Ezen a napon a Gyulafehérvári Főegyházmegyében több településen is találkozhattak a megszentelt életet élők. Isten emberei gyülekeztek például Kolozsváron a Szent Mihály templomban, Csíksomlyón a kegytemplomban vagy éppen egy kevésbé ismert háromszéki kis falucskában, Esztelneken a ferences templomban.
A Szent Györgyről nevezett templomban nem is ünnepelhettünk volna szebben, mint fiatalokkal együtt. A szentségimádáson Simeonként és Anna próféta asszonyként szemlélhettük a gyermek Jézust, és magasztaltuk az Istent, aki egyedüli világosságunk, utunk és életük.
A szentségimádást követően szentmisén vettünk részt közösen a házigazda szerepében lévő ferences testvérekkel, a sepsiszentgyörgyön élő Szeretet Misszionáriusai nővéreivel és egy ágostonos nővérrel, aki a munténiai Prahova megyében lévő Szent Rita Szemlélődő Ágoston-rendi nővérekhez tartozik. Betegápoló ferences nővérekként hárman is jelen tudtunk lenni, ezen a meghitt szerzetesi - közösségi ünnepen. A velünk ünneplő kézdiszentkereszti plébános, Tódor Attila atya prédikációja bebalzsamozta lelkünket azzal a képpel, ami rávilágított arra, hogy az Úr Jézus mai napon történő bemutatása az Atyai házban húsvét vasárnap teljesedik be, akárcsak a mi Istennek átadott életünk.
A szerzetesi találkozó alkalmával megerősítő volt együtt lenni az Úr előtt, részt venni a szentmise áldozatban. Egymás hitéből, lelkiségéből gazdagodni, kapcsolatokat építeni és ápolni. Épülni és rácsodálkozni Isten országára, ahol és amiben mi lehetünk az Isten barátai és munkatársai.
Vedd el, Uram, egész szabadságomat.
Vedd el emlékezetemet, vedd el értelmemet, vedd el egész akaratomat.
Amim van és amit birtokolok, Te ajándékoztad nekem.
Most teljesen és egészen visszaadom neked és átadom, hogy Te irányítsd akaratod szerint.
Csak szereteteddel ajándékozz meg kegyelmedben, és gazdag leszek, s már nem keresek semmi mást.
Ámen.
(Loyolai Szent Ignác imája )
Forrás és fotó: Ferences Betegápoló Nővérek
