Nehéz kapcsolatba lépni Gáza poklával. Szinte lehetetlen. A telefonvonalak gyakorlatilag egy délibáb, az internet szakaszosan működik, amikor az áram nem szakad meg, és naponta alig több mint néhány órára jön vissza. Amikor Nabila Saleh nővér a vatikáni médián keresztül elmondta az egész világot megszólító kétségbeesett felhívását, hangja szakadozottan hallatszott.
Gyorsan kell cselekedni
Mégis csodának tűnik, hogy kiáltása egy még mindig ostromlott, lerombolt városból eljuthat hozzánk, ahová senki sem lép be és ahonnan senki sem távozik. Még egy gombostű sem. „Békét kérek a világtól, az emberi jogok tiszteletben tartását. Mindenkit arra kérek, hogy segítse Gázát, mert a lakosság szenved” – nyilatkozta az apáca. És hogy egyértelmű legyen, hogy nincs több vesztegetni való idő, kifejtette: „a házak már nem léteznek, az élelmiszerek már majdnem kifogytak, és az a kevés, amit még találni lehet, ötször többe kerül a szokásosnál”. Lehetetlen túlélni, hacsak nem változik meg valami hamarosan.
Megmentésre váró sebesültek
A Szent Család latin plébánián, ahol a Jeruzsálemi Rózsafüzér Kongregáció apácája az Izrael és a Hamász közötti háború kezdete óta menedékre talált a Gázai-övezet keresztényeinek többségével, még mindig van hét sebesült. Decemberben sérültek meg a legutóbbi lövöldözésben, amely egy anya és lánya életét követelte, akik az egyházi struktúra vendégei voltak. Minden próbálkozás ellenére nem tudták őket olyan kórházba szállítani, amelyik be tudta volna fogadni őket. „Csak az alapellátást tudtuk nekik nyújtani. Kettőjüknek sürgős műtétre lenne szüksége, míg a többiek testében még sok repesz van” – számolt be állapotukról a szerzetesnő. A plébánián pedig nem tudnak többet tenni: a hiányzó dolgok között a gyógyszerek állnak az első helyen. Nabila nővér megosztotta továbbá, hogy hála Istennek a jordán király két alkalommal élelmiszert és gyógyszereket juttatott el a Gázai-övezetbe repülőgépekről. De nyilván ez nem elég.
Véget nem érő terror
Ami nem hiányzik, az a terror. Az izraeli tankok visszatértek a város utcáira. „Három-négy nap nyugalom után – számolt be az apáca – a háború ugyanolyan erőszakossá vált, mint korábban. A tankok a városnegyedünkben vannak, közel vannak az iskolánkhoz is. Halljuk a lövöldözést, de hála Istennek a plébániánkon semmi sem történt.” Él még a remény? „Természetesen. Reménykedünk az Úrban. Ha nem lenne hitünk, itt már mind halottak lennénk” – zárta az interjúját Nabila nővér Gázából.
Forrás és fotó: vaticannews.va