Joseph Zen, Hongkong nyugalmazott szalézi püspöke a Magyar Szalézi Tartomány vendége. Azért jött Magyarországra, mert tanulmányozni akarja olyan országok történelmét, ahol akadályozták az Egyház működését, és tanácsokat szeretne kérni, hogyan vészelték át a nehéz időket, a szenvedést, az üldöztetést.
A kínai vendég május 28-án a péliföldszentkereszti szalézi közösséget látogatta meg és latin nyelvű szentmisét mutatott be a kegytemplomban. A mise végén Ábrahám Béla tartományfőnök atya egy plakettet ajándékozott neki, amit Sándor István szalézi testvér boldoggá avatásának emlékére adtak ki.
Zen bíboros Magyarország után Szlovákiába és Csehországba utazik. Azért választotta elsőnek Magyarországot, mert olvasta Mindszenty bíboros írásait, és tanulmányozta Boldog Sándor István életét. Látogatja a szalézi közösségeket, beszélget a rendtársaival, így Havasi József korábbi tartományfőnökkel is találkozott.
A 85 éves, sanghaji születésű Joseph Zen tizenkét évesen lépett be a szalézi jelöltházba. „Ekkor érkeztek meg Sanghajba a szaléziak – emlékezik vissza –, megalapították első rendházukat a város peremén és nagyon szegényen éltek. Ez az első rendház egy jelöltház volt, ahová minden fiút ingyenesen befogadtak, és édesanyám engem is elvitt ide. Tizenkét éves voltam. Ott találkoztunk a híres misszionáriussal, Braga Károllyal, és mivel az anyám egy nagyon őszinte asszony volt, azt mondta neki: »Igazgató úr, elhoztam a fiamat. De az én fiam egy rossz gyerek. Ha nagyon rosszul viselkedik, akkor üzenjen, és én azonnal hazaviszem.« Don Braga pedig rám nézett, és azt mondta: »Rendben lesz…« Ettől a találkozástól fogva soha nem kételkedtem a hivatásomban. Az biztos, hogy az elöljáróim megszenvedtek velem, de én nagyon boldog voltam, hogy szalézi lehettem.”
Joseph Zen tizenhat évesen lépett be a szaléziak hongkongi szemináriumába. Saját bevallása szerint nagyon nagy szerencséje volt, mert az elöljárói Olaszországba küldték, Torinóban és Rómában tanulhatott. 1961-ben szentelték pappá, 1996-ban lett segédpüspök, majd 2002-ben Hongkong püspöke. A bíboros, aki a Vatikán és Kína közötti kapcsolatok egyik kulcsszemélyiségének számít, 2009-ben kérte, hogy nyugalomba vonulhasson, de elmondása szerint azóta sem tétlenkedik, tanít, bebörtönzötteket látogat és aggodalommal figyeli a kínai keresztények helyzetét, mert úgy látja, hogy az évek múlásával sincs semmi változás.
Forrás: szaleziak.hu