Bátyám könyvtárából maradt rám A katolikus autonómiamozgalom története, 1848–1870 című 1941-es kiadású kötet. Elemista nebulóként forgattam már többször, mert Szekfű-tanítvány, bécsi ösztöndíjas bátyám könyveire kíváncsi voltam. A vaskos kötet Török Jenő disszertációját tartalmazta. Akkor még nem gondoltam, hogy személyesen is megismerhetem majd a szerzőt.
Török Jenő egyike volt azoknak, akik előbb hivatásuk nehéz keresztjét hordozták, majd megtalálta a módját, hogy ne sebeit nyalogassa, hanem szabadulása után külföldön építse a hazai jövőt.
1908-ban született Budapesten jómódú polgári család negyedik gyermekeként. A piarista gimnáziumban az igen tehetséges diák nemcsak szellemi pallérozottságra találhatott, hanem Sík Sándor cserkészpedagógiája szellemében az emberebb ember, magyarabb magyar nevelésére. Tatár Margit, Bécsben később közeli munkatársa szerint Sík Sándor cserkészparancsnokként fegyelemre nevelte, de lelkisége, kedélyvilága, esztétikai érzéke kialakításában is mestere volt.
Joghallgatóként Prohászka Ottokár szószékétől vezetett útja 1928-ban a piaristák váci noviciátusába. Egyetemi tanulmányok, majd első tanári dispozíciója Vácra szólt, ahol tíz évig maradt. Első váci osztályát egészen az érettségiig vezette. Tanárként a piarista iskolák ideálját igyekezett megvalósítani, ahol a szigor és az igazságosság szeretettel és közösségi élményekkel párosul. Budapest ostromát Vácott élte át, innen járt rendtársaival az óvóhelyekre segíteni.
1945 márciusában már Debrecenben van. Vallomása szerint itt következett be „második megtérése”. Kis közösségeket hozott létre, készültek az államosításra és a rend feloszlatására. 1953-ban letartóztatták, tizennégy évre ítélték, de 1956. október 23-án szabadulhatott. Rendfőnökével megbeszélte könyvkiadásra vonatkozó, már a börtönben kialakult tervét. Bécsben 1957. március 15-én megalakult az OMC, az Opus Mystici Corporis kiadó. Török Jenő jelen lehetett a II. vatikáni zsinat harmadik és negyedik ülésszakán, ahol kapcsolatba került a magyar püspöki karral. Általuk, s König bíboros és László István kismartoni püspök közreműködésének köszönhetően eléri, hogy postai úton rendszeresen küldheti haza kiadványait, melyek a meginduló turizmus révén is szabadabb utat kaptak.
A Magyarországra küldött könyvek száma évről évre nőtt: 1975-ben tizennyolcezer, 1976-ban harmincnyolcezer, 1977-ben már ötvenötezer, 1983-ban pedig nyolcvannégyezer volt. Az OMC-kiadványok száma összesen száztíz.
A bécsi Familienwerkben munkát vállalva a házasságra való előkészítés terén hozott újat. Bevezette a franciáktól átvett módszert, ahol a jegyesek nemcsak a pappal beszélnek, hanem egy pszichológus, egy orvos és gyakorló házaspárok is foglalkoznak velük. Életre szólóan szeretni című könyvéhez ezek a beszélgetések nyújtottak alapot.
Török Jenő 1983. március 5-én lett rosszul. A mentőben utolsó szavai ezek voltak: „Jézusom, kész vagyok. Szívesen fogadom kezedből a halált, ha úgy akarod… de még szerettem volna a kis Bibliát befejezni…”
Rosdy Pál
Forrás és fotó: orszagut.com
