Négynapos magyarországi látogatáson vett részt Don Ángel Fernández Artime, a szalézi szerzetesrend vezetője, Don Bosco utódja. A világ harmadik legnagyobb rendje 136 országban van jelen, a magyar tartomány pedig a legkisebb létszámát tekintve. Beszélgetés a rendfőnöki szolgálatról, a fiatalokról, és arról hogy vajon hogyan lehet keresztényként élni a mai világban.
Hogyan érezte magát a legkisebb szalézi tartományban, Magyarországon?
A létszámát tekintve valóban a legkisebb tartományról van szó, de területét tekintve ez már közel sem igaz. Nagyon jól éreztem magam az elmúlt napokban, őszintén mondhatom, hogy olyan volt, mintha otthon lennék. Óriási a vendégszeretete a magyaroknak, nagyon kedvesen fogadtak engem. Azt éreztem, hogy ez egy olyan látogatás volt, amelyet nagyon vártak már: jólesett megtapasztalni, hogy a szalézi közösséghez tartozóknak sokat jelentett az ittlétem.
A rendfőnök egyik fontos küldetése a tartományok meglátogatása: hat év alatt 136 országba igyekszik eljutni, ami egy döbbenetesen nagy szám. Hogyan bírja?
Ez fizikailag valóban nagyon megterhelő, ehhez nagyon jó egészségre van szükség. Hála Istennek, hogy megkapom Tőle ezt az egészséget. Nemcsak a fizikai állapot fontos, hanem a mentális rugalmasság is, illetve hogy az ismeretlen iránt nyitott legyen a mindenkori rendfőnök. Egy hatalmas kaland és nagy élmény megismerni ennyi kultúrát, ennyi értéket. Kétezer közösséget ismerhetek meg ez idő alatt az egész világon: hihetetlen, hogy milyen sokféleképpen segítenek a szaléziak a fiatalokon és a szegényeken. Egy belső erőt érzek, ami ugyanakkor békével is eltölt engem: azt érzem, hogy azt a szolgálatot teljesítem, amire Isten engem elhívott. Nem vagyok egyáltalán különleges ember, csupán én vagyok az a személy, akinek ilyen módon kell most szolgálnia Istent.
Lelkileg hogyan tudja feldolgozni, hogy ma még egy olyan helyen van, ahol békében élhetnek a keresztények, de lehet, hogy holnap már olyan országba utazik, ahol üldözik őket, ahol felfoghatatlan veszélynek vannak kitéve, csak és kizárólag a vallásuk miatt?
Ez kétségtelenül egy nagy lelki utazás is. Számomra ugyanakkor ez nem munka, hanem sokkal több annál. Minden nap azt kérem Istentől, hogy ne szokhassak hozzá ahhoz, ahogyan élek: hogy minden pillanatot olyan módon élhessek meg, ahogyan arra szükség van.
Éveken át szolgált Argentínában, ahol együtt dolgozott Jorge Bergoglioval, azaz a későbbi Ferenc pápával. Milyen embernek ismerte meg őt?
Ferenc pápa ugyanaz az ember tudott maradni, aki Buenos Airesben még püspökként szolgált. Nagyon egyszerűen élt, egy igazi pásztor volt egy visszafogott életmóddal, aki mindig segített a szegényeken. Azt gondolom, hogy pápaként is ezek a tulajdonságok jellemzik őt. Amikor az emberek között van, akkor van igazán elemében, akkor érzi magát a legjobban, mert ő egy igazi pásztor.
Egészen biztos vagyok abban, hogy nemcsak magyar sajátosság, hogy a nagyszüleinktől mindig azt hallottuk: „Ó, ezek a mai fiatalok, bezzeg a mi időnkben!” Ön 33 éve dolgozik, találkozik velük. Milyenek a mai fiatalok?
Minden korszaknak mások a fiataljai, ebben lehet, hogy igazuk van a nagyszülőknek. Ráadásul minden kontinensen mások a fiatalok, de természetesen sok minden közös bennük. Szeretném hangsúlyozni, hogy a fiatalok soha nem a bajt vagy a problémát jelentik. Nem, pont ellenkezőleg: ők a megoldás! Lehetőség az országuk és a világ számára: nagyon komoly belső energiával rendelkeznek. Segítenünk kell abban, hogy felfedezzék ezt az energiát, hogy megtalálják az életcéljukat és, hogy ki tudják minél jobban használni a bennük lévő potenciált. A szalézi küldetés aktuálisabb mint valaha: nagyon nagy feladatunk van abban, hogy a fiatalokat támogassuk!
Mit lát a mai fiatalok szemében?
Ha rájuk nézek, akkor nagyon sok reményt látok bennük. Mi felnőttek egy nagyon komplikált társadalmat építettünk fel: de ezért nem hibáztathatjuk a fiatalokat, mert ezt mi csináltuk, nem ők. A fiataloknak az egyik legnagyobb vágya, hogy békében élhessenek, hogy egyenlő lehetőségekhez juthassanak és, hogy ne érjék őket igazságtalanságok. Rendkívül szeretnék azt, hogyha meghallgatnák őket, ha végre lenne szavuk a világban. A fiatalok akkor tudnak bizonyos ideálokban hinni, ha azt látják, hogy megéri. A nagy utópiák kora lezárult, de ha komoly ideált látnak, akkor azt megérzik és örömmel vesznek benne részt. Ilyen például a bajba jutott emberek megsegítése: ez az erény nagyon benne van a mai fiatalokban!
Érdekes amit mond, mert ugyanakkor rég volt ennyire nehéz dolga egy fiatal kereszténynek: az értékek relativizálódása, a szétesett családok száma, a szexuális forradalom negatív hatásai mind-mind elemi erővel csapódnak le az életükben. Ma fiatal kereszténynek lenni nem egy mainstream dolog.
Ezzel teljesen egyetértek, teljesen nyilvánvaló, hogy nehezebb ma fiatal kereszténynek lenni mint korábban. De most is ugyanúgy van megoldás, és ez nem szociológiai, nem a társadalomtudomány fogja ezt a problémát megoldani. A személyesség útja a válasz a problémára: és ebben nagyon nagy szerepe van azoknak, akik nevelik a fiatalokat. Ők mutatják meg az élet értelmét, ők közvetítik az értékeket. Ha egy fiatal egyedül marad, akkor a körülötte lévő világ „megeszi” őt. De ha közösségbe kerülnek, akkor ellent tudnak állni: ez igaz a fiatalra, a pályakezdőre, a most házasodóra, a családos emberre. Közösségben tudjuk igazán megtartani magunkat.
Négy és fél éve vezeti a szalézi rendet: az azóta eltelt időben hogyan alakult a hitélete? Egy ilyen szolgálat megerősíti az Istenbe vetett hitét?
Ugyanaz a hitem, de sokkal erősebben érzem Istennek a felém áradó kegyelmét. Ami egy nagyon komoly lelkierővel tölt engem, és egy nagy békét is ad nekem. De ez nem az én imáinak köszönhető: hanem annak a sok ezer emberének, akik naponta gondolnak rám és kérik Isten segítségét. Ennek a szolgálatnak ez a legnagyobb ajándéka, hogy ilyen sokan imádkoznak értem nap mint nap. Szükségem is van rá: ezt egyedül képtelen lennék csinálni.
Martí Zoltán
Forrás: 777blog.hu
