Atyánk, ingyenes szereteted tervével arra hívsz,
hogy keressük a te arcodat a Lélekben,
akár helyben lakunk, akár úton vagyunk. (Ferenc pápa imája)
III. 122. zsoltár: A zarándokok városa
Népe az Úrban bízik
Szememet hozzád emelem, * hozzád, aki a mennyben élsz.
Amint a szolga szeme gazdája kezére figyel, * s a szolgáló szeme úrnője kezére,
mi úgy tekintünk Urunkra, Istenünkre, * amíg csak meg nem könyörül rajtunk.
Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk, * mert torkig vagyunk a gyalázattal. Túlságosan megtelt a lelkünk * a dúslakodók gúnyolódásával, a kevélyek gyalázkodásával.
IV. 123. zsoltár: A zarándokok kérése
Az Úr a mi segítségünk
Ha nem lett volna az Úr velünk, vallja meg most Izrael, † ha nem lett volna az Úr velünk, * amikor ránk támadtak az emberek: akkor elevenen nyeltek volna el, * úgy fellángolt haragjuk ellenünk; talán elárasztott volna minket a víz, † elsodort volna a zuhatag, * a tajtékzó hullámok elsodortak volna.
De áldott az Úr, * aki nem adott minket foguk martalékául. Megmenekültünk, mint a madár * a vadászok hálójából. A vadászháló szétszakadt, * és mi megmenekültünk.
Az Úr a mi segítségünk, * aki az eget és a földet alkotta.
Hasztalan próbálkozás külső szemlélőként megérteni Isten ajándékát, garanciát keresve, még mielőtt az ember teljesen Istenre bízná magát. A megértés egyedüli útja a bátor lépés megtétele, a kockázat vállalása – válaszként Isten hasonló lépésére –, és a kételkedés nélküli elindulás. (John testvér)