Maróthy Erzsébet Lúcia nővér - az Eukarisztia Szolgálóleányai Társaság utolsó magyarországi tagja - életének 94. évében 2017. december 11-én szentségekkel megerősítve hazatért Teremtőjéhez. Temetése december 20-án volt Szegeden. Megemlékezésül álljon itt róla Szerdahelyi Csongor riportja Thorday Attila atyával.
T. A. - Maróthy Erzsikét nagy szeretettel vettük körül. Új Szeged városrészében az Eucharisztia Szolgálóleányai Társaság szerzetesnővére volt. Az elmúlt napokban hunyt el 94 éves korában. Nagy ajándék az Úristentől, hogy valakit jó egészségben, igazán lelkesen tartott meg közöttünk. Fiatalon lépett be ebbe a közösségbe, amelynek központja Strasbourgban van, Franciaországban. Magyarországon Klotildligeten volt a központjuk. De aztán a szerzetesek szétszóratása miatt, ott maradtak Magyarországon a nővérek. Ő maga egész életében itt Szegeden élt és a közösségnek olyan tagja volt - ezt az ő elmeséléséből tudom - hogy ő eleve úgy kérte, hogy ne a szerzetesi központi házban lakjon, hanem itt Szegeden, ahol született, ahol szülei éltek. Tulajdonképpen világiként, bent a világban, teljesen az élet sűrűjében, világi munkahelyen dolgozott, de életre szóló elkötelezettségben, hármas fogadalomban és mindvégig hűségesnek bizonyult. Úgy ismertük, hogy Erzsike. Azért mondom így, mert így ismerte a nép, hogy Erzsike, aki dolgosan, szorgosan járt kelt és az eucharisztia szolgálólányaként élt közöttünk.
Sz. CS. -Utolsó tagja ennek a közösségnek itt Magyarországon, igaz?
T. A: - Igen, így tartjuk számon. Tartotta a kapcsolatot a franciaországi központtal és a központ is számon tartotta őt. Most a halála kapcsán is írtak egy szép levelet és havonta kapott francia nyelven egy három-négy oldalas kis összefoglalót a közösség életéről, amit segítséggel mindig volt, aki lefordított neki. Aztán amit ő gondolt egy-két gondolatot, azt mindig visszaküldtük oda a központba. Tehát a közösség is nagyon szépen számon tartotta őt. Tudták, hogy Magyarországon ő a legidősebb és immár az egyedüli magyar nővér.
Sz. Cs. - Azért is különösen megrendítő hallani erről a közösségről és Erzsikéről, mert szervezzük az Eucharisztikus Világtalálkozót 2020 – ban Magyarországon. Gondolom nagyon szívügye ennek a közösségnek, mármint az Eukharisztia tisztelete és igaz, hogy Erzsike eltávozott, de vélhetően számon tartja majd ezt az ügyet ezt követően is.
T. A. - Igen, és azt is megtudtam tőle, hogy ez a közösség 1928 –ban telepedett le itt Magyarországon Klotildigeten, akkor Svoy Lajos székesfehérvári püspök engedélyével, támogatásával. És persze, amikor 1950 – ben őket szétzavarták, akkor 70 tagja volt ennek a közösségnek. Erzsikét Magyarországon Lúcia nővér néven tartjuk számon, tehát a közösségből a leveleket így kapta, mint Lúcia nővér.
Sz. Cs. - A rendi neve Lúcia nővér volt Maróthy Erzsébetnek.
T. A. - Igen, könyvelőként dolgozott itt, a vízművektől ment nyugdíjba. Világi foglalkozásának megfelelően élte a mindennapjait. Látogatta a betegeteket. Minden szentmisén itt volt aktívan. Aszkéta kinézetű, vékony, mosolygós, lendületes, energikus Erzsikét ismertünk meg és szerettünk. Fél évvel ezelőtt lebénult. Ezelőtt az ötödik emeleten lakott egy házban és mindig gyalog ment, mert hogy ő nem akar liftezni, mert mozogni kell, minden nap, 93 évesen is. Az utolsó fél évét egyházi szeretetotthonban töltötte. Majdnem hogy mozdulatlanul, hiszen a bénasága ezt engedte csak meg. Szellemileg viszont nagyon szépen imádkozott, mosolyogva, fél kezét azért felemelve, integetve fogadta, hogy látogatjuk őt, de már az utolsó fél év neki szobafogság volt.
Sz. Cs. - E hét hétfőn távozott az élők sorából. Mikor lesz a temetés és hol?
T. A. - Már ezt itt Szegeden szervezzük. December 20-án lesz a temetés. Először a gyászmisét tartjuk itt a plébániatemplomban. A Szent Erzsébet plébánián, új Szegeden. Utána a temetés 14.00 – kor a belvárosban lesz a szülei sírjánál, ahogyan ezt előre kérte, ahogy megbeszéltük.
Az elhunyt Maróthy Erzsébet Lúcia nővérről, az Eucharisztia Szolgálólányai Társaság utolsó tagjáról Thorday Attila plébánossal Szerdahelyi Csongor beszélgetett. Lúcia nővér rendjének sajátos karizmája a szemlélődő életmód. A papokért imádkozás és a szolgálatuk segítése. A Társaságnak, amelyet 1857-ben alapítottak Franciaországban, közösségben és világban élő tagjai is voltak. Lúcia nővér ez utóbbiakhoz tartozott. A rendnek 1950 –ben történt feloszlatásakor 80 tagja volt. Zömmel pedagógusok. E közösség utolsó magyarországi tagja távozott Lúcia nővér személyében. Nyugodjék békében!
Forrás: Magyar Katolikus Rádió
A riport meghallgatható itt: https://www.katolikusradio.hu/musoraink/adas/1/445594