Madagaszkári látogatásának második programjaként Ferenc pápa szeptember 7-én, szombaton felkereste Antananarivóban a szemlélődő szerzetesnővérek kolostorát és elimádkozta az apácákkal a délelőtti imaórát. Homíliájában arra bíztatta őket, hogy legyenek világosság környezetükben és hallgassák meg az emberek fájdalmát.
A pápát a kolostor elöljárónője fogadta délelőtt 11 óra után a kápolna bejáratánál. Közel száz szemlélődő szerzetesnő volt jelen, akik az ország különböző kolostoraiból érkeztek. A kápolna előtt 70 novícia várta a pápát.
A sarutlan karmelita nővérek, 10 belga szerzetesnő 1927-ben érkeztek Madagaszkárra. Egy kis házban telepedtek le és csak 1937-ben került sor a jelenlegi kolostor alapkő letételére, amelynek építése 20 évvel később fejeződött be. Szent József, a kolostor védőszentjének szobra áll az épület homlokzatán. Egy kis vendégház fogadja azt, aki szállást kér a nővéreknél. A közösség jelenleg 18 főből áll. A szerzetesnők az ima mellett miseruhákat és hímzéseket készítenek, ostyákat gyártanak és kerti munkát végeznek.
Ferenc pápa előre elkészített homíliáját félretéve kötetlen szavakkal fordult az egybegyűlt szerzetesnőkhöz. Itt az előre leírt szentbeszédet ismertetjük. A szemlélődő nővérekhez intézett homíliájának elején köszönetet mondott nekik hűségükért és ragyogó tanúságtételükért Jézus Krisztusról. Madagaszkáron szegénység van, de nagy természeti, emberi és spirituális gazdagság is. A szerzetesnők részét képezik ennek a szépségnek, mert Krisztus szépsége tükröződik arcukon és életükben. A pápa a zsolozsma egyik kifejezését fejtette ki homíliájában: a „kimerülni” szót. Az imádkozó kimerül az Istennel való találkozás iránti vágyában. A szerzetesnők ennek a kimeríthetetlen vágynak az élő tanúságtevői. A szemlélődő életmód az a fáklya, amely elvezet az egyetlen örök fényhez, „a szeretet élő lángjához, amely gyengéden sebez meg” (Keresztes Szent János). Legyetek világítótornyok a közel- és mindenekelőtt a távolállok számára – kérte a szerzetesnőket a pápa.
A zsoltár szól egy másfajta kimerülésről is, amikor a gonoszok üldözik az igaz embert. A kolostor mindig egy olyan hely, ahová elérkezik a világ fájdalma. Kolostoraitok, a karizmátoknak és alkotmányotoknak tiszteletben tartásával, legyenek a befogadás és a meghallgatás helyei, különösen is a boldogtalan emberek számára. Figyeljetek oda a körülöttetek élő emberek kiáltására és nyomorára, akik eljönnek ide kimerülten a szenvedéstől, a kizsákmányolástól, az elkeseredéstől.
A hit a szegények legnagyobb java. Nagyon fontos, hogy ezt a hitet hirdessük és elültessük bennük, amely segíti őket élni és remélni. Isten misztériumainak a szemlélése, amely a nővérek liturgiájában és imájában jut kifejeződésre, lehetővé teszi számukra, hogy jobban felfedezzék aktív jelenlétét minden emberi valóságban. A szemlélődésben Isten felkínálja a szerzetesnőknek a közbenjárás ajándékát.
Kedves szemlélődő nővérek, mi lenne nélkületek az egyházzal és azokkal, akik Madagaszkár emberi perifériáin élnek? – tette fel a kérdést a pápa. Mindenki a ti imáitokra és arra az ajándékra támaszkodik, amely mindig megújul életetekben. Értékes ajándék ez Isten szemében, aki részesévé tesz benneteket e föld és szeretett lakói megváltása misztériumának. Imádkozzunk együtt, hogy az Evangélium Lelke kisarjadjon e nép szívében – zárta homíliáját Ferenc pápa a madagaszkári sarutlan karmelita szerzetesnők kolostorában tett látogatásakor.
Forrás és fotó: vaticannews.va