Krisztus, az élő Isten Fia, te tisztán, szegényen és engedelmesen jártál itt, a földön, a mi útjainkon, és társunkká szegődtél a csendben és a hallgatásban. (Ferenc pápa imája)
V. 124. zsoltár: A zarándokok megmentője
Isten védelmezi övéit
Aki az Úrban bízik, akár a Sion-hegy, * megmarad örökre rendületlenül.
Jeruzsálemet hegyek övezik, † így karolja körül népét az Úr, * most és mindörökké. Nem maradhat a gonoszság uralma az igazak örökségén, * nehogy az igaz is gonoszságra nyújtsa ki kezét.
Tégy jót, Uram, a jókkal * és az igaz szívűekkel. Aki pedig rossz útra hajlik, † juttassa az Úr a gonosztevők sorsára. * Békesség Izraelnek!
VI. 125. zsoltár: A zarándokok biztonsága
Öröm és reménység az Úrban
Amikor visszahozta az Úr Sion foglyait, * mintha álomból ébredtünk volna. Megtelt akkor örömmel az ajkunk, * és nyelvünk ujjongva énekelt.
Akkor így beszéltek rólunk a nemzetek: * „Nagy csodát tett ezekkel az Úr!” Az Úr valóban csodát tett velünk, * ezért örvend a szívünk.
Foglyainkat, Urunk, vezesd vissza, * mint a patakokat Délen. Akik könnyek közt vetnek, * majd ujjongva aratnak.
Könnyezve mentek, mentek ők is, * vitték az új vetés magvait. De örömujjongás közt jönnek, jönnek vissza, * és összegyűjtik kévéiket.
Bár a zarándokélet az isteni ígéret sziklaszilárd alapjában gyökerezik, mégis megmarad – emberileg szólva – biztosítatlan és bizonytalan létezésnek. Isten továbbra is megmarad az ember számára a misztérium homályában, titkát csak múló pillanatokban nyilvánítja ki, azt is csak rövidke utalásokkal. (John testvér)