A Szentatya szeptember 23-án szombaton délben a Kelemen teremben fogadta a ciszterciek szigorú szabályzatát követő trappista rend nagykáptalanjának 230 tagját. „Lélekben belépek csendes kolostoraitok világába, ahonnét állandó imádság száll fel az Istenhez az egyházért és a világért” – kezdte beszédét a pápa, „hálát adva a monasztikus közösségek pótolhatatlan szolgálatáért, mellyel az odafönt valókat keresik”.
A nagykáptalan tagjai, miközben „a jelen kihívásokkal szemben megfogalmazzák a célkitűzéseiket, olyan szemlélődő életnek a képviselői, amelyet állhatatos imádság jellemez, az Isten és az embertárs iránti szeretet jegyében”. Arra kérte őket, hogy „Szent Benedek példája nyomán tulajdonítsanak nagy jelentőséget az Isten Szava fölötti szemlélődésnek, a lectio divina-nak, mely az imádság forrása és a kontempláció iskolája”. „Legyetek szerelmesek az imádságba, a szerzetesi élet előírásait ne célnak, hanem eszköznek tekintsétek és így növekedjetek a Krisztussal fenntartott személyes kapcsolatban. Továbbra is szálljon fel monostoraitokból az istendicséret szava, ami által azok az igazi béke és a hiteles boldogság különleges terei lesznek”.
A pápa emlékeztette a trappista elöljárókat „életük mértékletes jellegére, mely hathatós segítség abba, hogy az igazán lényeges dolgokra figyeljenek. Ennek a spirituális egyszerűségnek a mai kultúrában különös szerepe van, amely gyakran és túlságosan indít múlandó javak és mesterséges paradicsomi illúziók felé”.
Életmódjuk tekintetében azt kérte tőlük, hogy „ne remeteként éljenek egymás mellett, hanem mint a közösségi élet szerzetesei egy sajátos pusztaságban”. Csendes szemlélődő életük kincseit osszák meg a világgal, hiszen „Isten ajándékként támasztotta őket az egyház számára”. Végül rendalkotmányuk szeretet-dokumentumára emlékeztette őket: „Szeretetben születő egység jelei vagytok!”
A fehér ruhás trappista szerzetesek a ciszterci rend eredeti, szigorú szabályait követő szerzetesrend tagjai. A rend hivatalos latin neve: Ordo Cisterciensium Strictioris Observantiae (O.C.S.O.). A trappista elnevezés az anyamonostor völgyébe vezető szűk bejárati csapóajtóról (’La trappe’) származik. A rend alapítója Normandiában élő ciszterci apát volt, aki monostorában, a Notre-Dame de la Trappe apátságban 1662-ben reformokat vezetett be, visszatérve az eredeti citeaux-i szigorhoz. A szigorításokat (ünnepélyes kórusimák, szigorú hallgatás, kemény aszkézis, kétkezi munka) a Szentszék 1678-ban engedélyezte.
Forrás és fotó: Vatikáni Rádió