A kozármislenyi ferences nővérek új kápolnáját és a kolostor új épületrészét áldotta meg Udvardy György megyéspüspök október 7-én.
Az Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei szerzetesrend tagjai 1996 óta élnek Kozármislenyben. Ekkor készült el svájci támogatással a kolostor és a Flüe-i Szent Miklós kolostortemplom, majd néhány évvel később (1998 és 2004 között) felépült a Dorothea Otthon, amely 2004 és 2014 között 44 idős embernek nyújtott teljes ellátást, gondozást.
2014-ben a gazdaságosabb működtetés érdekében a nővérek az otthon épületének egyik szárnyában található kápolnát, valamint öt szobát átadtak a lakóknak, így 49 fő befogadására vált alkalmassá az idősek otthona. Most, négy évvel később sikerült befejezni azt az építkezést, amelynek köszönhetően a kolostor új szobákkal és egy kápolnával bővült.
Az új kápolnát Udvardy György pécsi megyéspüspök október 7-én, a 17 órakor kezdődő szentmisét követően áldotta meg. A főpásztor homíliájában az evangéliumi részlethez kapcsolódóan elmondta, Jézus házasságról szóló tanításából is az emelkedik ki, hogy az Isten nem korlátozni akar, hanem mindent oda akar adni az embernek. A férfi és a nő egymásnak tett ígéretében, az életszövetségben ott van a szó teremtő ereje, amelyre hagyatkoznak a házastársak, amikor elkötelezik magukat egymás mellett. Erre az erőre, Isten szavának erejére épül az Egyház is, és benne minden: a hivatás, a küzdelem, az állhatatosság, a parancsok megtartása.
Majd elmondta, ugyanígy tekintünk a mai ünnepre is, amikor az Úr áldását kérjük mindazokra, akik szolgálatukkal, munkájukkal, adományaikkal lehetővé tették az új épületrész kialakítását. Mindenekelőtt pedig a nővérek közösségére kérjük az áldást, akik Isten szavának erejében bízva ismerték fel és fogadták el saját küldetésüket, azt a karizmát, amivel meg akarják ajándékozni az egyházat: a szegények, elesettek, betegek gondozását. „Imádkozunk azért, hogy ez az épületrész segítse elő a karizmában való elmélyülésnek és megújulásnak a lehetőségét. A csendes visszavonulás, az imádság helye, a kápolna az Úr igéjével való találkozás erősítse napról napra az elköteleződést, hogy a nővérek külön-külön, de a közösség is tegye prófétai módon jelenvalóvá mindannyiunk számára a kimondott szó hűségét, erejét. Mert ez nem rólunk, emberekről szól, nem a mi nagyszerűségünket emeli ki, hanem az Isten jóságát.” – tette hozzá a megyéspüspök.
Végül az egyházmegye főpásztoraként és az idelátogatók nevében is köszönetét fejezte ki, hiszen, mint mondta, ha valakit örömtelinek látunk, úgy látjuk, a helyén van, az megerősítő mások számára is, így az egyházban a hivatások, karizmák kölcsönösen erősítik egymást.
Fotó: Loósz Róbert
Forrás: A Pécsi Egyházmegye honlapja
