Napjainkra több mit tízszeres termést hozott Dél-Kaliforniában hét olyan szerzetes csendben működő hite, akik Kelet-Európa kommunista megszállása elől menekültek el a második világháború után. Az általuk létrehozott premontrei (norbertinus) Szent Mihály-apátság közösségének ma már száznál is több tagja van.
E hét embernek és a totalitárius elnyomásból való menekülésüknek a története a hősi bátorság példája, méltó arra, hogy bekerüljön a magyar katolikusok és a premontrei rend krónikáiba.
Ferenc pápa a magyarországi apostoli látogatása után méltatta a magyar katolikusok hitét, mondván, hogy az „kiállta a tűzpróbát”. De miközben a hit fáját megpróbálták kivágni, a gyökerek érintetlenek maradtak” – mondta a pápa. Ahogy maga a Szent Mihály apátság alapító apátja mondaná: „succisa virescit, a megnyesett fa kizöldül.”
A ma is nyüzsgő és virágzó Szent Mihály premontrei apátság, amelyet hét, a vasfüggönyön túl rájuk vadászó szovjet kommunisták elől elmenekült férfi alapított, és amely május 4-én ünnepelte újonnan épült román stílusú temploma felszentelésének második évfordulóját, tanúskodik alapítóinak hitéről és bátorságáról. Ezek a magyar papok mindent kockára tettek azért, hogy megőrizzék a szerzetespapi élet közel 1000 éves hagyományát.
A Szent Mihály apátság krónikája ezt írja magyarországi csornai, ugyancsak Szent Mihályról nevezett anyaapátságának történetéről (ezt az apátságot 1180-ban alapították, alig 60 évvel azután, hogy Szent Norbert 1121-ben Franciaországban megalapította a premontrei rendet): „Magyarország II. világháború utáni szovjet megszállása magával hozta az apátság földjeinek, majd iskoláinak elkobzását, végül magának az apátságnak a felszámolását is. A közösség 62 tagját szétszórták, és csak a már a plébániákon dolgozók működhettek továbbra is papként. A kommunisták arra törekedtek, hogy az egyház elveszítse a fiatalok lelkére gyakorolt befolyását, ezért kíméletlenül felszámolták azokat a rendeket, amelyeknek tanítás volt a szolgálata (köztük a magyar premontreieket is).”
A kommunistáknak azonban nem sikerült teljesen felszámolni a 900 éves csornai Szent Mihály premontrei közösséget. „1950. július 11-én az apátságba eljutott a hír, hogy másnap jön a rendőrség az összes szerzetest letartóztatni – a terv szerint ekkor végeztek volna az apátsággal. Így még aznap este apátjuk, Simonffy Jenő áldásával hét csornai kanonok menekült át a mezőkön, hogy Ausztriába menjen. A szögesdrótot átvágva bemerészkedtek az aknamezőkre, hogy elkerüljék a határőröket, végül egy 20 méter széles folyót átúszva elérjék a túlsó parton rájuk váró teherautót, amely Bécsbe, a szabadságba és biztonságba vitte őket.”
A határátlépés során, amely a környék legnehezebb hegyvidéki részein keresztül vitt, a hét pap bátorsága és hite hősi módon nyilvánult meg. Amikor aknamezőkön haladtak át, egyikük elöl ment, vállalva a téves lépés kockázatát, míg a többiek távolról, óvatosan követték. Egy alkalommal, amikor nem tudták, hogy orosz katonák rejtőznek-e a rét másik oldalán, az egyik pap úgy döntött, hogy a kockázatot vállalva kifut a nyílt terepre. Társainak azt mondta: ha őt lelövik, akkor tudják majd, hogy nem szabad követniük.
Amikor az út utolsó szakaszán átkeltek a folyón, a menekülő papok éppen hogy elkerülték a határőr járőrt. Csak utólag tudták meg, hogy az őrök éppen azon a helyen voltak, ahol ők átkeltek, csak éppen aludtak, mert akkor tértek vissza fáradtan 10 napos aratási munka után. Útjuk veszélyességére rávilágít az a tény, hogy alig néhány héttel később egy ciszterci szerzetesközösség kísérelt meg ugyanazon az úton menekülni, de a kommunisták valamennyiüket elfogták és börtönbe vetették.
A magyar papok már az osztrák határon való átszökés előtt is megmutatták bátorságukat az országukat sújtó kommunista üldözéssel szemben. Egyszer a rendőrség úgy döntött, hogy bejelentés nélkül átkutatja az apátságot, pánikot és rémületet keltve az ott lakókban. Fr. Parker László, az apátság akkori novícius mestere nem ijedt meg a betöréstől, sem az akciót vezető tiszt ráirányított fegyverétől. Meghívta a tisztet egy pohár whiskyre, az meg boldogan elfogadta. Az ital mellett elbeszélgettek Fr. Parker irodájában, majd a tiszt összeszedte az embereit és távozott, így a közösség akkor megszabadult a további zaklatástól. Fr. Parker volt az, aki később felvetette a szökési tervet, majd ő vezette a hét fős társaságot azon a júliusi késő éjszakán, 1950-ben.
Magyarország kommunista megszállása idején a megmaradt csornai papok titokban működtek, ahogy tudtak. Megtiltották nekik, hogy rendi ruhájukat viseljék, vagy közösségben éljenek, hogy „bátran hordozzák Krisztus keresztjét idős korukban”, ahogy egyik rendtársuk fogalmazott. Azokban az években azt még megengedték, hogy az apátsági plébániát egy pap gondozza, de hogy a jogtalanságot még sértéssel tetézzék, magát az apátsági épületet a Kommunista Párt használta székhelyéül, egészen addig, amíg a vasfüggöny leomlása után vissza nem kapta a rend.
Miután épségben megérkeztek Bécsbe, a hét menekült fiatal pap – mindannyian 25 és 38 év közöttiek – 1952-ben átkeltek az óceánon New Yorkba. Az utazás költségei miatt 3000 dollár adóssággal érkeztek meg az Egyesült Államokba. A Wisconsin állambeli DePere premontrei apátságban rendtársaik szívesen fogadták őket. Végül 1957-ben James McIntyre bíboros, Los Angeles érseke meghívta őket, hogy telepedjenek le Dél-Kaliforniában, ahol megkezdték a régen vágyott munkát: „a száműzetésben lévő csornai Szent Mihály közösség újjáépítését.”
A közösségi életet végül a kaliforniai Orange-ban indították meg. ahol a premontrei atyák kisszemináriumot nyitottak. Ebből később főiskolai előkészítő iskola, majd 1961-ben noviciátus lett. Új hivatások révén a közösség 1974-ben önálló perjelséggé vált, majd alig tíz évvel később, 1984-ben a rend és a Szentszék apátságként ismerte el. Fr. Parker László első apátként való beiktatása és benedikálása 1984. szeptember 19-én történt, majd másnap, a régi csornai apátsági templom felszentelésének évfordulóján szentelték fel apátsági templomukat.
Mindszenty József bíboros, a náci és kommunista megszállás előtti Magyarország hercegprímása – akinek nevét a kommunisták különösen rettegték az egyháznak és jogainak erőteljes védelme miatt – különös megtiszteltetésben részesítette az Orange-i Szent Mihály apátság magyar atyáit, amikor maga is száműzöttként, 1974-ben meglátogatta őket.
A Szent Mihály apátság tovább növekedett, megalapítva a klauzúrában élő premontrei apácák kolostorát a fresnói egyházmegyében (Kalifornia), az aktív premontrei nővérek rendházát Los Angelesben, és nemrégiben az illinoisi Springfieldben létesített új perjelséget, amely az Evermode Intézeten keresztül a papság, a szerzetesek és laikusok spirituális és intellektuális képzésére kapott megbízást. Az apátság apostoli tevékenysége sok mindent tartalmaz abból, amit a magyar atyák magukra vállaltak Csornán, úgymint a tanítást, a plébániai munkát és a nyári tábort, amelyek mind a szemlélődő szerzetesi életből, a napi zsolozsma énekléséből fakadnak.
Miután kinőtték az eredeti apátsági épületeket, és megtudták, hogy a talaj, ahol az épület fekszik, nem megfelelően szilárd, a Szent Mihály közösség néhány mérfölddel feljebb költözött az úton, és felépített egy hagyományos, kőből készült, román stílusú új apátságot, amelynek templomát 2021. május 4-én szentelték fel. A közösség ma már több mint száz tagot számlál, híres a szentmise és zsolozsma gyönyörű gregorián énekléséről, valamint a napi szentségimádási órákról, amelyek a hívek sokaságát vonzzák.
Parker László apáti jelmondata, succisa virescit – a megnyesett fa kizöldül – tömören foglalja össze a kaliforniai Szent Mihály apátságot alapító magyar atyák hittörténetét, akik a premontrei rend ősi szerzetesi és papi életét a vasfüggöny mögül az Egyesült Államok nyugati partjára ültették át.
Ahogy az egyik hős pap írta egyszer: „Isten jó és szerető gondviselése mellett még egy olyan katasztrófának látszó esemény is, mint csornai anyaapátságunk bezárása, végül áldást hozott magával. Elérkeztünk a virágzó Dél-Kaliforniába, hogy a világnak e távoli sarkában lévő egyházmegyében szolgáljuk a katolikusokat. Igaz a közmondás, hogy amikor Isten bezár egy ajtót, kinyit egy ablakot.”
„Ha a Szent Mihály apátság hosszú történetén elmélkedünk, csak ámulni tudunk az isteni gondviselésen. Bár a kanonokok háromszor szenvedtek el feloszlatást vagy elnyomást, kétszer idegen inváziót, gyakran a polgári hatalom aljas korlátozásait tűrve kellett dolgozniuk, épületeiket többször megsemmisítette a tűz, valahogy mindig visszatértek közösségükbe.”
„Mit gondolt volna a 12. századi nemes jótevő, ha előre látta volna mindazt, ami bekövetkezik, és azt, ami a legcsodálatosabb, hogy 800 évvel később, fél világgal arrébb az általa ültetett fa még mindig gyümölcsöt hoz? Bármilyen változások és kihívások lesznek a jövőben, bárhogy alakuljon is az emberek szíve és gondolkodása, a Szent Mihály apátság régi és új szerzetesei, ahogy a múltban, úgy ezután is számíthatnak Isten hűségére. Ahogy egy e század elején élt premontrei író fogalmazott: ‘A Szent Mihály apátság sok év óta fennáll, mint egy fa a sivatag közepén, amely egyre csak hozza a gyümölcsöt anélkül, hogy meg tudná mondani, ki ültette, gondozta, oltotta be, és ki volt, aki megőrizte és megvédte. Csoda – mondhatná bárki, hogy ez a közösség még ma is virágzik…’ És a csoda folytatódik.”
A Szent Mihály apátságban nagy tiszteletben tartott hét magyar pap neve a következő: Parker László apát (megh. 2010), Fr. Haigli Szilárd (megh.1986), Fr. Horváth Benedek (megh.1998), Fr. Rudnay Kelemen (megh.2006), Fr. Gelencsér Pál (megh.2007), Fr. Szántó Hubert (megh.2010) és Fr. Horváth Ellák Gerlac (megh.2018). Rudnay Kelemen atya nevét nem találtuk az interneten, viszont két (1, 2)internetes forrás is említ egy Radnóczi (Radnóczy) Kelemen nevű atyát.
Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: LifeSite News/katolikus.ma
