1717-ben érkeztek az első piaristák Pestre, hogy a főként német ajkúak lakta városban meghonosítsák a magyar nyelvű oktatást, létrehozva az első középiskolát. A rend meghatározó szerepet töltött be a város életében. Az elmúlt 300 évre emlékezve ünnepeltek november 20-án az Újvárosházán.
A Steindl Imre tervezte, 1870 és 1875 között épült Újvárosháza közgyűlési termében, a főváros egyik legreprezentatívabb, Lotz-freskókkal díszített termében gyűltek össze a piarista jubileumot ünneplők. A piarista nagycsalád – mai és korábbi tanárok, szerzetesek, jelenlegi és öregdiákok, szülők – mellett sokan elfogadták a rend meghívását, hogy visszatekintsenek a pesti gimnázium 1717-es kezdeteire.
Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes, piarista öregdiák személyes emlékekkel színezett köszöntőjében azt emelte ki, az 1717-ben indult piarista oktatás Pest város első középiskoláját hozta létre, melyben a működés 300 éve alatt kiváló művészek, tudósok, politikusok és hazafiak hosszú sorát nevelték, bizonyítva ezzel a „Hitre, tudásra” piarista alapelv hatékonyságát.
Mi az iskola szerepe az ember életében? – ebből a kérdésből kiindulva Jelenits István, a gimnázium nyugalmazott szerzetestanára, korábbi piarista tartományfőnök Kalazanci Szent József jövőbe látó felismerését méltatta: a rendalapító azt értette meg, hogy a modern világban mindenkinek tanulnia kell, aki élni akar. Korában a gazdagok privilégiuma volt a tanulás, Kalazanci József pedig megnyitotta iskoláit a szegények gyerekei előtt. Ahogy az egyéni boldogulás alapja a tanulás, úgy az ország fejlődését is a „szellemi segédmunkások” tudják előmozdítani. Ezt tették a piaristák Pesten: hozzá tudtak járulni ahhoz, hogy a török uralom alatt szinte megsemmisült város ismét európai rangra emelkedhessen. Mikor megkezdték működésüket, négy piarista szerzetes szerény körülmények között már az első évben mintegy 150 szegény gyereket tanított, majd felépítették és fenntartották 100 éven át Pest egyetlen középiskoláját. „Műveltséget hoztak Pestnek, elterjesztették a természettudományos képzést, kultúrát teremtettek.”
Jelenits István kitért a szocializmus évtizedeire is, amikor a rend számára az volt a kérdés, „lehet-e összekötött lábakkal táncolni”, tudják-e hitelesen képviselni a szolgálatukat meghatározó „Hitre, tudásra” alapelvet. És meg tudják-e találni a módját, hogy keresztény értelmiséget neveljenek.
„Most is új világban kell megtalálnunk az utat. Nem látjuk világosan a jövőt, de ami most telik tőlünk, azt meg kell tennünk” – mondta a piarista szerzetes, ugyanakkor megfogalmazta a Gondviselésbe vetett hitet is. „A Gondviselés vigyázott ránk és vigyáz azokra, akik a nyomunkba lépnek.”
Török Bernát, a Magyar Piarista Diákszövetség főtitkára beszédében arra keresett választ, mi lehet a piarista nevelés sikerének titka. Az öregdiák szerint a 300 év alatt újabb és újabb történelmi körülmények között, mindig mozgásban lévő társadalmi valóságban kellett megtalálni a nevelés helyes útját, melynek eredményességét a piaristák által mindvégig hitelesen képviselt emberkép jelentette, mely koroktól függetlenül nyújtja a teljes és értelmes élet reményét, s mely a változások közti céltalan útkeresés helyett egyértelmű célt, értelmet és karaktert ad a nevelésnek.
Koltai András, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának vezetője néhány évszámhoz kapcsolva emelt ki meghatározó vonatkozásokat a pesti piarista múltból. Felelevenítette a kezdeteket: a 18. század elején, a török pusztítást és elnéptelenedést követő helyzetben a piaristák vállalták Pest városának felkérését, hogy iskolát indítanak meglehetősen szerény viszonyok közepette. „Egyik fél sem volt akkoriban meghatározó, de jól egymásra találtak” – így kezdődött az a 300 év, melyben a piaristák meghatározó szereplői lettek a város életének. A levéltár vezetője kiemelte a rend 1744-ben indított, egyetemi szintűnek számító filozófia tanfolyamát is, mely többek között a kor legmodernebb természettudományos ismereteit adta át a diákoknak, megalapozva ezzel a későbbi fővárosi mérnökképzést.
Horváth Bálint, a gimnázium igazgatója beszédében a múltba való visszatekintésben az önértelmezés és önmegértés fontosságát hangsúlyozta.
Az iskola 300 éves történetét elődeink maradandó értékeket teremtő szolgálata fémjelzi. Ezen értékekhez való ragaszkodás és a szüntelen változásra, fejlődésre való készség tette lehetővé, hogy az állampárti rendszer szorításában a Piarista Gimnázium olyan értelmiségi réteget nevelt ki, amelynek életében a hit, a kultúra és tudomány magas színvonalon és harmonikusan volt jelen – mondta az igazgató. – Míg akkor a rendszerrel való szembenállás – a mi és ők, a jók és rosszak – ellentétében volt értelmezhető a valóság, addig ma a szabadság „zavarba ejtően sokszínű globális világában” kell értékeket választani, vállalni.
Az iskolának ezeket az értékeket, célkitűzéseket kell világosan megfogalmaznia és hitelesen képviselnie – mutatott rá mai feladatukra. – Tennie kell mindezt úgy, hogy megőrzi a 300 év örökségéből a nevelés igényességét, a közösségépítésre helyezett hangsúlyt, teret biztosítva az egyén kibontakozásának, kezdeményezőképességének és a személyes felelősségvállalásnak.
Az igazgató szerint az iskola 300. születésnapja egyben a tanítás ünnepe is. „Diákként és tanárként azt éltem meg, tanárnak lenni jó, a piarista diákok között lenni fiatalságot, energiát adó, jókedvvel és humorral átszőtt létezés, és egyben üdvösségszerző cselekedet, az igazság és az evangélium valódi szolgálata” – fogalmazta meg mintegy hitvallását Horváth Bálint.
A jubieumi ünnepségen közreműködött a budapesti Piarista Gimnázium Vörösmarty Diákkórusa Melegh Béla vezetésével, Dóczy Péter színművész, piarista öregdiák, valamint a budapesti Piarista Gimnázium rézfúvósai Félegyházi Bence piarista öregdiák, zenetanár vezetésével.
Fotó: Merényi Zita
Forrás: Trauttwein Éva/Magyar Kurír
