Január 21-én, vasárnap Ferenc pápa a limai “Csodák Ura” kegyhelyen mintegy 500 perui szemlélődő szerzetesnővel találkozott a napközi imaóra keretében.
A kegyhely a sarutlan kármelita nővérek kolostorával együtt Lima történelmi központjában helyezkedik el. A templom főoltárán látható Keresztre feszített Krisztus XVII. századi falfestménye érintetlen maradt az 1655-ös földrengés után, amely a perui főváros épületeinek nagy részét elpusztította. A szerzetesnőket köszöntve a pápa tréfásan megjegyezte homíliájában: titeket látván az a gondolatom támadt, hogy látogatásomat kihasználtátok egy kis sétára. Köszönetét fejezte ki Soledad anyának, a kolostor perjelnőjének a fogadtatásért, majd üdvözletét küldte annak a négy Buenos Aires-i kármelita nővérnek, akik szüntelen imáikkal kísérték el a főegyházmegyében betöltött szolgálata során. Ne legyetek féltékenyek rájuk! – tette hozzá a pápa.
Fontos, hogy minden nap újítsák meg annak az örömét, hogy megkapták Istentől a fogadott gyermekség lelkét, főleg azokban a pillanatokban, amikor az öröm látszólag tovaszállt. Közösségi és személyes imáik alkotják szemlélődő életük középpontját. Imájuk mindig missziós jellegű, nem pattan vissza a kolostor faláról, hanem kilép falai közül és tovább halad. A pápa arra buzdította a szerzetesnőket, hogy imádkozzanak a börtönlakókért, a migránsokért, a menekültekért, az üldözöttekért. Imádkozzanak a sérült családokért, a munkanélküliekért, a szegényekért, a betegekért, a függőségben szenvedőkért. Ne szégyelljék az emberek nyomorúságát Isten hatalmához közelíteni imáikban, amelyekkel olyan sok felebarát sebeit gyógyíthatják be.
A szemlélődő életmód nem börtönzi be a szívet, inkább kitágítja azt. Vannak azonban olyan szerzetesnők, akiknek összezsugorodott a szíve, akik elveszítették termékenységüket, nem anyák, mindenért panaszkodnak, keseregnek, mindig belekapaszkodnak kicsinységekbe. A kolostorban nincs helye az „igazságtalanságokat gyűjtögetőknek”. Azok számára van hely, akik megnyitják szívüket és tudják hordozni a termékeny keresztet, a szeretet keresztjét, amely életet ad. A szeretet kitágítja a szívet. Az Úr tesz képessé arra, hogy új módon tekintsünk a fájdalomra, a szenvedésre, annyi testvérünk szerencsétlenségére, akik korunk “leselejtező kultúrájának” áldozatai. Mózeshez hasonlóan égre emelt karokkal, teli szívvel imádkozzanak, és ha lehetséges konkrét szolgálattal is.
Könyörgésük legyen összhangban Jézus Szívével, aki azért esedezik az Atyához, hogy mindnyájan egyek legyünk, hogy a világ higgyen. Nagy szükségünk van az egyház egységére. A megkereszteltek, a felszenteltek, a papok, a püspökök legyenek egyek ma és mindig. Egységesek a hitben, a reményben és a szeretetben. Imádkozzanak a szeretett perui helyi egyház egységéért. Az ördög hazug és becsap bennünket, meg akar osztani, azt akarja, hogy a közösség tagjai rosszakat mondjanak egymásról.
„Tudjátok, hogy mi az a szerzetesnő, aki rosszakat mond a többiekről? Egy terrorista!” – mondta rögtönzött szavakkal a pápa. Rosszabb, mint évekkel ezelőtt az ayacucho-i terroristák. Mert rosszakat mondani másokról olyan, mint egy bomba, mint egy ördög: eldobja a bombát, elpusztít, és utána nyugodtan továbbáll. A legjobb orvoslása annak, hogy ne mondjunk rosszakat másokról a hátuk mögött, az, ha nyelvünkbe harapunk. „Az ápolónőnek sok dolga lesz, mert nyelvetek begyullad, de legalább nem dobtatok el egy bombát. Emlékezzetek mindig az ayacucho-i terroristákra, amikor pletykálni akartok” – hangzott a pápa intése.
(Itt emlékeztetünk rá, hogy a Fényes Ösvény ’Sendero Luminoso’ maoista gerillaszervezet, más nevén Perui Kommunista párt, 1980-ban Ayacuchóban kezdte meg fegyveres akcióit. A nyugati félteke egyik legrettegettebb terrorista szervezetévé nőtte ki magát, támadásaiknak több tízezren estek áldozatul, még 2012-ben is működött egyes részlegük. A szervezet egy perui marxista vezető idézetéből vette a nevét, miszerint „a marxizmus-leninizmus fényes ösvényt nyit meg a forradalom felé”. Céljuk a kommunista társadalom létrehozása volt).
„Az egyház nem megtűr benneteket, hanem az egyháznak szüksége van rátok” – fejtette ki végül Ferenc pápa. Minden kolostor legyen egy világítótorony és árasszon fényt maga körül a megosztottságok közepette. A szemlélődő szerzetesnők hűséges életükkel mutassák meg Jézust, aki az út, az igazság és az élet, az egyetlen Úr, aki teljessé teszi létünket.
Forrás és fotó: Vatikáni Rádió