„Jézus maga szenved a szenvedő emberben. A mennyei Atya nem leli ebben örömét. Ahogy Jézus meghalt a kereszten, úgy engedi meg a mi szenvedésünket is, mert Ő maga az, aki szenved bennünk. A mennyei Atya nem engedné meg ezt, ha nem támasztaná alá önmagával…” – Tőzsér Laura kamilliánus nővér már 16 éve szolgálja Jézust a betegekben. Különleges ismertetőjele – a vörös kereszttel ellátott fehér színű habitusán túl – az állandó mosolya. Mint mondja, ő ezt észre sem veszi, ez számára természetes dolog, hiszen Jézussal éli az életét, akár a betegeken, vagy a személyes imáin keresztül.
A Kamilliánus Nővérek – A Szent Kamill Leányai Szerzetes Intézmény – a Kamilliánus Rend női ága, amelyet Tezza Lajos kamilliánus atya és Vannini Jozefina alapították Isten hívására, megélve Szent Kamill lelkiségét, amely alapján, mint az irgalmas szamaritánus anyai, gyöngéd szeretettel viselik gondját a szenvedő embernek.
A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye területén szolgáló Kamilliánus Nővérek rendháza hosszú ideig Nyíregyháza-Borbányán volt, 2019-től pedig Ajakon, az egyházközséghez tartozó régi plébániaépületben kialakított rendházban élik az életüket, szolgálják a betegeket, valamint besegítenek a plébánia pasztorális életébe.
Tőzsér Laura 1981-ben született Kiskunfélegyházán. Még gyermek volt, amikor Franco Zeffirelli Napfivér, Holdnővér című filmje felébresztette szívében a szerzetesi élet iránti vágyat, de ez később megváltozott, egyáltalán nem akart nővér lenni, sőt butaságnak tartotta az egészet. Terveiben az egészségügyi szakma, az orvosi hivatás szerepelt. Az első felvételi vizsgája az orvosi egyetemre nem sikerült, így ápolói szakon kezdte el az egészségügyi tanulmányait Budapesten, de érezte, hogy nincs a helyén.
„A hivatásom felé vezető út egy hosszú és hullámzó folyamat volt. 17 éves voltam, amikor édesapám a kezeim között halt meg. Egyik éjszaka történt. Halálát megelőző este még segítettem neki begépelni az énekszövegeket, nagyon lelkiismeretes kántor volt a helyi egyházközségben. És egyszer csak rosszul lett, és pillanatok alatt, a kezeim között halt meg. Nagyon megrázott bennünket a hirtelen halála, és akkor tettem fel magamnak a kérdést: Ennyi az élet? Mi az élet értelme?”
Laura egészségügyi tanulmányai ideje alatt egy kollégiumban élt Budapesten. Mint mondja, nem volt imádkozós természet, de egy éven keresztül minden este lement a kollégium kápolnájába, és megkérdezte Jézust: „Mi az én utam?”
Vonzotta a Magyarok Nagyasszonya-Sziklatemplom légköre is, oda is rendszeresen eljárt. Az ottani lelkipásztorral mindössze kétszer beszélgetett, de soha nem említette neki a szerzetes életet mivel már teljesen eltávolodott ettől a szándékától.
És hamarosan megtörtént a találkozás, mint Lellisi Szent Kamill életében.
„A szerzetesi életre való hívásom a húsvéti szent háromnapon történt 2001-ben. A kollégiumi szobatársam nővér szeretett volna lenni, és ismerte a kamilliánus nővéreket Nyíregyházán. Csak a csöndre vágytam, és mivel megtudtam, hogy a húsvét előtti szent háromnap a nővéreknél egy csöndes időszak, ezért bejelentkeztem, és ők nagy szeretettel és meglepődéssel fogadtak.
A nővérek kápolnájában nem volt senki, ők is teljes csöndben készültek a feltámadás ünnepére. A kápolnában egy óriási kereszt feküdt egy nagy, piros színű vánkoson, és ott is megkérdeztem Jézust: Mit akarsz tőlem?
Most azonban Jézus válaszolt. A szívemben azt a választ kaptam, hogy: téged. Teljesen ledöbbentem azon is, hogyan érti ezt. A székbe is belekapaszkodtam annyira megérintett a válasza, azt válaszolta, hogy „ide”. Ez nekem is furcsa volt, mert nem vártam ezt. Mondták is a nővérek, hogy ezt követően úgy járkáltam a rendházban, mint egy élő halott, sápadtan, zavarodottan.
Amikor húsvét ünnepére hazamentem a szüleimhez, édesanyám meglátta rajtam a változást, hogy történt velem valami, és azzal fogadott: Mi történt velem, megyek nővérnek? És akkor mondtam ki az igent. 20 éves voltam.
Visszamenve a Sziklatemlomba ismét beszéltem az ottani atyával és megosztottam vele elhatározásomat, de ő azt mondta, ő ezt előre tudta, annak ellenére, hogy soha nem beszéltem erről. Még az év augusztusában beléptem a rendbe, mint kisjelölt.”
Laura élete megváltozott, teljesen más irányba haladt. A nővérképzésre néhány héttel a belépését követően Rómába költözött.
„Ahhoz hogy nővér legyek, legalább hat év tanulásra volt szükség. A jelöltség ideje személyre szabott, nekem azért is volt hosszabb, mert az olasz nyelvet is meg kellett tanulni, ezen a nyelven folyt az oktatás. Hat év után 2007-ben letettem az első fogadalmat, amit évente megújítunk, és a kánonjog szerint az első fogadalomtételhez mérten öt év után kérvényezhetjük az örökfogadalom letételét. 2011-ben visszakerültem Magyarországra, a nyíregyházi rendházba, és 2015-ben tettem le az örökfogadalmamat. Nyíregyházán folytattam az egészségügyi karon a tanulmányaimat, és 2019-ben ápolói szakon szereztem diplomát.”
A szerzetesek hármas fogadalma – szegénység, tisztaság, engedelmesség – mellett egyes rendek sajátos hivatásuknak megfelelően negyedik fogadalmat is tesznek. A kamilliánusok karizmája a betegek testi-lelki gyógyítása életük kockáztatása árán is. A szerzetesi fogadalom a keresztény tökéletesség elérésének legrövidebb útja.
Ehhez a karizmához nagyrészt szükséges az egészségügyi végzettség, de már vannak akik, pszichológiai képzésben részesülnek, ez is azt mutatja, hogy társadalmunkban nagyon sok a mentális beteg, a betegségek 90 %-a pedig lelki eredetű. De mit jelent ez a negyedik elköteleződés Magyarországon, Ajakon?
„Jelenleg heti egy alkalommal a kisvárdai kórházban látogatjuk a betegeket, illetve Ajakon az otthonaikban. Sokan vannak elsőpéntekes betegek, ezért minden pénteken látogatjuk őket, gyóntatás esetében a plébánossal együtt megyünk.”
Nehéz a betegápolás, de nagyon különleges dolog. Az tudja igazán, aki látott már közelről szenvedő embert. Felmerül a kérdés pl. a 95 éves fekvőbeteg esetében, aki már nem kommunikál, szondán keresztül táplálkozik, csak szenved az egész hátát borító felfekvés okozta seb miatt. Ő a szenvedő ember. Feltehetjük a kérdést, mi értelme van ennek? Ugyanakkor a válasz is ott vár ránk. Szenvedésének értelme talán a bennünk ébresztett részvét, ami imádkozásra késztet Isten irgalmáért, és aki látja őt, megesik rajta a szíve, és azt az irgalmas cselekedetek gyakorlására tanítja. A betegségükkel ilyenformán bennünket is szolgálnak.
„A kórházban az intenzív osztályra szoktam menni, ott is szembesülök ezzel. Jézus maga szenved a szenvedő emberben. A mennyei Atya nem leli ebben örömét. Ahogy Jézus meghalt a kereszten, úgy engedi meg ezt is, mert Ő maga az, aki bennem él és éli a szenvedést. Isten nem hagyná magára a szenvedőt, ha nem támasztaná alá önmagával. A betegápolás során megtapasztaljuk Jézus jelenlétét. Ez erőt ad nekünk is, mert éppen ez az ok, ami miatt megyünk, és vállaljuk ezt a szolgálatot: „Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg” (Mt 25,40).
De nemcsak a betegek, hanem maguk az ápolók, és egészségügyi dolgozók is igénylik a törődést. Nekik is nagy szükségük van a töltődésre, hogy valaki az Ő lelküket is felemelje. Örülnek, ha ott vagyunk, mert számukra vigaszt, felüdülést jelentünk. Számunkra pedig a lelki vigaszt – mert nekünk is szükségünk van az erőre – az imádság, a folyamatos istenkapcsolat, az évi nyolc napos lelkigyakorlat jelenti.
Az ima szinte átitatja az egész napunkat. 5:45-kor együtt végezzük a reggeli dicséretet, ha nincs reggeli szentmise, akkor 6 órától. A reggeli dicséret után félórás csendes elmélkedést tartunk, majd reggelizünk, és elkezdjük a szolgálatunkat: meglátogatjuk a szomorúakat, a magányosakat az idősek otthonában is, a betegeket a kórházban, vagy az otthonaikban. Ebéd után szentséglátogatás történik, ez azt jelenti, hogy a kápolnában zsoltárt, felajánló imákat imádkozunk, majd néhány percben csendben végignézzük a napunkat. Ezután szabadidő következik, amely negyed óra lelki olvasmányt, loretói litániával egybekötött rózsafüzér imádkozását jelent. Ezt követően esti dicséretet imádkozunk, majd szentmisén, végül vacsorán veszünk részt. A befejező imaóra után mindenki csendben elvonul.”
A nővéreknek nincs szabadnapjuk, csak havonta egy csendes nap, nem mennek szabadságra, évente egy alkalommal látogathatnak haza a családjukhoz, de ők többször is fogadhatják családtagjaikat. Felüdülést jelent nekik heti egy alkalommal az ajaki óvodások látogatása, a velük való foglalkozás, és egy 42 tagú egyházközségi kórussal is, velük vasárnaponként a diákmisén szolgálnak.
A szigorú napirend mellett szükség esetén a vásárlásra is szakítanak időt. Habitusban járnak, amely mindig felkelti az emberek érdeklődését, nemegyszer előfordult már, hogy megszólították őket.
„Sokat beszélgetünk emberekkel, akik őszinték, nyitottak felénk. A legmeghatározóbb állapot, betegség ma a depresszió, az ok nélküli szomorúság, a levertség, a félelem. Mindezt megerősítette a Covid járvány, a háború közelsége, az életkörülmények megváltozása, a bizonytalanság eluralkodása az emberekben.
Csak akkor lehet ebből kilépni, ha Jézust nézzük, tudatosan Vele vagyunk. Szükséges a tudatosság, mert ha nem figyelünk Rá, akkor, mint Péter a vízen, elsüllyedünk. Ha tudatosan rágondolunk, akkor egészen megváltozik minden. Tudjuk, hogy Ő Velem van, segít, elrendez mindent, és minden helyre jön.
Ő értem van, és azért van, hogy mindig velem legyen, nekem segítsen. Csak meg kell Őt kérdezni, hogy mit tegyek, meg kell Őt szólítani. Higgyük el, hogy válaszolni fog. Úgy kell a mennyei Atyával, a Szentlélekkel, Jézussal együtt lenni, hogy Ők – vagyis a Szentháromságos Egy Isten – a családom, a társaim, a barátaim, akik azért vannak, hogy a segítségemre legyenek. Arra szomjaznak, vágynak, hogy szólítsuk meg Őket, s hagyjuk magunkat szeretni és bízzunk Bennük.”
Lellisi Szent Kamill születése előtt édesanyja, Kamilla, álmot látott. Álmában a fia egy fejjel magasabb volt a többi gyermeknél, és a mellén vörös keresztet viselt. A gyermek anyja aggódott, hiszen akkor a halálraítélt bűnözőknek festettek vörös keresztet a mellkasukra, jelezve, hogy a pap már ellátta őket szentségekkel, és vihették a vesztőhelyre. Lellisi Kamillból később azonban nem bűnöző, hanem a szolgáló szeretet szentje lett.
Az ifjú Kamill azonban nem mindig járt az életszentség útján. Korán elveszítette a szüleit, édesapja után zsoldoskatona lett belőle, majd szenvedélybeteggé vált, minden vagyonát eltékozolta. De fordult a kocka. Egy találkozás követeztében megváltozott az élete, rátalált Istenre. Látomásában a keresztre feszített Krisztus lehajolt hozzá a keresztről, átölelte őt, és azt mondva neki: „ez az én művem, nem a tiéd”.
Lellisi Szent Kamill megtérését követően, felismerve Krisztust minden betegben, megalapítja a betegek szolgái rendjét a betegek szolgálatára. Így született meg a Kamilliánus Rend. A rendalapító fölismerte Krisztust a betegben az akkor tomboló járvány idején is, és amikor mindenki menekült a városból, ő és társai vállukra vették a betegeket, és elkísérték az utolsó útjukra. Így alakult ki a Kamilliánus Rend negyedik fogadalma, hogy életük kockáztatása árán is gondozzák a betegeket.
Forrás és fotó: dnyem.hu
