Augusztus 2-ától 5-éig a Nyolc Boldogság közösség lelkigyakorlata zajlott Kecskeméten. Betánia-napok a neve, és a pihenés spirituális formáját kínálta.
(...) Régi kedvencem ez a több mint húsz éve épült templom, mert már annak idején annak vágyával tervezték, hogy közösségek otthona, népszerű hely legyen, ezért közösségi ház is – és a közösségi hangulat már belépéstől érzékelhető. Olyan házban vagyunk, amelyet nemcsak, sőt nem is elsősorban ünnepi alkalmakkor, szertartásokon való részvétel céljából látogatnak, hanem egész héten át, mert sokféle csoport, óra, szakkör, klub tagjai találkoznak itt rendszeresen. Olyan otthon, amelyben sokan érezhetik magukat otthon, és így van ez a mostani „vendégekkel”, a Nyolc Boldogság közösség tagjaival is.
Takács Gábor, a házigazda fogad, akit először a lelkigyakorlat elnevezéséről kérdezek. Azért lett Betánia-napok a neve, mert Betánia volt az a város, ahol Jézus a barátainál, Máriánál, Mártánál és Lázárnál megpihent. Gábor vállalta a szervezést, a technikai feltételek biztosítását, mivel ő az egyike a közösség Kecskeméten élő öt tagjának. Noha sok teendője van itt, az alapérzése mégis a béke, az otthonosság, mert a közösség lelkiségének megfelelően azt élheti meg, hogy együtt állhatnak az Isten elé. Közel nyolcvanan érkeztek az ország minden tájáról, Nyíregyházától Sopronig. Tegnap a közösség külső tagjai közül hárman megújították elköteleződésüket.
A Nyolc Boldogság közösség által szervezett Tábor-hegyi napok ifjúsági lelkigyakorlat, a Betánia-napokra pedig – amelyet idén harmadszor szerveznek meg – sokan érkeznek kisgyerekekkel, de jönnek fiatalok, középkorúak és idősebbek is. A délelőtti program szentségimádás, dicsőítés, előadás, mise, délután pedig fakultációk várják a résztvevőket. Ezek – a programot az előtérben tanulmányozom – némelyikének címe kissé egzotikusan hat.
Az egyik fakultáció például a szentírásolvasás férfiaknak, amelyről Csernai Balázstól érdeklődöm. Miben más a férfiaknak szóló alkalom, mint a nőknek? Az atya kissé elgondolkodik, majd azt válaszolja, ő nem tartja másképpen, de attól, hogy csak férfiak vannak jelen, érzése szerint jobban meg tudnak nyílni a résztvevők, bensőségesebb a hangulat.
Balázs holnap előadást is tart, János evangéliumának hatodik fejezetéről; arról a részről, amely a lelkigyakorlat mottóját is adta: „Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi a tieid.” Jézust ekkor sokan elhagyják, mert nem értik, mit jelent, amikor a testét kínálja ételül. Mi segít a nem értés ellenére is hinni és Jézus mellett maradni: erről szól ez a lelkigyakorlat. Jézus a legmélyebb éhségünkre válaszol, válasza azonban szétfeszíti az emberi gondolkodás kereteit. Az ember olyan, hogy hajlik mindig annak helyeselni, aki saját nézeteinek, gondolkodási rendszerének megfelelően beszél. Jézus viszont többet akar adni: ki akar hívni a megszokott kereteink közül. Amikor arról kérdezem Balázst, miért fontos neki ez a közösség, 18 évvel ezelőtti, homokkomáromi lelkigyakorlatának élményét idézi fel. Azt, hogy ott mennyire otthon érezte magát, és a közös ünneplés milyen szép kultúrájára talált rá. Az egység megélését, a különböző életállapotok közösségét is fontosnak érzi itt. Azt, hogy mindenki egy csapat tagjának érezheti magát, nincs alá-fölé rendeltségi viszony. Három társával, köztük Hatházi Róbert plébánossal együtt a Nyolc Boldogság papi testvériség tagja.
Róbert a közösség lelkiségének megélését-átadását nevezi a lelkigyakorlat legfontosabb céljának. Egy plébánia életében fontosak a közösségek, és az a megszólítás, azok a befogadó gesztusok, amelyekre a templomot újonnan felkeresőknek sokszor igényük lenne. Sokan vágynak arra, hogy hívják-meghívják őket, hogy közösséghez tartozhassanak. Ehhez arra is szükség van, hogy legyen, aki meghívja, és legyen hová meghívni őket. Vagyis hogy a plébániák közösségekből álljanak. Egyházunk jövője jócskán ettől függ, véli a plébános. A Betánia-napok üzenete: „Hozzánk tartozol, várunk.” Egy plébánián senkinek sem szabadna idegennek éreznie magát.
Klára nővér új szempontot ad az eddigiekhez. Szerinte ez a lelkigyakorlat arra próbál rávezetni, hogy Isten életünk minden eseményében ott van. Mindabban, amik vagyunk. Ezért itt az isteni jelenlétbe helyezkedés imagyakorlataira esik a hangsúly. Amikor sok éve először találkozott ezzel a közösséggel, egy ének szépsége érintette meg, amelyet ötven-hatvan ember énekelt négy szólamban. Meg van győződve arról, hogy az imák, dicsőítések, közösségi együttlétek és a liturgia valami titokzatos módon képesek Isten szépségét és gyengédségét közvetíteni. Akárcsak a Nyolc Boldogság közösség családiassága, amely minden falat lebont.
Szabó Zsófia tegnap újabb egy évre megújította a közösség iránti elköteleződését. Ez évi négy találkozón való részvétel és a közösség karizmájának megfelelő szolgálat vállalása, ami az ő esetében tánctanítást és dekorációs feladatokat jelent.
Hat éve ismerkedett meg a közösséggel. A közvetlenség légköre, az elvárások hiánya, a visszafogottság és a nyitottság kettőssége, a tagok és a lelkiség színessége, „eklektikussága” hatott rá. Itt nem jellemző a keresztény „elittudat”: elfogadást lehet tanulni. Egy katolikust például a protestáns testvérekkel való egységre törekvésnek kellene jellemeznie, hangsúlyozza. Az is jó, hogy a Nyolc Boldogság közösség a realitások megélésére nevel, nem spiritualizálja el a hitet. Ahhoz segít hozzá, hogy az anyagi világban lelki emberekként tudjunk élni, viselkedni, hogy a transzcendens szemszögéből tudjunk tekinteni egy-egy dologra, életünk nehézségeire, sötétségeire.
Kezdődnek a fakultációk, igyekszünk több helyre is benézni. Sára nővér „kreatív meghallgatást” hirdetett, „megküzdési mesét” ír a hozzá fordulókkal, és ahogyan az asztal mögött ülve színes kavicsok, apró figurák és legóházikók között várja a jelentkezőket, mintha egy meseszereplő lenne. Lelkigondozó, ezt a módszert tízalkalmas monodrámaképzésen sajtította el. Nem analizál, csak kísér, mondja: ahhoz próbál hozzásegíteni, hogy én, aki leülök mellé, ki tudjam fejezni, ami bennem van, hogy közelebb kerüljek a saját megoldásomhoz, hogy új nézőpontot találjak.
Egy másik helyiségben Szeidel Péter bibliodráma-foglalkozása kezdődik, kettővel odébb mindenki elmélyülten rajzol. A kertben a résztvevők gyermekei játszanak; körülbelül huszonötüknek kínálnak programokat, biztosítanak játékokat a szervezők. Önfeledt, pillangós péntek délután.
Pezsgés, szaladgálás, beszélgetés, elmélyülés, ima, pihenés, kikapcsolódás és csendes nézelődés: itt mind megfér egy tető alatt. A védőernyő alatt, amely maga a közösség.
Fotó: Merényi Zita
Forrás: Kiss Péter/Magyar Kurír
