Boldog Charles de Foucauld halálának 100. évfordulójáról emlékeztek meg a budapesti Páli Szent Vince-plébániatemplomban november 12-én. A délutáni előadások és szentségimádás után az ünnepi szentmisét Alberto Bottari de Castello nuncius mutatta be.
A Boldog Charles de Foucauld-ra emlékező napot a Jézus Kistestvérei közösség és a világiakból álló Názáret közösség szervezte. Mint a szentmise elején is elhangzott: Boldog Károly testvér az erőszak áldozata lett 1916. december 1-jén, de názáreti lelkisége bő termést hozott. Az este folyamán érte adtak hálát.
Alberto Bottari de Castello nuncius a homília kezdetén örömét fejezte ki, hogy itt lehet, és elmondta, mennyire hálás a magyar hívek türelméért, akik nem veszik zokon csekély magyartudását. (A szentmisét latin és olasz nyelven mutatta be, míg a hívek magyarul válaszoltak a kellő helyeken.)
Alberto Bottari de Castello méltatta Foucauld atyát, akit Krisztus nagy tanítványának nevezett; aki az egyházat szolgálta, és az egyházban találta meg az igazi boldogságot.
A homília az olvasott evangéliumi részből (Lk 21,5-19) indult ki, mely a végső időket írja le. Jézus figyelmeztet: vigyázzunk, nehogy félrevezessenek minket, majd további erős mondatok sorjáznak: „De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. (…) Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket.” Az apostoli nuncius emlékeztetett napjaink keresztényüldözésére, „ma kereszténynek lenni mintha bűn lenne” – fogalmazott.
Alberto Bottari felidézte a november 1-jei evangéliumot, amely a boldogságokról szólt (Mt 5,1-12a), amely az értékekre helyezte a hangsúlyt; és bátorított: nem vagyunk egyedül, a szentek példája ösztönöz bennünket – például Foucauld atya élettörténete, életszentsége. A keresztény családból származó, ám szülei korai halála után kevéssé vallásos környezetben felnövekedő Charles először emberi értékeket próbált követni: katona lett, majd a tudomány vonzotta magához. Azonban Isten kereste őt, rátekintett, és elhívta őt – először trappista szerzetesközösségbe lépett be, majd lelkivezető lett a klarisszáknál. Kereste az „igazi” szegényeket, és hogy hogyan tudna velük együtt élni.
Afrikában megtalálta, amit keresett, de társakra nem lelt, bár teljes szívéből szeretett volna egy új közösséget, egy új szerzetesrendet alapítani; egyedül halt meg a sivatagban. Halála, áldozata azonban elvetett magnak bizonyult, mely idővel meghozta termését: szerzetesi közösségek sora született az ő hatására, lelkisége továbbélt ezekben az őt követő közösségekben. (A Jézus Kistestvérei Női Szerzetesközösséget 1939-ben Charles de Foucauld lelkisége nyomán alapította Magdeleine, Jézus Kistestvére (Magdeleine Hutin, 1898-1989).
A főpásztor elmondta, maga is sokat merített Charles de Foucauld példájából, aki egyike volt azon szentéletű embereknek, akik segítették őt az útján. Foucauld atya és Páli Szent Vince az életszentségükkel példát mutatnak nekünk – zárta beszédét Alberto Bottari de Castello.
Az áldozás után a hívek közösen elmondták Károly testvér önátadási imáját:
Atyám,
rád hagyatkozom,
tedd velem azt, ami neked tetszik.
Bármit teszel is velem,
megköszönöm.
Kész vagyok mindenre,
csak akaratod teljesedjék bennem
és minden teremtményedben.
Semmi mást nem óhajtok, Istenem!
Kezedbe ajánlom lelkemet,
neked adom, Istenem,
szívem egész szeretetével,
mert szeretlek téged,
és a szeretet sürget,
hogy egészen neked adjam magam,
hogy fenntartás nélkül
kezedbe helyezzem életemet,
határtalan bizalommal,
mert te vagy az én Atyám!
Forrás és fotó: Magyar Kurír
Boldog Charles de Foucauld halálának 100. évfordulója alkalmából a vatikáni tikárság ezt a levelet adta ki:
Őszentsége Ferenc pápa örömmel csatlakozik hálaadásával azon csoportok felelőseihez és tagjaihoz, amelyeket Boldog Charles de Foucauld lelkisége inspirál. A Szentatya azt kívánja, hogy a Boldog intuícióit követve Názáret lelke megvilágosíthassa számos ember mindennapi, egyszerű életét és kapcsolatait. Annak példája, aki Jézust követve mindenki befogadására nyitott "egyetemes testvér" akart lenni, segítsen - mindenki vallási hagyományát tisztelve - fölfedezni, mennyire fontos a legszegényebbek, legelhagyatottabbak közelsége az emberségben való növekedéshez. "A keresztényeknek úgy kell tekinteniük minden emberre, mint nagyon szeretett testvérre" - írta. Ez számára valóban azt jelentette, hogy a másikat szeretve tanuljuk meg Istent szeretni. "Az Isten szeretete, az emberek szeretete: ebben áll, remélem, az egész életem." (1890. ápr. 24.) Charles Jézus testvére teljesen mások szolgálatára szentelt alázatos és rejtett életének tanúságtétele serkentse a fiatalokat arra, hogy az Úr hívását fölismerjék és örömmel válaszoljanak rá. Mindent elhagyva kövessék őt, megszabadulva a gazdagság és hatalom vágyától! Az Irgalmasság Évében a népek közötti békét és kiengesztelődést az ő közbenjárására bízva, a Szentatya nagy szeretettel adja apostoli áldását mindazokra, akik a lelkiségéből élnek, valamint azokra, akik az ő kisugárzásából részesülnek.
Vatikán, 2016. június 22. Pietro Parolin bíboros Ferenc pápa államtitkára
