A Szent József Plébánia és a Tiszacsegei Római Katolikus Templomért Alapítvány közös szervezésében került sor 2017. október 7-én a plébánia munkáját segítő munkatársak találkozójára.
A közös napközi imaóra elvégzését követően P. Szenes István, a Vianney Testvérek Közösségének priorja két elmélkedésben segítette a résztvevőket, hogy mélyebben megértsék a szentmisét, ami életünk csúcsa és forrása, ahogyan a II. Vatikáni Zsinat fogalmaz. Az első elmélkedés lehetőséget adott arra is, hogy megismerjék a lelkinap résztvevői a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye területén megszületett szerzetesi közösség karizmáját. Ahogyan István atya fogalmazott, teljesen nem lehet megragadni Jézus életét, de Jézus ruhájának egy-egy szegélyét megérintve, utánozhatjuk őt. Ezért is született annyi szerzetei közösség, mind-mind egy-egy részletére rácsodálkozva Jézus kimeríthetetlen titkára. A Vianney Testvérek Közössége a tisztuló lelkekért adott életfelajánlás útját járják, megvalósítva azt a hitigazságot, amit a szentek közössége fejez ki. A szentmise bevon minket ebbe a szent közösségbe, hiszen kapcsolatban vagyunk mindazokkal, akik előttünk jártak. Ezért is lehetséges az, hogy a szentmisét imádkozva elmondhatjuk mindazt, amit itt a földön már nem volt alkalmunk elmondani azoknak, akiket szerettünk.
Részletesen bemutatta István atya a Vianney Testvérek ruházatát. A habitus külsőleg is jelzi annak a közösségnek sajátos jellegét. A tört fehér színű tunika az egyszerűség és a tisztasági fogadalom jele. A fejre húzott kámzsa azt a belső szobát jelenti, ahová minden imádság idején vissza kell vonulni, hogy egészen az Úrral legyünk. A vörös színű skapuláré a Szűz Anya iránti tiszteletet hivatott kifejezni, míg a bőrből készült öv a szerzetesi engedelmességi fogadalomra emlékeztet, hiszen a közösségbe lépő lemond saját akaratáról és aláveti magát az elöljáró döntésének. A speciális imafüzér a megszentelt órák imáira hívnak, melyek Jézus értünk vállalt szenvedésének órái: 9 órakor elítélték és vállára vette a keresztet, 12 órakor feszítették fel, 15 órakor kilehelte lelkét, 18 óra pedig Jézus eltemetésének ideje.
Ezen bevezető után a Tábor hegyi események fényében világította meg a szentmise mélységeit három pontban. Az előkészület, a találkozás és a küldetés hármasságában közelebb kerülhetünk ahhoz, aminek életet formáló és tápláló eseménye kell hogy legyen minden katolikus számára. Aki hajlandó Jézus mellé szegődni, azt felviszi a Tábor hegyére, hogy ott színében elváltozva megmutassa isteni dicsőségét. Ő a kezdeményező, nekünk csak válaszolni kell az ő hívására. A szentmise kiszakít a hétköznapokból, ezért nem alakíthatom azt a saját pillanatnyi lelkiállapotomhoz. Így lélegezhetjük be Isten jó illatát, hogy majd annak továbbadói lehessünk. Mit tegyünk, ha elfáradunk az imában? A szórakozottságtól, fáradtságtól akadályozott de mégis kitartó ima maga az imádás, amit Istennek adhatunk. A bűnbánatért kiáltó fohász pedig nem más, mint az imádás jó illata Isten felé.
Aki meri vállalni a találkozást Jézussal, annak isteni mélységek fognak megnyílni. Ez a találkozás lehet, csak egy pillanatig tart, de egy egész életet formáló esemény lesz annak, aki nem spórolja meg az előkészület fáradtságát. A szentmise küldetést bíz ránk, hogy Krisztus jó illatát adjuk tovább másoknak. Vianney Szent János megértette, hogy az evangelizáció, a misszió ott kezdődik, hogy először neki kell megtérnie. A mi küldetésünk is akkor lesz sikeres és hiteles, ha a saját életünk megtérése bekövetkezik. Ehhez kell a böjt, vezeklés, az imában való elmélyülés. Az Istenhez vezetés feladata nem csak a pap dolga, abban minden kereszténynek részt kell venni a maga területén. Tisztelve másokat, feltétel nélküli szeretettel közeledni a másikhoz, felkeltve a kíváncsiságát elvezetni oda, hogy ne a hogyan-ra, hanem a honnan-ra nyíljék ki a szíve.
Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye/Plebania Team
Fotó: Papp Ágoston
