Dr. Sipos Imre SJP szerzetes pap az 1996-ban jóváhagyott Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösségnek (SJP) a tagja. Galbavy Jenő József prior atyával a lelkipásztori szolgálat és a monasztikus szerzetesélet összhangjára törekszenek, tizenegy külső-somogyi falu (Törökkoppány, Szorosad, Somogydöröcske, Miklósi, Kára, Zics, Somogyegres, Kapoly, Somogymeggyes, Pusztaszemes és Kereki ) lelkipásztori ellátását végzik, lassan 3 évtizede szerkesztik a Magvetés című lapot a hívek tájékoztatására, iskolai hitoktatást végeznek és gondozzák a Koppány-völgy egyházi épületeit. Sipos atya mindemellett a Szegedi Tudományegyetemen végzett biológusként számos biológiai és történelmi szakkönyvnek is szerzője.
Lelkipásztori közösségük megjelentette Miklósi, Zics történetét. Helytörténeti munkásságának legvaskosabb kötete Törökkoppány monográfiája. Főként a kistáj közelmúltbeli eseményeit örökítette meg az utókor számára az Életsorsok a huszadik században c. sorozatuk, melyből néhány cím: Üldözöttek találkozása – A németek kitelepítése és a felvidékiek betelepítése Somogydöröcskén; Megbélyegzetten – Kuláksors a Koppány-völgyében; Amiről hallgatni kellett – „Malenkij robot” a Szovjetunióban; Átadottak – Istent kereső szerzetesélet a Regina Mundiban. A Hazahúz a szív c. kötetben saját édesapja élettörténetét dolgozta fel, aki 1956 végén egyetemistaként elhagyta hazáját és Amerikába menekült, de néhány év elteltével hazajött, hogy elvehesse itthoni szíve választottját.
Biológusként Sipos Imre a teológia és a természettudomány határmezsgyéjét kutatja több művében (A véletlen és a Gondviselés alternatívája az evolúcióban; A szabadság diadala; Az önzetlenség öröme – az altruizmus természetrajza). Ebbe a témakörbe illik a közelmúltban megjelent kötete is, amelynek címe: Az evolúció misztériuma. Az értelem és a remény felragyogása. (...)
Sipos Imre könyve az ősrobbanástól kezdve nagy vonalakban ismerteti a földtörténeti korszakok során bekövetkező bonyolódást, az élet kialakulásán és korai formáin át az ember megjelenéséig. Szakszerűen, de a biológiában akár kevésbé járatos olvasó számára is érthető módon veszi végig az evolúció lépéseit.
Az élet kialakulásának pontos előfeltételei voltak, mint például fizikai állandók hihetetlennek tűnő „finomhangolása”, a Naprendszerünk helyzete a galaxisunkban, a bolygónk mérete, a cseppfolyós víz jelenléte, a megfelelő hőmérséklet, a Föld forgástengelyének a ferdesége stb. Csakis ezek együttes fennállása esetén jelenhetett meg az élet, hordozhatta az élőlények sokféle formájának kibontakozását Földünk. Ami nagyon érdekes: sok minden – akár az élet megjelenése, vagy emberré válásunk kardinális pontjai is – csakis a földtörténetnek egy adott intervallumában bontakozhatott ki. Élettelen molekulákból azóta sem jött létre élő sejt, sőt legnagyobb igyekezetünk ellenére mindmáig sem sikerült elpusztult sejtet visszahozni az élő állapotába. Az élet kialakulása a véletlenek olyan nagyfokú összjátékát tételezi fel, hogy Szent-Györgyi Albert jogosan fogalmazott így: „A biológia a valószínűtlenség tudománya”.
A Homo sapiens is egy elszigetelt, térben és időben behatárolt esemény eredményeként jelent meg valahol Kelet-Afrikában; a genetika a mitokondriális DNS vizsgálatok alapján a közös ősünket egy kb. 150.000 évvel ezelőtt élt nőig vezeti vissza. A változás egyetlen időszakban, egy helyre koncentráltan, minden bizonnyal egyetlen populációban vette kezdetét.
Történetünk során több ilyen egyszeri és megismételhetetlen mozzanat is előfordult.
A továbbfejlődés bizonyos fázisai tehát szigorúan helyhez és időhöz voltak kötve. Elgondolkoztatók a földtörténet nagy katasztrófái is (legalább 5 nagy tömeges kihalást okozó katasztrófát különítenek el), amelyek paradox módon mégis feltételei lettek a továbbfejlődésnek. Például a kréta és a harmadidőszak határán az őshüllők kipusztulása után gyorsulhatott fel az emlősök fejlődése.
Jogosan feltehetjük a kérdést: vajon mi áll a fejlődés hátterében? Mi teremtett rendet a véletlenek játékában? Mitől van az evolúciónak iránya? Darwin ugyan meggyőzően megmagyarázza, hogy hogyan alakulnak ki újabb életformák, fajok a régiekből. Arra azonban nem ad választ, hogy miért lesznek fejlettebbek. (...)
Sipos Imre atya könyvében a fejlődéselmélet keresztény értelmezését mutatja be. Az evolúció valóságát és misztérium jellegét. Megpróbálja a tények mögött húzódó titokról is fellebbenteni a fátylat. Beavat a felülről látás művészetébe, hiszen az ember nélkül az egész evolúció „csak üres padsorok előtt lejátszódó dráma lenne”.
Figyelmeztet, hogy ne szédítsenek el bennünket a hatalmas térbeli és időbeli távlatok, a sokféleség kavalkádja, hanem vegyük észre annak a csodálatos kibontakozásnak az irányát, amely elvezet bennünket a párbeszédig azzal, Akitől minden függ. (...)
Az evolúció misztériuma című könyv ezen a címen szerezhető be: sjp.szerz@citromail.hu
Solymosi Judit
Forrás és fotó: katolikus.ma