkat még mindig beárnyékolja a járvány vészjósló jelenléte, a szaléziak mégis igyekeztek ünnepélyesen és vidáman megemlékezni a rend alapítójáról, Bosco Szent Jánosról és névadó védőszentjéről, Szalézi Szent Ferencről, akinek 400-ik égi születésnapjáról az idén emlékezünk meg. Éppen ezért kicsit nagyobb hangsúlyt fektettek Egyházunknak erre a nagy szentjére, hiszen a szaléziak idei éves vezérgondolata, a rendfőnök strennája is tőle származik: „Tegyetek mindent szeretetből, semmit sem kényszerből.”
Az Eiffel Műhelyházba érkezéskor igazán otthonosan érezhették magukat a Szalézi Család tagjai az ország minden részéről, hiszen a LED-falon a tartomány életét bemutató ismerős jelenetek fogadták őket, de csatlakozott az ünneplőkhöz a siketek és nagyothallók egy csoportja is, akik szintén védőszentjüket tisztelhetik Szalézi Szent Ferencben.
Közösen elmondott imával hangolódtak az ünnepre az érkezők, majd 10 órakor kezdetét vette az ünnepi szentmise, amelyen a zenei szolgálatot a szaléziakból és főként a zenetáborban összeszokott fiatal zenészekből, énekesekből álló zenekar látta el Sándor Donát szalézi munkatárs vezetésével.
A tartományfőnök beszéde elején köszöntötte a szaléziakkal együtt ünneplő nigériai vendégeket és a siketek és nagyothallók csoportját, akik számára állandó jeltolmácsolás folyt az egész ünnep alatt.
„Sokfelől jöttünk össze, hiszen Don Bosco egy olyan nyitott lelki családot alapított, amelybe könnyedén be lehet kapcsolódni” – kezdte mondanivalóját János atya, majd azzal folytatta, hogy míg tavaly Albera Pál egykori rendfőnök állt a figyelem középpontjában, idén a névadóra és védőszentre, Szalézi Szent Ferencre irányul a szaléziak figyelme, akit Bosco Szent János példaképként állított az általa alapított szalézi rend tagjai elé. Az idei rendfőnöki strenna is Szalézi Szent Ferenc egyik mondását idézi: „Tegyetek mindent szeretetből, semmit sem kényszerből.”
Kiemelte Szalézi Szent Ferenc szelídségét, jóakaró, nagyszerű lelkületét, ami megihlette Don Boscót is és Isten megelőző szeretetét, amiből táplálkozott. Erre válaszként tudunk mindent szeretetből tenni, aminek gyakorlásában nagyon nagy öröm rejlik.
Végül felidézett egy eseményt Don Bosco életéből, amikor pénz nélkül ugyan, de az Isten jóságába vetett határtalan bizalommal Torino külvárosában belefogott a Szalézi Szent Ferencről elnevezett templom építésébe. Ez a mű hirdeti, hogy érdemes Isten és az emberek iránti szeretetből cselekedni, nem kényszerből.
A tartományfőnök prédikációja után a szalézi munkatársak egy csoportja ünnepélyesen megújította korábban tett munkatársi ígéretét, amivel meg kívánták erősíteni a Szalézi Családhoz tartozásukat és küldetésüket a fiatalok felé.
Az ünnepi szentmise végén elérkezett az a várva várt pillanat, amikor kiosztják a tartomány Don Boscóról és Boldog Sándor Istvánról elnevezett díjait, illetve a Szalézi Ifjúsági Mozgalom részéről adományozott Savio Domonkos díjat. Az idei díjazottjaink: Begov Ferencné Katalin, Kazincbarcikáról - Don Bosco díj, Vachajáné Kisgyőri Szilvia, Nyergesújfaluról - Sándor István pedagógiai díj, valamint Fejes Miklós Albertfalváról, aki a Savio Domonkos díjat vehette át.
A rövid szünet után, amit kávé, üdítő és pogácsa fogyasztása, valamint örömteli találkozások és élénk beszélgetés töltött ki, kezdetét vette az ünnepi műsor, aminek véglegesítése nem kis fejtörést okozott a fellépőknek és a szervezőknek, hiszen a járvány sajnos nem kímél senkit sem. Mégis sikerült egy vidám, tarka műsorral ízelítőt adni a tartomány iskoláiban, oratóriumaiban folyó munkáról.
Elsőnek a kazincbarcikai Don Bosco Iskola diákjai léptek fel igazgatójuk, Molnár-Gál Béla és a nevelési igazgatóhelyettes, Kirner Zoltán szalézi atya vezetésével és közreműködésével, akik az iskola küldetését, képzéseit és családias hangulatát mutatták be, valamint egy vidám zenei egyveleg kíséretében az iskola életéből is adtak egy kis ízelítőt.
Másodiknak az óbudai Szent Péter és Pál Szalézi Általános Iskola ifjú zenei tehetségei, Hajnal Kristóf és Jani Barnabás szórakoztatták a közönséget.
Utánuk pedig ismét kazincbarcikáról érkező fiatalok léptek fel. A Szalézi Szent Ferenc Gimnázium tanulói a „Pál utcai fiúk” című musicalből mutattak be egy részletet.
A nővérek fenntartásában működő tordasi Sajnovics János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Pillikék néptánc csoportja rimóci táncokat mutatott be. A talpalávalót az iskola népzenei tagozatának egykori növendékei és jelenlegi tanárai szolgáltatták. Színpompás népviseletük, fürge, összehangolt tánclépéseik és az őket kísérő zenekar vidám, népi dallamai örömteli perceket okoztak a nézőknek.
Egy újabb kazincbarcikai csoport, a Don Bosco Barcika Tanodát látogató gyerekek szokásos hétköznapjaikat vitték színre sok humorral fűszerezve, majd Fülöp Tibor testvér vezetésével bemutatták, hogyan tudják megszólaltatni a nemrég kapott hangszereket.
A műsort a két nigériai szalézi misszionárius, Emmanuel és Dávid testvér zárta, akik nagy lelkesedéssel és szenvedéllyel mutattak meg a közönségnek egy keveset hazájuk sokszínűségéből.
Az ünnepi műsor közös imádsággal és énekléssel zárult, majd következett a szokásos agapé, kedélyes beszélgetéssel fűszerezve. Hazafelé bizonyára mindenkinek még sokáig visszhangzott a fülében Szalézi Szent Ferenc gondolata – az idei év rendfőnöki strennája: „Tegyetek mindent szeretetből, semmit sem kényszerből!”
Forrás és fotó: www.szaleziak.hu
