A kismarosi ciszterci nővérek vendégházától elindulva, a domb aljába leereszkedve különleges keresztút fogadott. Alig faragott kövek, szikladarabok a földön, rajtuk mindössze két-két szó az egyes stációk jelzéseként. Az innen meredeken felfelé kanyargó ösvényen, miközben egyre nehezebben vettem a levegőt, s meg-megálltam az egyes állomásoknál, éreztem, hogy mennyire mélyre hatolnak ezek a szavak: valójában imádkozom!
A nővérek elmondták, hogy a keresztút 2014-ben készült. Egy régebbi, a főépület közelében lévő keresztútjuk helyett álmodták meg ezt, a telek egy eldugottabb részébe, a domboldalba épített keresztutat. A létrejöttében szinte mindannyian, az egész közösség részt vett. A nővérek számára sok-sok évvel ezelőtt ismert volt egy olyan keresztút, amely csak egy-egyszavas állomásokból állt. Ez inspirálta őket abban, hogy hasonlót hozzanak létre. Mivel a régit már nem találták, körülnéztek néhány internetes oldalon. Végül közös gondolkodásuk nyomán, amikor is mindenki beletehette a saját javaslatait, született meg a mostani. A stációknál az egyik szó jelzi a történelmi eseményt, a másik pedig azt, ahogyan azt Jézus végigélte. Az állomásokat alkotó köveket az egyik kerítés építésekor termelték ki a munkások a telken, és már évek óta egy kupacban álltak a telek sarkán. A nővéreknek eszébe jutott, hogy ezeket a köveket lehetne felhasználni, és így is lett. A közös gondolkodás, ötletelés, munka, és természetesen a közös ima nem maradt eredmény nélkül: aki végigjárja az állomásokat, megtapasztalhatja azt a mély hitet, amely létrehozta.
Fotó: Joó Enikő/ Szöveg: Kóczián Mária/talita.hu
