„Égi erőforrás” címmel közbenjáró imaestet szervezett Boldog Salkaházi Sára tiszteletére a Szociális Testvérek Társasága május 10-én Budapesten, az Örökimádás-templomban. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek mutatta be a szentmisét.
A szentmisén koncelebrált többek közt Fábry Kornél, a 2020-ban sorra kerülő budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus titkára. A szertartás után tanúságtételek, szentségimádás és közbenjáró imák következtek. Az imaszolgálatot a Szociális Testvérek Társasága, a Nyolc Boldogság Közösség, és az Emmánuel Közösség végezte: Sára testvér közbenjárását kérték, „aki a gyengékért, az öregekért, a betegekért ajánlotta életét”.
Erdő Péter bíboros homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük:
Krisztusban kedves testvérek!
A mai szentmise ószövetségi olvasmányát Izajás próféta könyvéből vettük. Ebben a csodálatos prófétai könyvben van egy jól elkülöníthető rész, amely a 7-től a 12. fejezetig (Iz 7,1-12,6) terjed és amelyet Emmanuel Könyvének neveznek. Ebben a részben jövendöli meg a próféta a Megváltó születését, akinek Emmanuel lesz a neve, ami azt jelenti, hogy velünk az Isten. De ez a távolba látó jövendölés konkrét történelmi események küszöbén hangzik el. Izrael országát szörnyű történelmi csapások fogják érni és Isten büntetése fogja sújtani. De ezeknek a vészterhes időknek a prófétája, Izajás, mielőtt ezt a titokzatos jövendölést feltárná, mintegy bevezetőként mondja el a ma felolvasott mondatokat. Látomásban pillantja meg az Urat, aki megmagyarázza neki a közeledő katasztrófa értelmét. Úgy jelenik meg előtte a Mindenható, mint a régi keleti uralkodók szoktak, körülvéve egész udvartartásával, az angyalokkal, akik dicsőítik őt: „Szent, szent, szent a Seregek Ura! Dicsősége betölti az egész földet” (Iz 6,3). A háromszor szent dicsőítés mindmáig jelen van az egyház liturgiájában. A hármas ismétlés a héber nyelvben a legmagasabb rendű felsőfok kifejezése. A szent fogalma pedig abban az ősi összefüggésben olyan valóságot jelöl, amelyet ma transzcendenciának nevezünk. Isten túl van minden más létezőn. Azok mind az ő teremtményei. Isten szent volta egyrészt a létezés, másrészt a cselekvés síkján mutatkozik meg, hiszen Istent nem csorbítják a teremtményekre jellemző korlátok és tökéletlenségek. Ő tehát szent erkölcsi értelemben, de szent létének tökéletessége miatt is.
Isten nagyszerűségének fényében az ember átérzi a saját tökéletlenségét. Ezért a próféta szinte ösztönszerűen felkiált: „Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok és tisztátalan ajkú nép között élek” (Iz 6,5). A bűnbánat és a bűnbocsánat erejét fejezi ki a látomásban az angyal, aki izzó parázzsal tisztítja meg a próféta ajkát. Isten irgalmában részesülve aztán már nem hivatkozhat a saját alkalmatlanságára, vagy méltatlanságára, hanem vállalhatja az Istentől rábízott prófétai feladatot, kimondhatja, hogy: „Itt vagyok, engem küldj” (Iz 6,8). Ezután következik a feladat, a jövendölés tartalma, és az a kötelesség, hogy olyan népnek hirdesse Isten üzenetét, aki érzéketlen és nem akar megtérni. Pedig addig tart a csapás, amíg a városok el nem pusztulnak és lakók nélkül nem maradnak. Mintha a II. világháború közeledő borzalmait éreznénk a történelem sok hasonló eseménye között, a prófétai éleslátás távlatában.
Boldog Salkaházi Sára lelkéből fakadt fel ez a bibliai imádság, amikor jelmondatként választotta a prófétai idézetet: „Alleluja! Íme, itt vagyok! Engem küldj!” Sokszor úgy érezzük, hogy ma nincsenek próféták. Néha azt sem tudjuk, milyen volna ma prófétának lenni. És próbáljuk elképzelni, hogy valaki pontosan megjövendöl későbbi eseményeket, aztán pedig kritikusok sora figyeli, hogy tényleg pontosan megvalósult-e mindaz, amit elmondott. Ilyen prófétálás is lehet. De lehet az éleslátásnak más módja is. Van olyan prófétai szó, amely a jelenlegi, a már folyamatban lévő, vagy a közelre várható események mélyebb értelmét tárja fel, a gondviselő Isten terve szempontjából. Sára testvér minden szempontból Isten eszköze akart lenni. Naplójában így imádkozik: „Jézusom, segíts meg ebben az akarásomban! Tied, tied, tied akarok lenni”. Ez a háromszor megismétel „tied” is felsőfok, a szó legszebb értelmében. Sára testvér azért könyörgött, hogy Isten szeretete teljesen betöltse a szívét. Lelkében egy-egy sötét időszak ellenére különleges világosság gyulladt. Így vall erről: „Nagy világosságra hívott: a hivatás, a Krisztus-jegyesség világosságára, erre a csodálatos világosságra, mely azért is olyan csodálatos, mert megengedi, hogy ebben a nagy világosságban élve rá szakadjon egy-egy sötét időszak is!”. Előre érezte, hogy milyen sors vár rá. Valódi prófétai érzékkel imádkozta: „Édes Jézusom, teljes megnyugvással és készséggel fogadom már most a halál azon nemét, amely neked tetszik, az összes vele járó gyötrelmekkel, fájdalmakkal és szenvedéssel együtt!”
A prófétai küldetés nemcsak prédikációban, nemcsak szavakban nyilvánul meg, hanem prófétai cselekvésben is. Sokszor egy-egy gesztus, vagy akár a tetteknek egész sora mutatja be jelképesen Isten szándékát és üzenetét a közösség számára. Sára testvér a szolgáló szeretetnek élt. Anyagi és erkölcsi, testi és lelki nyomorúságban szenvedőket szolgált. Sokszor le kellett küzdenie ellenérzéseit is. De mindezzel Jézusnak az emberek iránti szeretetét akarta kifejezni. Átélte azt, hogy maga Jézus üzeni neki: „Szeresd nagyon az embereket, mindenkiért meghaltam, a Júdásokért is”. De ez a szolgáló szeretet nemcsak azt jelenti, hogy segítünk másoknak kisebb-nagyobb bajaikban, hanem Krisztus példájára és az ő társául szegődve jelentheti, jelenti azt is, hogy az életünket adjuk másokért. Boldog Salkaházi Sára ebben a radikális értelemben vállalta a prófétai cselekvést, amikor kockáztatta és végül oda is adta az életét az üldözöttekért.
Sára testvér üzenete szólt a közösségnek is. Az ország egész népére sokféle szenvedés várt, de mindezeknek az eseményeknek a mélyén ott parázslott Isten hűséges szeretete. Ahogy a próféta mondja: Ha egy tizednyi megmarad a népből, az úgy pusztul el, mint a terebintus, amelyet ha levágnak, csak törzsöke marad, de az szent maradék (vö. Iz 6,13). Magyarországon és a magyar egyházban is így volt ez valahogyan, amikor az évtizedek szürke rétegei alatt tovább parázslott a keresztény hit és a szeretet.
A mai időkben hazánkra, Európára és a világra tekintve ugyancsak hatalmába keríthet bennünket a szorongás és megindíthat a testi szenvedés, vagy a lelki üresség. De olyan országokban is, vagy az emberek olyan közösségeiben, a társadalom olyan rétegeiben is, ahol mintha már írmagja sem maradt volna a hitnek és a reménynek, váratlanul, néha szerény formában mégis feltűnik egy-egy olyan személy és olyan közösség, akiben él a Krisztusba vetett hit és a szeretet. A kérdés csupán az, hogy tudunk-e elég radikálisak lenni, tudjuk-e őszintén kimondani Boldog Salkaházi Sára szűz és vértanú példájára, hogy az egész életünket és minden igyekezetünket Krisztusnak adjuk, és hogy hálásak vagyunk neki mindenért. Ahhoz, hogy erre képesek legyünk, kérjük a mai szentmisében az ő közbenjáró segítségét! Ámen.
A szentmise után idén is tanúságtételek következtek, amelyekhez Németh Emma szociális testvér mondott bevezetőt, és részleteket olvasott fel Sára testvér – többek közt a Budapesten 1938-ban megrendezett eucharisztikus kongresszus idején írt – naplójából.
Az első tanúságtevő, Sinkó Veronika grafikus, festőművész arról beszélt, hogy szülei jól ismerték és őszintén szerették Sára testvért. Édesapja az Új Élet című, Prágában megjelent felvidéki ifjúsági lap szerkesztőjeként dolgozott együtt a szerzetesnővel. „Sára testvér olyan volt, mint a nap, mindent és mindenkit megvilágított, azokat is, akik a peremre szorultak. Az első szóra indult, hogy segítségére legyen az embereknek – mondta a művésznő. – Amikor édesanyámtól megkérdezték, hogy minek a szentje lehetne Sára, akkor habozás nélkül azt felelte: a halálfélelem ellen való segítségé. Édesanyám hosszan tartó betegségét szépen, csendben tűrve, Sára testvér segítségét is kérve, mondhatni átaludt az örökkévalóságba. Sára napján, január 19-én hunyt el” – zárta vallomását Sinkó Veronika.
A másik tanúságtétel egy Sára testvér közbenjárására megszületett gyermekről szólt. Egy Viola nevű asszonynak kilenc év házasság után a várva várt, és végül megfogant gyermeke – akit az orvosok által megállapított súlyos genetikai rendellenesség ellenére is vállalt volna – magzatkorban, a 12. hetes korában elhunyt. Ezután a nő súlyos depresszióba esett. A tanúságtételt elmondó védőnő egy lelkigyakorlaton találkozott Violával. Részvéttel telve Sára testvérhez imádkozott a súlyos állapotban lévő nő testi-lelki gyógyulásáért, és a gyermekáldásért is. A reménytelennek tűnő helyzetből lassan megnyílt a kiút: az asszony életerőre kapott, elhagyhatta a depressziójára szedett gyógyszereket is. A védőnő további imáinak pedig még csodálatosabb eredménye lett: Viola házassága megerősödött, és egészséges gyermeknek adott életet. Sőt, idén nyárra már a kistestvér is megérkezik.
A harmadik vallomás egy fiatal lányé volt, aki szociális testvérnek készül. Zsófia elmondta, hogy tavaly az ifjúsági világtalálkozóra és azon belül egy Sára testvér életét bemutató műhelyfoglalkozásra készülve hogyan és milyen káprázatos hatékonysággal segítette őt a boldog. A noviciátusban élő fiatal lány Sára testvér „útmutatása”, közbenjárása nyomán végül egy filmes összeállítást készített A cigarettafüsttől az Istennek szentelt életig címmel, igen rövid idő alatt, de annál nagyobb sikert aratva a fiatalok körében. „Sára testvér nagyon segítőkész” – zárta vallomását Zsófia.
A tanúságtételeket követő szentségimádás alatt személyes közbenjáró imát lehetett kérni az imaszolgálatot végző szociális testvérektől, a Nyolc Boldogság Közösség, valamint az Emmánuel Közösség jelenlévő tagjaitól. Lehetőség nyílt arra is, hogy ki-ki elhelyezhesse lapra leírt kéréseit az oltárnál. Az imaest közös fohásszal ért véget.
Forrás és fotó: Magyar Kurír