Június 18-án megemlékeztek Miskolcon arról a hetven évvel ezelőtti éjjelről, amikor elhurcoltak a városból minden minorita szerzetest. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) miskolci csoportja 2005 óta minden évben koszorúzást tart az évfordulón.
1950. június 18-a vasárnapra esett. A miskolciak közül sokan készülődtek a minorita templomba, a reggel 7 órai szentmisére, és nem tudták mire vélni, hogy zárt templomajtókat találtak.
A környéken élők azonban tudták, és hamarosan a várakozók körében is elterjedt a hír, hogy az éjjel a minorita atyákat és testvéreket, jelölteket és novíciusokat az ávósok teherautókra rakták, és valahová elszállították. Név szerint: Péchy Alán tartományfőnököt, Beck Pál hittanárt, Szendrey Bonaventúra házfőnököt, Moksó Gilbert teológusnövendéket, Mézinger Ferenc és Polonkai Arnold novíciust, Grohmann János orgonistát, Nagy Sándor sekrestyést, Krizsán Sándort, valamint Szabó József diákot.
Nagy volt a felzúdulás. Akkor még senki sem tudta, hogy ezen az éjjelen Magyarországon valamennyi férfi és női szerzetesi rendházban hasonló események történtek, és később is folytatódott a szerzetesek deportálása, kényszerlakhelyek kijelölése, később valamennyi rend feloszlatása, ahogy ma mondjuk, a szerzetesek szétszóratása.
A KÉSZ miskolci csoportja 2005-ben tartott először megemlékezést, a szétszóratás 55. évfordulóján, a rendház falán elhelyezett emléktáblánál. Akkor Kartal Ernő minorita tartományfőnök, a miskolci KÉSZ-csoport egyházi elnöke mondott rövid beszédet, és megkoszorúzták az emléktáblát. Elhatározták, hogy ezentúl minden évben megemlékeznek 1950. június 18. évfordulójáról. Így volt ez idén, a szétszóratás 70. évfordulóján is.
Ezúttal Holczinger Ferenc SJ, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium igazgatója mondta az emlékbeszédet, és ő mutatta be a koszorúzás utáni szentmisét is. A KÉSZ-csoport tagjain kívül koszorút helyeztek el az emléktáblánál a plébániát vezető minorita szerzetesek és a ferences világi rend képviselői is. A megemlékezésen részt vett Orosz Atanáz görökatolikus püspök is.
Szöveg: Gróf Lajos
Fotó: Fojtán László
Forrás: magyarkurir.hu
