„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdasági leányiskola Pécelen, 1927-ben. Telt, múlt az idő, és az iskola mellé hamarosan nagy lelkigyakorlatos ház épült nőknek – ez volt Magyarország első női lelkigyakorlatos háza. Ez épp 85 éve történt… Élt, virágzott a ház, aztán jött a történelem nagy szele, és tört, zúzott, rombolt, és egészen addig fújt, amíg 1993-ig jutottunk az időszámításban, és a Jézus Szíve Társasága testvérei újból Pécelre érkeztek. Addigra minden átalakult, de ekkor - 30 évvel ezelőtt – elindult az Idősek Otthona története…” – kezdte ünnepi beszédét Suller Melinda, a Jézus Szíve Társasága elöljárója Jézus Szívének ünnepén, a Jézus Szíve Társasága Idősek Otthona gyönyörű kertjében Pécelen. Nagy öröm volt, hogy ezen a napon ünnepeltük az Otthon 30. születésnapját, és az Otthon épülete felszentelésének 85. évfordulóját is. Az Otthon dolgozói hosszú hetek óta készültek, hogy ünnepi szentmisével, műsorral, különleges ebéddel és tánccal örvendeztethessék meg a vendégeiket. Meg is telt az ősfás kert székekkel, padokkal, kerekesszékekkel, és sok kedves - idős és fiatal - emberrel.
Az ünnepség elején az Otthon lakóihoz és dolgozóihoz Melinda testvér különleges tisztelettel szólt: „Kedves Lakóink! Itt vagytok velünk egy-egy hosszú élet tapasztalatával, örömeivel, bánatával, sikerekkel és csalódásokkal. Amikor már fáj itt és ott, megértésre, együttérzésre és gondoskodásra vágytok. Ti, kedves munkatársaink, szintén vágytok arra, hogy gondoskodásotok, figyelmes szeretetetek ne fogyjon el, és viszonzásul elismerést és megbecsülést kapjatok az itt lakóktól – mosolyban, kézszorításban, kedves szavakban. Így talál egymásra a kölcsönös gondoskodás és figyelmesség által az itt lakó és az itt dolgozó. … Az olyan értékek, mint a szeretet, az önzetlenség, a teherbírás, a türelem, a fájdalom tűrés és a mosoly egyáltalán nem mondhatók természetesnek. Ezek különleges kincsek, mert – jól tudjuk - nem kifogyhatatlanok. Páter Bíró Ferenc, a Jézus Szíve Társasága alapító atyja szerint akár hiszünk Jézusban, akár nem, a „gyakorlatias szeretetnek” egyedül Ő a kiapadhatatlan forrása. … Az Otthon élete és a Jézus Szíve Társasága küldetése erről szól: Jézus irgalmas szeretetét befogadni, köztetek megélni, és - ebben a mai nagyon furcsa korban - mindennek ellenére, folyamatosan gyakorolni.”
Az elöljáró beszéde után az ünnepi szentmisét a Coelestis Regina Kórus nyitotta meg nagyszerű énekükkel, Kiss Zsuzsanna karnagy vezetésével, Ács Dávid orgonaművész kíséretével - köszönjük nekik az élményt! „Szeretetünknek nem emberi forrása van” – hangsúlyozta beszédében dr Varga Lajos püspök atya, aki elmondta, hogy szeretni addig jó, amíg könnyű, de amikor már megerőltető, akkor szenvedéssel jár. „Jézus megmutatta nekünk, hogy az igazi szeretetben mindig jelen van a kereszt is: a Kálvária hegye az igazi szeretet hegye.” A hívek könyörgésében többek között imádkoztunk azokért az egykori testvérekért, akikben felmerült a vágy a lelkigyakorlatos ház iránt, és azokért is, akik felépítették az épületet.
Az áldozás szertartásában az időseknek köszönhetően láthatóvá vált a szeretet és a szenvedés kettőssége, a korlátozottság békés, türelmes és alázatos elviselése – jó részüknek nehezére esik már a járás, így a helyükön énekelve, imádkozva vártak, míg hozzájutnak a szent ostyához. Az ezutáni - hasonlóan gyönyörű és mély - percekben a Jézus Szíve Társasága testvéreinek eskümegújítása következett, a testvérek ezt hagyományosan Jézus Szíve ünnepén szokták megtenni.
De az alkalom még mindig tartogatott meglepetéseket, nagyon örültünk díszvendégeinknek! Szűcs Lajos országgyűlési képviselő szerint jónak lenni és jót tenni nem magától értetődő dolog, de a keresztény hit segíthet ebben. „Az idős emberek megérdemlik, hogy a ledolgozott élet után megbecsülésben, békében és nyugalomban tölthessék napjaikat, képviselőként én is ezért dolgozom.” Horváth Tibor polgármester elmondta, hogy mindig jókedvűen és szeretettel jönnek az Otthonba, mert az idősköszöntés nem munka, hanem megtiszteltetés. A polgármester úr áldást kívánt az Otthon következő harminc évére is.
A szentmise után a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola és Óvoda tanulói verseltek, szavaltak és táncoltak: köszönjük Almási Zsuzsanna igazgató asszonynak, a felkészítőknek és a szülőknek, hogy a gyerekek velünk lehettek! Nagy öröm volt ez az idősek számára! Mint ahogy Nagyné Valika, az Otthon munkatársának versmondása is, aki Aranyosi Ervin Beleadom Szívem-lelkem című versét szavalta. Varga Ágnes kedves vendégünk Kurczina Terézia testvér Oltáriszentségről írt versét olvasta fel.
A köszönetnyilvánítások sora hosszú volt, hiszen 30 év nagy idő, sok munka, öröm, megoldandó feladat és áldozatvállalás töltötte meg. Vancsó Ilona testvér köszönetet mondott az egyházi segítőknek: dr. Varga Lajos püspök atyának, Papanek Ferenc akolitusnak, a Váci Püspöki és Káptalani Levéltár levéltárvezetőjének, Berta László plébános úrnak, Benke István címzetes apát úrnak és Molnár Miklós atyának - Vikária testvérünk unokaöccsének. Ica testvér köszönetét fejezte ki Baranka György és Baranka Mária evangélikus lelkészeknek, Dévai Zoltán akolitusnak, Iványi Zoltán metodista lelkésznek, Suller Melinda általános elöljárónak, Barta Máriának, a Magyarok Nagyasszonya Társaság általános főnöknőjének, és Óváry Rózsikának, a plébánia munkatársának. A mindenkori támogatásért az Otthon nevében köszönetet mondott még dr. Szűcs Lajos országgyűlési képviselőnek, Horváth Tibor polgármesternek, Sarlós Imre alpolgármester úrnak, Kristóf Péter és Garamszegi Zsolt képviselő uraknak és Cseri Katalin kommunikációs referensnek. Köszönet illeti Csomó Tamás intézményvezetőt, Ács József műszaki segítőt, Szente Balázs informatikust, Vágó Szabolcs rendszergazdát, Kner János mérnököt, Huszka István vállalkozót, Barna Marian önkéntest és a Jézus Szíve Társasága Baráti Körét a támogatásért – ők tudásukkal, tapasztalatukkal sokat tettek az Otthonért. És természetesen imáinkba foglaljuk az Otthon minden munkatársát az áldozatos mindennapokért! Ica testvér külön kiemelte Bányai Ilona testvérnek, az Otthon első intézményvezetőjének, és fivérének, Bányai Andrásnak múltbeli szolgálatát, és Csoó Lászlóné szociálpoiltikai szakértő segítségét. Bányai András özvegyének, Marikának az Otthon gyönyörű virágkosarat ajándékozott.
Az ünnepség beszélgetéssel, fotózkodással és ünnepi ebéddel folytatódott. És ha születésnap, akkor a torta sem maradhat el: minden vendég tortaszeletén egy harmoncas és egy szív marcipán jelezte a nap különlegességét. A nap körtánccal fejeződött be, melyet az Otthon dolgozói mutattak be, de természetesen a lelkesebb vendégek is csatlakozhattak az ünnepléshez. Ahogy Suller Melinda elöljáró beszédében elhangzott: „Köszönjük, hogy velünk voltatok, Isten áldjon Titeket!” Harminc évig, és még sokkal tovább is!
Forrás és fotó: www.sjc.hu
