A mentálhigiénés munkatársak ennek a mottónak szellemében találkoztak 2023.02.28-án a szerzetesi iroda tárgyalójában. A szerzetesi fenntartású intézményekben dolgozó mentálhigiénés szakemberek idei első találkozója ismét egy interaktív szakmai nap volt, sok játékkal, csoportmunkával, feladattal, amiből ötleteket lehetett meríteni, és az eszköztárat gyarapítva hasznosítani az otthoni munkában. A nap gyakorlati hasznosságán túl feltöltődést, a mindennapok szakmai kihívásainak megbeszélését is jelentette.
Agócs Andrea, mentálhigiénés szakember - aki az egész napot vezette - nagyon sok ötlettel, gyakorlattal és eszközzel egy pillanatra sem hagyta lankadni a résztvevők figyelmét. Andrea a találkozóról ezt mondta:
„Igyekeztem minél több olyan eszközt és gyakorlatot vinni, ami egyrészt a saját mentálhigiénéjük szempontjából fontos lehet, másrészt pedig a munkájuk során tudják használni, vagy inspirálódva az itt tapasztaltaktól viszik tovább a saját ötletük alapján.”
A találkozón valóban fontos szempont volt, hogy ne csak ötleteket adjunk és jó gyakorlatokat mutassunk be, hanem a résztvevők maguk is részesei legyenek a mentálhigiénés módszereknek és maguk is töltődjenek a nap folyamán.
"Azt gondolom, az ilyen jellegű szakmai napoknak több célt is szolgálnak. Egyrészt a találkozás élménye, öröme, rácsodálkozása. “Hasonszőrűekkel” együtt lenni, hallani tapasztalataikat, örülni a közös pontoknak, tanulni egymástól, megélni, hogy mások is hasonló kérdésekre keresik a választ. Másrészt olyan eszközöket kapni, melyeket már holnap be is vihet a munkába, kipróbálhat, fejleszthet tovább.
A kiskártyák, amik a széken várták őket mind valamilyen pozitív érzést, gondolatot hívhattak elő. Jól eső lehet ezekre gondolni maguknak is, s rögtön egy olyan eszköz, amit vihetnek az idős emberek, vagy éppen a kollégáik közé is. A kis kő, ami szintén a széken várta őket, az elismerésnek és a nagyrabecsülésnek a köve, amit tovább tudnak ajándékozni. Nagy reményem van benne, hogy ha valakinek elismerő szavak kíséretében átadják azt a követ, akkor az is egy felcsillanó pillanat, szép találkozás lesz két ember között."
Intézményeinkben általában egyedül, vagy párban dolgoznak, de klasszikus team nincs és ritkán jutnak hozzá, hogy saját maguk elemezzék, értékeljék, vagy legalább kibeszéljék a nehézségeiket, elakadásaikat.
"Jó volt látni a kollégákat, ahogy oldódtak fel egyre inkább a gyakorlatok során. Jó volt hallani a nevetésüket, látni a mosolyukat, tapasztalni, hogy a játékos énjük megnyilvánul. Azt gondolom, azon a területen, ahol ők dolgoznak, erre igen nagy szükség van. Fényt vinni mások életébe. Sok veszteséget megélt emberek között vannak nap mint nap. Több olyan gyakorlatot vittem, ami segíthet a fényt, a felcsillanó pillanatokat észrevenni a mindennapokban akkor is, ha sok a kihívás, a fájdalom. A legjobb, amit tehetünk, hogy ott vagyunk az idős emberek mellett, megajándékozzuk őket a minőségi jelenlétünkkel, ami által minél inkább megélhetik emberi méltóságukat, értékességüket. Azok a gyakorlatok, amikkel készültem, bízom benne, hogy ehhez hozzá tud tenni valamit.
Az egyik résztvevő azt mondta a nap végén, ő igazából nem teljesen képviselője ennek a szakterületnek, s nagy dolog, hogy még őt is megszólította, megmozgatta a mai nap. Azt mondta, ő is bőven tud vinni magával a hétköznapokba az itt megéltek nyomán."
Az első feladatok egyike a zenés blokk volt. Hangulat hangszerekkel, amihez Andi sok ritmushangszert hozott, amit ki is osztott a jelenlevők között.
"A hangszereket azért is nagyon szeretem, mert azt gondolom, hogy nem korfüggő. Gyermek, felnőtt, idős ember is szívesen veszi kézbe, s fejez ki vele érzéseket, gondolatokat. Ad hírt a belső világából akkor is, ha még maga sem tudja megfogalmazni, ami odabent van. Akik nehezebben verbalizálnak, nekik is egy remek kifejezési eszköz. Ahogy a gyermekeknél fontos a kapcsolódás, együttműködés, az idősotthonokban is ez épp így van. A hangszerekkel nagyon sok közös tevékenységet lehet megvalósítani, amiben az egymásra figyelés, egymásra hangolódás, kapcsolódás létre tud jönni. Az idősotthonban lévő emberek számára az emlékek felidézése és a mostani pillanat minél teljesebb és örömtelibb megélése fontos lehet, s ezekben mind segítségünkre sietnek a hangszerek. "
A találkozó után Sándor Viki kollégánk, aki lelkes résztvevője volt a találkozónak, ezeket írta nekem:
"Csodálatos Budapest ’tetején’ találkozni. Mindig lebilincsel a szerzetesi irodából látható panoráma, még így is, hogy budapesti vagyok.
Élmény volt, hogy most nem mi tartottunk foglalkozást, hanem minket ’foglalkoztattak’.
Délelőtt inkább hangolódtunk, a munkából ki, egymásra rá. A spontán zenélés, amiből mégis harmónia lett, tanulságos lecke volt a csapatban dolgozáshoz. A délutáni árverés, ahol értékeket lehetet venni, szintén elgondolkodtató volt.
Mindig erőt adó az ország különböző helyeiről érkező szakemberekkel találkozni, akik hasonló problémákkal küzdenek és ráadásul milyen jól! Abban a világban, ahol ilyen emberek dolgoznak érdemes megöregedni.
Szomorúan vettem tudomásul, a többiek elmondásából, hogy a bentlakásos intézményekben, a Covid után bár rendeződött a helyzet, sok nehézség állandósult. Ezen felül az energia és az ápolási kellékek árának drágulásával, az intézményi térítési díjak növekedésével csak halmozódtak a problémák. A bizonytalan világ és válság helyzetben mindenki feszültebb, a kollégák is. Egy intézményen belül a mentálosoknak ebben is kulcs szerepe van, hogy ezeket elsimítsák vagy éppen teljesen észrevétlenné tegyék a mindennapokban. Épp ezért fontos a mentális szakember mentális gondozása, amit ezeken az alkalmakon mindig meg is kapunk. Köszönjük szépen!"
Forrás és fotó: Formanek Tamás/MSZKI
