A szerzetesek Krisztust hozhatják a közösségi médiába, és segíthetnek ezáltal az embereknek Istennel találkozni, aki nagyon szeret minket, vallja Orianne nővér, a kanadai születésű apáca, aki jelenleg az amerikai Bostonban (és világszerte) szolgál.
Az Instagram-profilok között görgetve lehetetlen Orianne nővér fiókjára fel nem figyelni. Ez a fiatal szerzetesnő nagyon ért a közösségi médiához, rövid videói szellemesek, humorosak, ő maga valóságos megjelenítő képességgel, figyelemte méltó mimikával rendelkezik. Iróniája sosem öncélú. Insta-posztjai meghívnak egy lelki útra, ezekkel 33 000 követője figyelmét az evangéliumra irányítja.
,,27 éves koromban léptem be a szerzetbe — mondja Orianne nővér –, 2021 júliusában tettem le első fogadalmamat Szent Pál lányaként.”
Milyen volt az élete azelőtt?
Nem állt szándékomban apáca lenni. Katolikus hitre tértem, és a tizen-, a húszas éveim tanulással, munkával, utazással, a hitemben való növekedéssel teltek. Egyetemre jártam, hogy antropológiát és nemzetközi közgazdaságtant tanuljak, majd pedagógiai tanulmányokat folytattam. Egy évig tanárként dolgoztam az Egyesült Királyságban, aztán visszatértem Kanadába, ahol óvodás és 7. osztályos gyerekeket tanítottam franciául. Emellett aktívan részt vettem a helyi egyházközség ifjúsági szolgálatában is.
Imádtam gyerekekkel és tizenévesekkel dolgozni. Kezdtem rájönni, hogy a gyerekekben igazi lelki éhség van. Ez a felismerés megnyitotta bennem a vágyat valami többre. Aztán amikor egy pap megkérdezte tőlem gyónás közben, hogy gondoltam-e valaha a szerzetesi hivatásra, elkezdtem azon gondolkodni (akkoriban nagy pánikkal!), hogy vajon az Úr hív-e erre az életmódra.
Mivel vidéken laktam, nem sok szerzetesközösség volt a közelben, akikkel beszélhettem volna, ezért elkezdtem keresgélni az interneten. Ott találtam rá Szent Pál leányaira.
Orianne nővér, úgy tűnik, úgy gondolja, hogy van folytonosság a közösségi médiában végzett pasztorális tevékenység és a tény között, hogy a hivatása ezen keresztül született. Hogyan kapcsolódott be először ebbe a digitális lelkipásztori tevékenységbe? Felettesei kérték ezt Öntől vagy személyes döntés volt?
Szent Pál lányaiként arra vagyunk hivatottak, hogy a legmodernebb és leghatékonyabb kommunikációs eszközöket használjuk Jézus Krisztus evangéliumának megosztására. Természetesen használtam a közösségi médiát, mielőtt beléptem a rendbe, de a fiókjaim mind magánjellegűek voltak. Csak arra használtam, hogy megosszam életem fontos eseményeit a családommal és a barátaimmal. Amikor szerzetes lettem, úgy éreztem, az Úr meghívott, hogy egész lényemet vigyem be ebbe a hivatásba, beleértve a közösségi médiát is. Miután a nővérekkel együtt megvitattuk ezt a gondolatot, a közösségi média fiókjaimat nyilvánosra változtattam, és elkezdtem tartalmakat megosztani Isten népével.
A videói nagyon eredetiek és ironikusak. Ez tervezett vagy ez a személyisége része?
Valójában soha nem posztolok semmit, hacsak nem érzem, hogy a Lélek arra ösztönöz, hogy megosszam. Szeretem megtalálni a humort az életben. Úgy gondolom, hogy Istennek csodálatos humorérzéke van, és ez még a Szentírásban is megjelenik!
Ugyanakkor nagyon mélyen átérzem az emberek szükségleteit és szenvedéseit. Remélem, hogy a videóim mosolyt csalnak az emberek arcára, és hogy az alattuk lévő írott üzenetek gyógyulást hoznak az emberek szívébe.
Nehéz egy ilyen rövid videóban lelki üzenetet közvetíteni?
Ha felismernénk, Isten mennyire szeret minket, és mennyire szeret minket az élet egyszerű valóságában, akkor az életünk nagyon megváltozna. Arra vágyom, hogy az emberek megismerjék ezt a szeretetet: ez olyan szeretet, amely élő, amely gyógyít, és amely újjászületésre hív bennünket. Ez az evangélium üzenete. Ezt remélem, hogy meg tudom osztani.
Kik a követői?
Minden egyes követőm Isten drága gyermeke. Hálás vagyok, hogy van egy kis közösségi médiacsaládom, amely valóban együtt imádkozik –én imádkozom értük, ők imádkoznak értem, és ők imádkoznak egymásért. Olyan alázatossá tesz, amikir azt látom, ahogy ez a csodálatos közösség kialakul egy videó kommentjeiben.
A követőim közt eléggé egyenlő arányban vannak fiúk és lányok, koruk a tinédzserektől a 60 évesekig. A világ minden tájáról származnak — csodálatos beszélgetéseket folytattam az Egyesült Államok és Kanada, Brazília és Olaszország, Libanon és Kenya, Korea és Ausztrália lakosaival. Csodálatos látni, ahogy az Úr munkálkodik mindannyiuk életében! És ők is sokat tanítanak nekem!
Személyes tapasztalatból mondhatom, mennyire fontos keresztény jelenlétünk a közösségi médiában. Hihetetlen kiváltság, hogy embereket kísérhettem a kétségek időszakában, az imádsághoz való visszatérésben és a katolikus hitre való áttérésben.
Még mindig sírva fakadok minden alkalommal, amikor arról hallok, hogy valaki azért kezdte el a felnőtt katekézist, mert a közösségi médiában kapcsolatba került a testvéreinkkel, akár én voltam az, akár valaki más. Örülök, hogy az Úr felhasznált.
Milyen kockázatokkal járhat a digitális vallási kommunikáció?
A közösségi médiában az üzenetek olyan emberekhez is eljuthatnak, akikre talán nem is gondolnánk. Mindig nyitottnak kell lennünk a Lélek vezetésére abban, mit és hogyan osztunk meg: vajon a szeretetet osztom meg, igazságban? Megosztást okozok-e azzal, ahogyan kifejezem magam, vagy tiszteletteljes párbeszédre hívom az embereket?
A vallási digitális kommunikáció egyik legnagyobb kockázata az, hogy a posztolással vagy az elhamarkodott és meggondolatlan reagálással ellentmondunk az evangéliumnak. Ha a való életben követjük el ezt a hibát, szavaink egy-két emberre lehetnek hatással, és könnyebb bocsánatot kérnünk, helyrehoznunk a dolgokat. Online viszont több száz vagy akár több ezer emberre is hatással lehetnek szavaink.
Ez a kihívás nagy felelősséggel jár, ami arra hív minket, hogy számot adjunk szavainkért és tetteinkért. Valójában ez segíthet finomítani a szívünket abban, ahogyan másokra tekintünk, ahogyan reagálunk rájuk.
Összetett hivatás az Öné…
Keresztényként megkeresztelkedtünk Krisztusban. Amikor a közösségi médiában aktiválunk, arra vagyunk hivatottak, hogy teljes mértékben a keresztségünkből fakadón tegyük azt: ahogy görgetünk, ahogy a posztokkal interakcióba lépünk, és ahogy az emberekkel beszélgetünk.
Ha képesek vagyunk keresztségünkből fakadóan radikálisan megélni a hitünket, ha valóban megértjük, hogy Krisztust hozzuk még ebbe a virtuális térbe is, akkor megteremthetjük az emberek számára a találkozás valódi terepét azzal, aki a legjobban szereti őket.
Roberto Cetera
Forrás: Vatican News/romkat.ro
Fordította és szerkesztette Bodó Márta
