Az Árpád-házi Szent Margitról nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek Apostoli Kongregációjának jubileumi éve ünnepi szentmisével ért véget Budakeszin, a Havas Boldogasszony-templomban január 18-án. A szentmisét bemutatta és a Szent Margit-litániát vezette Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök.
Legutóbb akkor jártam ebben a templomban, amikor tavaly augusztus 8-án Schnider Anikó Angelika domonkos nővér örökfogadalmára hívtak a nővérek. Megállapítottam már akkor is, hogy mennyi fiatal is részt vett a szentmisén. Így volt ez most is, pedig a templomba járók sokszor tapasztalhatják, hogy inkább a közép- vagy idősebb korosztály tagjai járnak misére. Úgy tűnik, Budakeszin a nővéreknél ez nem így van.
Eszembe jutott a litánia előtt a templomban szemlélődve egy előítélet is: az apáca idős szigorú vagy mosolygós nővér. A domonkos nővéreknél azonban sorra érkeztek a közeli rendházból a fiatal apácák és a derűs, idősebb nővérek. Kortól függetlenül mindegyikőjük mosolyogva köszöntötte a kisgyerekes családokat, az egyetemista korú fiatalokat s persze az idősebbeket is. Úgy érezte a kívülálló, hogy családi ünnepre érkezett, ahol pár perc elteltével, a nővérekkel beszélgetve hamar a kívülálló tudósító is családtagnak érezhette magát.
Spányi Antal püspök a szentmise elején hasonlókról beszélt, hiszen Szent Margit szolgáló szeretetére is utalt. Miután köszöntötte az alapításuk 150. évfordulóját ünneplő nővéreket, így fogalmazott: „Hálát adhatunk a Jóistennek ennek az időszaknak minden kegyelméért. Azokért a hivatásokért, amelyeket a nővérek elfogadtak az Egyház javára. Tesszük ezt Árpád-házi Szent Margit ünnepén, aki a magyarság számára rendkívül fontos szent, hiszen mindannyiunk szívéhez nagyon közel áll. Állhatatos életpéldájával, Istent szolgáló életével örök példát mutat Krisztus tanításában, hogy a világban miként éljük meg hitünket.” Hozzátette: „Kérjük a szentet, hogy segítsen bennünket, szítsa fel bennünk is a tüzet, hogy példája alapján ma is meg tudjuk élni az elköteleződött szeretetet.”
Homíliájában a főpásztor, felmutatva Szent Margit példáját, életünk Istennek való felajánlásáról beszélt. Szólt arról, hogy a bűn következtében az ember elvesztette reményét, békéjét. A keresztény ember azonban keresi azt a biztos támpontot, fogódzót, segítséget, amellyel kikerülhet abból a bajból, amelybe önmagát taszította. A székesfehérvári megyéspüspök hangsúlyozta: egyetlen ilyen út lehetséges, maga Jézus Krisztus. Őt küldte el az Atya, hogy megváltson, megszabadítson bűneink bilincséből. Ő tud ezáltal nekünk új életet ajándékozni. Látnunk kell, Isten azért adta nekünk Jézust, mert szereti alkotását, teremtményét. Az embernek pedig az a dolga, hogy ezt a szeretet befogadja, hordozza, és továbbadja.
Sokszor az a tapasztalatunk, hogy az ember minderre képtelen – folytatta Spányi Antal. – Az ember nem akarja egészen, fönntartás nélkül odaadni magát. Önzés van bennünk, mellyel ragaszkodunk gyengeségeinkhez. Számtalan család, házasság bomlik fel, mert sokakból hiányzik a feltétel nélküli, önkéntes elköteleződés. Talán az elején megvolt ennek a szándéka, de az évek múlásával a szándék kopott, tönkrement. Látunk embereket, akár az Egyházban is, akik szolgálatot vállalnak, aztán az élet „elkoptatja” őket. Sokszor észrevétlenül enged az ember az eszményeiből. Teszi a dolgát, nincsenek nagy bűnei, egyszerűen csak elkezdi hitét is a „maga módján” megélni. Pedig a Szentírásban olvashatjuk, hogy aki az eke szarvára tette kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas Isten országára. Csak az alkalmas erre, aki Istennek adja magát, aki tőle semmit vissza nem von. Ilyen volt Árpád-házi Szent Margit. Szülei fogadalmát megtartotta. Tizenkét éves korában tudatosan – a Szentlélek kegyelmének segítségével – kész volt Istennek magát teljesen odaadni. Ettől kezdve már nem ő rendelkezett önmagával, hanem az Úr. Nem volt semmije, hiszen mindene Istené lett.
150 évvel ezelőtt lelkes nővérek megalapítottak a kongregációt, hogy Istennek élve embertársaikat szolgálják. Tudták, mire van szüksége az embereknek, ezért azt a célt tűzték maguk elé, hogy imádkozva, magasztalva engeszteljék az Urat, emellett segítsék a világban mindazokat, akik támogatásra szorulnak. Ez a támogatás pedig a tanítás, mert az embernek, hogy a világban eligazodjon, szüksége van tudásra, az igazságról szóló ismeretekre. Az igazság pedig Jézus Krisztus. Az elmúlt 150 évben a kongregáció sok szenvedést is megélt. Üldöztetést, megaláztatást, próbatételt, de Isten kegyelme megtartotta – mondta a szónok. – Erősödtek, növekedtek, új házak születtek, új nővérek léptek a közösségbe. 150 éve sugározzák Isten szeretetét, hordozzák a tőle jövő békességet és reményt. Homíliáját a főpásztor a következő szavakkal zárta: „Árpád-házi Szent Margit biztosan imádkozik a kongregáció tagjaiért, mindannyiunkért, hogy értsük meg az odaadott élet szépségét. Közbenjár értünk, hogy megértsük: csak úgy lehet az élet teljességének értelmét megtalálni, ahogyan Margit tette.”
Amint Spányi Antal püspök köszöntőjében említette, valóban nagyon közismert és kedvelt szentje az Egyháznak Margit. A szentmise elején felhangzott ének így szólt: „Szeretted az igazságot, s gyűlölted a gonoszságot, azért kent föl az Isten az öröm olajával”.
A domonkos nővérek kongregációja Árpád-házi Szent Margit nevét választotta. Követik az ő példáját: gyűlölik a gonoszságot, szeretik az igazságot, és szemmel láthatóan a fiatalok és az idősebbek felé sugározzák azt az örömet, melynek olajával fölkente őket is Isten.
Fotó: Lambert Attila
Forrás: Bókay László/Magyar Kurír
