A csendes imának élő nővérek egész napos szentségimádást és ünnepi szentmisét tartottak kápolnájukban. A szertartás után a kármelita skapuláré jelképes, kicsinyített mását is felvehették mindazok, akik tiszteletüket szerették volna kifejezni Mária iránt és elnyerni a Szűzanya oltalmát.
Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén a rend működésének kezdeteire emlékeznek a kármelita szerzetesek. Július 16-a a rend hivatalos megalakulásának napja. A kármelita közösségek 1274-ben kaptak jóváhagyást a lyoni zsinattól, működésükről azonban már évtizedekkel korábbról is van adat.
Eszter nővér elmondta: „1251-ben a rend generálisa és legfőbb elöljárója, Stock Szent Simon a Szűzanyához fordult segítségért, hogy oltalmazza meg a rendet. Úgy tartja a szent hagyományunk, hogy ekkor megjelent neki Mária, átnyújtotta a skapulárét, a vállruhát, és megígérte, hogy oltalmazni fogja a rendet. Azt az ígéretet is tette, hogy akik a skapulárét hűségesen viselik, azokat ő haláluk után nem hagyja elkárhozni, hanem üdvözülni fognak."
A szentmise után a hívek is felvehették a skapulárét, amelyet néhány éve már nemcsak egyházi személy, hanem kicsinyített formában az egyház bármely tagja viselhet, így válva a kármel nagy családjának tagjává. A barna, vagyis kármelita skapuláré a szerzetesek öltözékének legbecsesebb darabja. Más rendek öltözékében is jelen van, a kármeliták számára azonban a Máriának szentelt élet jelképeként kiemelten fontos.
Eszter nővér hozzátette: „A skapuláré jele két igazságot idéz fel. Egyrészt Mária oltalmát, amely végigkísér minket életünk egész folyamán, de halálunk után is, amikor átlépünk az örökkévalóságba. Másrészt pedig arra emlékeztet minket, hogy a Mária-tisztelet nem korlátozódhat csak bizonyos imákra, vagy a tiszteletnek bizonyos helyeken kifejezett gesztusaira, hanem állandó habitussá, életmóddá kell válnia."
A magyarszéki sarutlan kármelita nővérek a rend reformált, vagyis Szent Teréz nevéhez kötődő ágát képviselik. Pécsett 1936, illetve a rendszerváltás után 1992 óta vannak jelen, Magyarszékre 2002-ben költöztek át. A nővérek elzárt, csendes életet élnek, napjaikat az elmélyült imádságnak szentelik.
Forrás: Pécsi Egyházmegye