Január 15-én, a Magyar Pálos Rend főünnepén megújították fogadalmaikat a pécsi pálosok.
Remete Szent Pál ünnepén Csóka Péter János OSPPE, pálos tartományfőnök mutatott be szentmisét a Szent Imre templomban, Nyúl Viktor pasztorális helynök és Botfai József Levente OSPPE, templomigazgató koncelebrálásával. A januári ünnep különösen fontos a pálosok számára, hiszen ezen a napon emlékeznek meg Boldog Özséb patrónusukról, vagyis Remete Szent Pálról, a rend védőszentjéről és névadójáról, valamint a szerzetes atyák ekkor újítják meg fogadalmaikat, és a hagyományok szerint ekkor áldják meg a gyermekeket Szent Pál ereklyéjével. Ezek fontosságát hangsúlyozta prédikációjában a tartományfőnök, különös tekintettel a fogadalmakra.
„A fogadalmak lényegei részei a szerzetesi életnek, hiszen ezek által kötjük magunkat Istenhez. A szegénység, a tisztaság és az engedelmesség fogadalma leginkább olyan, mint három szög. Mert a szögek arra valók, hogy azzal dolgokat rögzítsünk egymáshoz, amikor egy deszkát odaszögezünk a falhoz, akkor tudjuk, fixen ottmarad. Tehát hasonlóképpen a fogadalmak is kötnek minket Istenhez. Ahogy pedig a szögek Krisztust a kereszthez szorították, ugyanúgy a fogadalmak minket Istenhez kapcsolnak, mert Ő a mi célunk és boldogságunk” – monda homíliájában János atya, majd hozzátette, ez valójában nem azt jelenti, hogy a szerzetesek „nemet” mondanak, hanem, hogy „igent”. Ezt a három fogadalom magyarázásával is szemléltette.
„A szegénységi fogadalom által lemondunk a tárgyi javak birtoklásáról. Szerzetesként nem birtoklunk semmit, hanem a rend tagjaiként közös tulajdonként tekintünk mindenre. Vagyis a hangsúly nem a lemondáson van, hanem azon, amit ezzel nyerünk. Amikor szegénységet fogadunk, azt fejezzük ki, hogy nem akarunk mást, egyedül Istent. Ennek a lényege, hogy belsőleg szabadok legyünk és ne kötődjünk semmihez. Mert, ha van valami, ami fontosabb Istennél, az nem jó, az ellen küzdenünk kell.
A tisztasági fogadalom által lemondunk a házasságról, de itt sem ez hangsúlyos, hanem, hogy Istennek mondunk igent. A szüzességi fogadalom azt jelenti, hogy nem kell senki, egyedül Isten. Tudjuk, hogy amikor az ember dönt és társat választ, akkor több mindenre nemet mond. Ez minden jó döntésnél így van, mert azok lemondással is járnak. Például, ha valaki megházasodik, és igent mond a párjának, akkor a többi lehetőségre nemet mond. A lényeg mégsem az, hogy kikre mondunk nemet, hanem, hogy kire mondunk igent. Ugyanez érvényes a szüzességi fogadalomra is.
Az engedelmességi fogadalom azt jelenti, hogy a rendnek van egy szabályzata, amelyet az egyház jóváhagyott, és kinyilatkoztatta, ez egy jó élet, aki ezen az úton jár, eléri az üdvösséget. Az engedelmesség fogadalmával tehát arra vállalkoztunk, hogy a rend szabályai szerint élünk az elöljárónk vezetésével. Az engedelmesség esetében sem a lemondás van a középpontban, hanem, hogy Isten akaratára mondok igent. Ezáltal minden körülmények között engedelmesek vagyunk Isten szándékára.”
Ezt követően a tartományfőnök kihangsúlyozta, mindezek megtartása áldozatot jelent. „Hazugság lenne azt állítani, hogy a fogadalmakkal könnyű együtt élni. De ez nem baj! Amikor egy hegymászó elindul, hogy megmássza a Mount Everest, nem azért megy, mert kényelembe akarja helyezni magát. Mégis örül, hogy egyre közeledhet a csúcshoz. Tehát nem feltétlenül az ad boldogságot az embernek, amikor kényelemben érzi magát. A lemondások által Isten hív minket, hogy meghaladjuk magunkat és olyan életet éljük, amit Ő kér.
A prédikációt követően a szerzetes atyák megújították fogadalmaikat. A fehér barátok tartományfőnöke, János atya elmondta: „Bár a fogadalmunk örök érvényű - mert egyszer s mindenkorra elköteleztük magunkat -, Remete Szent Pál ünnepe lehetőséget ad a fogadalmak megújítására, ami mindannyiunkat megerősít a szerzetesi létformába.” Ezt látni, hallani és ily módon tapasztalni bizonyára minden jelenlévőre hatással volt. A 18.00 órai szentmise vége azonban már a gyermekekről szólt, akiknek a megáldására ez alkalommal került sor.
Forrás és fotó: pecsiegyhazmegye
