A csaknem hétszázötven feliratkozó a világ számos országából csatlakozott a lelkigyakorlathoz. A résztvevők a napi anyagokat elektronikusan kapták: a tartalom a Szentíráson és Ferenc pápa Laudato ’si (Áldott légy) kezdetű enciklikáján alapult. „Alázatos meggyőződésünk, hogy az isteni és az emberi összefonódik Isten teremtése varratlan köntösének legkisebb részletében, sőt bolygónk legkisebb porszemében is” – hirdették a pápai megnyilatkozás egyik legvelősebb mondatát az olvasmányszövegek és a napi gyakorlatok.
A Jézus Szíve Társasága testvérei a teremtett világ iránti tisztelet és felelősség gondolatát alapítójuktól, Bíró Ferenc jezsuita atyától kapták örökül, mintegy százegy évvel ezelőtt. Lelkiségük sajátos vonása, hogy az engesztelés gyakorlati módon, a javak rendeltetésszerű használata által történik: Jól és jóra használni az anyagi, szellemi és spirituális javakat” – ezt tolmácsolta a lelkigyakorlat is, melynek vége egybeesett az alapító születésének napjával.
A jeles alkalomra a budapesti Jézus Szíve jezsuita templomban a lelkigyakorlatozók, a Szent Ignác-i szerzetesközösségek képviselői, a társaság tagjai, barátok és szimpatizánsok szentmisére gyűltek össze, melynek elején Horváth Árpád SJ templomigazgató köszöntötte az egybegyűlteket.
A Jézus Szíve Társasága elöljárója, Suller Melinda SJC beszédében az anyagmegszentelés és a szívjóság fogalmát járta körbe. Mint mondta, több mint száz éve feladatuknak tekintik, hogy „mint világban apostolkodó nők, tanuljuk el Jézus szívének jóságát, és ez hassa át kapcsolatainkat. Mert a figyelmesség és a jóakarat megszenteli a teremtett világgal való kapcsolatot is”.
Melinda testvér felhívta a lelkigyakorlatozók figyelmét arra, hogy Isten szeretetét a legapróbb dolgokban is észre lehet venni. Például a veteményeskertben, ahol Isten szívének jósága kezünk munkája nyomán teremtő erővé válik.
Az elöljáró köszönetet mondott a lelkigyakorlat előkészítésében együttműködő munkatársainak: Mézinger Gabirella testvérnek, Laczkó Zsuzsanna testvérnek, Békési Erika és Imre Erzsébet civil segítőknek, valamint Szente Balázsnak és Engelsz Dénesnek az informatikai háttér biztosításáért.
Nevelős Gábor SJ beszédében kiemelte: Bíró Ferenc szívjósága, kedvessége és közelsége abból fakadhatott, hogy ő élete során mindvégig a Szívre figyelt.
Ha jól éljük meg az emberi és a teremtett világgal való kapcsolatainkat, akkor könnyebben elérhetjük a célt, amely számunkra nem más, mint fölfedezni Isten szentségét az anyagi világban. Nevelős Gábor szerint Jézus egyik üzenete, hogy a csodákért nem kell meghökkentő eseményekre várnunk. Csoda és hatalmas ajándék például az, hogy élhetünk és kapcsolódhatunk egymáshoz és az isteni szeretethez.
A szónok a teremtésvédelemmel kapcsolatban kiemelte, hogy sem értelmi megfontolásból, sem a divatos irányzatok követésével nem fogunk tudni kitartani, csak akkor, ha erőnk a szívjóságra, az Isten szeretetére alapszik. „Imádkozzunk azért, hogy a szívjóságot Páter Bíró módjára magunkévá tudjuk tenni!” – kérte Nevelős Gábor.
Mézinger Gabriella SJC a lelkigyakorlatot a „dajka” oldaláról mutatta be. A testvér kiemelte, hogy Bíró Ferenc SJ gondolatai száz év távlatából összecsengenek Ferenc pápa Laudato ’si enciklikájában leírt mondataival.
„A jót jóra használni – vajon én ezt teszem?” – tette fel a kérdést Gabi testvér, és kiemelte, hogy a teremtésvédelemhez a kulcs a kapcsolattudatosság: hogy kapcsolatunk Istennel, az emberekkel és a teremtett világgal egy valóság. A Teremtő iránti szeretetünk mutatkozik meg alkotásának tiszteletében és védelmében, azaz minden tettünk értékes, amelyet figyelmes szeretettel végzünk a teremtett világ felé.
A szentmise végén a Jézus Szíve Társasága fiatal testvérei a lelkigyakorlat gyümölcsének jelképeként egy-egy szem diót adtak a résztvevőknek.
Szöveg: Békési Erika
Forrás és fotó: Jézus Szíve Társasága
