Nagycsütörtök estéjén, az utolsó vacsora emlékezetének, az apostolok közössége ünnepének napján mutatta be első szentmiséjét a tihanyi bencés közösség, a Magyar Bencés Kongregáció Szent Ányos Bencés Perjelségének új elöljárója, Mihályi Jeromos. Március 29-én hívek sokaságával ünnepelt Tihanyban.
Szürke köd vette körül ezen a március végi napon a tihanyi apátsági templomot. A sűrű esőzésben gyalogosan és autókkal érkeztek a hívek a nagycsütörtöki szertartásra, Udvarditól Vászolyig az egész környékről, az apátságban lelkigyakorlatozók az ország minden részéről. Különleges alkalomra gyülekeztek. Ezen a napon ünnepelték Mihályi Jeromos atya perjeli szolgálatának megkezdését, most mutatta be első perjeli miséjét a közösség által február 17-én megválasztott fiatal bencés szerzetes.
Vele ünnepeltek családtagjai, köztük édesanyja, győri bencés osztálytársai, barátok, munkatársak, a monostor lelki közösségéhez kötődő öregdiákok és a balatonszőlősi hívek, ahol lelkipásztori szolgálatot végez.
A ministránsok vezette menet a bencés közösség tagjaival vonult be a templomba. 13 lépcsőfok vezet a Magyarországon nagyon ritka, erőteljesen megemelt szentélybe, mely alatt a királykripta helyezkedik el, I. András és Dávid herceg nyughelye.
Az elöljárói szolgálata kezdetét ünneplő perjel szavai az utolsó vacsora termébe vezettek, hogy az ott lejátszódó két nagyon különböző esemény kapcsán azt fogalmazza meg, mit tanít számunkra Jézus, és mindez miként határozza meg számára a szolgálat fogalmát. A szolgálat lényegének meghatározása egyfajta ars poetica volt.
„A liturgia időtlensége révén az utolsó vacsora termébe lépünk be, és találkozunk Krisztussal. Két olyan esemény történik ott, ami alapvetően változtatja meg Isten és ember, ember és ember kapcsolatát. Mind a lábmosással, mind az Eucharisztiát nekünk adó utolsó vacsorával Jézus arra az alapvető isteni szeretetre tanít, melyre az emberekkel való kapcsolata, az Isten országa és Egyháza épül. Olyan példát ad, ami összekapcsolja a velem és mellettem élő emberek, valamint a velem és mellettem élő Isten szolgálatát.”
„Nektek is meg kell mosnotok egymás lábát!” – idézte Krisztus kérését Jeromos atya. Mit jelent megmosni a másik lábát, mit jelent a szolgálat a mindennapokban? Mit jelent igazán szeretni? – ezeket a kérdéseket tette fel. Azt az általános emberi tapasztalatot fogalmazta meg, amit mindannyian megélünk. Szolgálni és szeretni lemondással jár. De nem jelentheti személyiségem feloldását, és személyes kibontakozásom sem áll szemben a másik érdekével; ahogy személyiségem megtalálása és kibontakozása éppen akkor tud megvalósulni, ha képes vagyok odaajándékozni életemet. S bár az ember ezt talán elméletben tudja, de a kérdések – Mit fog gondolni rólam a másik? Milyen hátrányok érnek? – mégsem engedik nyugodni – mutatott rá a perjel. S ha a másik ember átveszi a döntés terhét, ha félelemből döntök a szeretet mellett, ha a hatalom vágya vezet döntéseimben; nem vagyok szabad, az általam hozott áldozatot nem szabadon hoztam meg – figyelmeztetett, és Szent Benedek regulájából idézve hangsúlyozta: a Szentlélek örömében meghozott áldozat az igazi. „Az öröm mutatja meg, valóban szeretettel hoztam-e áldozatot.”
Az új elöljáró Jézus példáját állította elénk: „Amikor Jézus megmossa tanítványai lábát, és önmagát adja nekünk a kenyér és bor színében, áldozata legnagyobb jelét adja.” Ezt adja nekünk is küldetésül: tanúságot kell tennünk arról, hogy a krisztusi szeretet minden konfliktus ellenére megvalósítható és felmutatható. Ebből a szeretetből merítve vagyunk képesek a szolgálatra. Jeromos atya arra buzdított, induljunk el mi is a szolgálatnak ezen az útján. „Vegyük fel keresztünket, és vállaljuk életünk minden napján embertársunkért az áldozatot!”
A szentbeszédet a lábmosás szertartása követte. Az új perjel először a bencés közösség tagjainak lábát mosta meg, majd a hívek közül kiválasztott férfiakét. A liturgia végén Mihályi Jeromos köszönetet mondott Korzenszky Richárd leköszönt perjelnek a monostor újraindításáért, és azért a virágzó életért, amelyet vezetésével az eltelt 24 évben a bencés közösség Tihanyban megélt.
Végül Korzenszky Richárd Rónay György: Olajfák éjszakája című versét olvasta fel, amelyet az apátsági templom kórusának éneke színesített.
Tihanyban ma kilenc örökfogadalmas szerzetes és egy novícius él. A közösség szolgálata a vendégek, turisták és lelkigyakorlatozók fogadása, a környék falvainak lelkipásztori ellátása, mellette fizikai munka: teakészítés és gyertyaöntés.
Jeromos atya kiemelten köszöntötte az állami élet megjelent képviselőit, Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárt; Virág Zsoltot, a Nemzeti Kastélyprogram és a Nemzeti Várprogram végrehajtásáért felelős miniszteri biztost; Polgárdy Imrét, a Veszprém megyei közgyűlés elnökét; Bozó Tibor dandártábornokot, valamint a környékbeli települések polgármestereit. A szentmisén részt vett Hafenscher Károly és Gabnai Sándor evangélikus lelkész.
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
