A Pannonhalmi Főapátság budapesti tanulmányi házában befejeződött az egy évig tartó átalakítás, s a végre visszaköltöző szerzetesek a laikus közösséggel együtt adtak hálát szeptember 22-én.
A szombat délutáni ünnep a Szent Szabina-kápolnát a Szent Benedek Tanulmányi Házzal egységbe kapcsoló kerengőben kezdődött.
A tanulmányi ház rendház voltaképpen, amely helyet ad pasztorális funkcióknak is, köztük több mint száz kisebb-nagyobb gyerek hittanóráinak, közösségi alkalmaknak, a Bencés Bár eseményeinek. Tanulmányi jellege pedig abból fakad, hogy otthont ad az éppen Budapesten, javarészt tanárszakokon, illetve a Sapientián tanuló bencés és premontrei növendékeknek, fiatal szerzeteseknek.
Ennek a premontrei renddel való együttműködésnek köszönhetően Várszegi Asztrik emeritus főapát, Hortobágyi Cirill jelenlegi főapát, Halmos Ábel OSB, a Szent Mauríciusz Monostor perjele – aki hajdan kilenc évig volt „szabinás” házfőnök –, Somorjai Ádám OSB, Hardi Titusz OSB és számos más vendég mellett nagy számban voltak jelen premontrei testvérek is, köztük Fazakas Z. Márton OPraem apát, aki egykor szintén a ház lakója volt.
Az igeliturgiát Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát vezette a kerengőben, először is hálát adva a Jóistennek, hogy nem veszítették el a bátorságukat az elmúlt egy év alatt.
Az olvasmányban Péter apostol a testvéri közösséget biztatta: „...legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek és alázatosak! Ne fizessetek rosszal rosszért vagy gyalázkodással gyalázkodásért! Ellenkezőleg, mondjatok áldást, hiszen erre kaptatok meghívást azért, hogy az áldás legyen örökségetek. Mert »aki szeretni akarja az életet, és jó napokat akar látni, az tartsa vissza nyelvét a rossztól, és ajkát, hogy ne szóljon álnokságot! Forduljon el a rossztól, és tegye a jót, keresse a békét, és járjon utána!«” (1Pét 3,8–11).
A szabinás hívek, közösségek, „a házhoz tartozó világiak” nevében Schubert Tamás hitoktató, a Szent Imre-gimnázium magyartanára szólt, aki hálát adott ezért a helyért, melyből fényt és táplálékot merítenek oly sokan, s köszönetet mondott azoknak, akik ezt elősegítik, elsősorban Fehérváry Jákó OSB házfőnöknek, kápolnaigazgatónak. Utalt Jákó atya nem kis szerepére a pannonhalmi bazilika felújításánál, ami után nem is tűnt olyan nagy falatnak a tanulmányi házé... Majd Thészeusz hajójáról mesélt, amelyet sokáig mutogattak az athéniak az arra vetődő idegeneknek; közben mindig újabb és újabb deszkák korhadtak el a hajóból, melyeket ki kellett cserélni – míg végül eljött az a pillanat, hogy az újabb idegenek megkérdezték: Ez tényleg Thészeusz hajója? – és az athéniek elbizonytalanodtak...
Hortobágyi Cirill főapát megáldotta a megújult épület belsejét, majd az ünneplő közösség is birtokába vette azt.
Fehérváry Jákó a pohárköszöntőt azzal kezdte, most azokra gondol, akiknek az együttes létezése alkotja ezt a házat; jó, ha előbb létrejön egy közösség, és azután veszi azt körbe egy téglafal.
Megköszönte többek között Pannonhalmának, Várszegi Asztrik emeritus főapátnak és Hortobágyi Cirill jelenlegi főapátnak az ügy mellett állását; az őket egy évre befogadó Központi Szemináriumnak a vendégszeretetét, és hogy keretet adtak nekik arra, hogy a közösségi életüket folytatni tudják. Megköszönte a szabinás közösséghez tartozó építész házaspár, Klemm Gabriella és Kamarás Bálint munkáját, rugalmasságát, ötletgazdagságát és az eredeti, az 1984-ben az erős politikai ellenszél ellenére is megvalósuló épület tervezőjének, Martin Gábornak a támogatását. A házfőnök felsorolásából érződött, hogy ez az átalakítás-felújítás közösségi projekt volt, amelyben mindenki nagy szeretettel vett részt.
A házszentelő agapéján a Szent Szabina-kápolna közösségének kisebb-nagyobb tagjaiból nemrég alakult Kakukkfű kórus izlandi Mária-éneket adott elő.
A megújult tanulmányi házban kibővült a különféle rendezények számára helyet biztosító tér, mely ugyanakkor mobil falakkal változó méretűvé alakítható lett, s melynek az akadálymentes megközelítését is sikerült megoldani. Napelemekkel és egyéb módokon energetikailag is korszerűsítették az épületet. Biztosították a házban lakó szerzeteseknek a rendház jellegű életmódhoz szükséges tereket, melyek immár jól elkülönülnek a ház egyéb funkcióitól.
Hazánk egyetlen Szent Szabina vértanú patrocíniuma alatt álló temploma 1934-ben épült a Péterhegyen, a helyi németajkú lakosság XVIII. századi kőkeresztje mellett. Körmendy Béla szatmári egyházmegyés pap liturgikus központot alakított itt ki, a kéttornyú kis templomban állították fel Magyarországon az első körüljárható, nép felé forduló oltárt. A liturgia másik apostola, a bencés Szunyogh Xavér Ferenc 1948 és 1961 között élt a kápolna melletti kis házban – ő fogalmazta meg elsőként a bencés tanulmányi ház építésének gondolatát. 1984. szeptember 9-én Szennay András akkori főapát áldotta meg a jelentős politikai, anyagi és infrastrukturális nehézségek ellenére megépülő tanulmányi házat, a bencések budapesti otthonát.
Fotó: Lambert Attila
Forrás: Verestói Nárcisz/Magyar Kurír
