Egy nappal a megszentelt élet világnapja és Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe előtt, február 1-jén, szombaton váci egyházmegyei szerzeteseket láttak vendégül Mátraverebély-Szentkúton. A szentmisén Marton Zsolt püspök mondott homíliát, a délutáni előadást Balogh Piusz premontrei apát tartotta.
Marton Zsolt üdvözli a megjelenteket Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének alkalmából, negyven nappal karácsony után, amikor Mária és József bemutatták Jézust a templomban, és két szent életű ember tanúságot tett róla. A gyertyaszentelésben azért imádkozik, hogy Isten árassza a hívek szívébe kegyelme fényességét, majd minden nővér és szerzetes kezébe fog egy mécsest, és miután bevonultunk a templomba, az oltár elé helyezi a magáét.
Marton Zsolt bevezetésként a szerzetesek iránti elfogult szeretetéről beszél: a szent kapcsolatokról, amelyek hozzájuk fűzik. A családjában két vincés nővér is volt, a kecskeméti piarista gimnáziumba járt, hat évig a kismarosi ciszterci nővérek lelkivezetőjeként működött, Angliában a premontreieknél vendégeskedett, a központi szeminárium rektoraként egy korábbi pálos kolostor épületében szolgált, ezért püspöki címerébe is bekerült a kert pálos barátokat ábrázoló kútja, és a szupervizora is szerzetes.
A mai ünnep még a karácsonyhoz tartozik, de már az évközi idő veszi körül – folytatja. – Mária és József a törvénynek engedelmeskedve bemutatja Jézust a templomban, és az egyiptomi menekülés emlékére, mint elsőszülöttet, áldozati madarakkal váltja meg. Kedves történetet hallunk két szent öregről: Anna és Simeon megláthatják, akire vártak, találkoznak a fénnyel, és ezáltal beteljesedik az életük. Ezért vagyunk ma itt mi is: a fénnyel találkozni. Az Isten találkozik szolgáival, és ők is egymással. Szembenézünk a hivatásunkkal, és ki-ki megújítja szerzetesi fogadalmát.
Mi a szerzetes hivatása? Ugyanaz, mint mindenkinek: az evangélium életre váltása és hirdetése, de valamilyen habitushoz-karizmához kapcsolódva, és közösségben. A szerzeteseknek jelnek és fénynek kell lenniük a világ számára.
A mécses és a gyertya Krisztus és a mi krisztusi életünk jelképe, erőforrásunk, életünk fénye. Ez a fény a hivatásunk forrása. Feladatunk ennek tanúságtevő továbbadása. Életünk legyen csonkig égő áldozat. Isten lefoglalja magának a szerzeteseket, akik egészen neki és Isten népének szolgálatára szentelik magukat.
A cikk teljes terjedelmében itt olvasható: magyarkurir.hu
Fotó: Lambert Attila
Kiss Péter/Magyar Kurír