Új szövetség Kalazanciussal címmel tartotta meg kétévente esedékes pedagógiai konferenciáját a Piarista Rend Magyar Tartománya 2019. október 24. és 25. között a budapesti Piarista Központban. A több mint ötszáz fős eseményen részt vettek a magyarországi piarista oktatási, nevelési intézmények vezetői, pedagógusai, piarista öregdiákok, szülők, diákok, emellett Romániából is érkeztek piarista nővérek, konfráterek, testvériségtagok. A bő két évtizedes múltra visszatekintő rendezvény fókuszában a 2019-es tartományi káptalanon időszerűnek és szükségszerűnek nevezett pedagógiai megújulási folyamat állt.
A konferencián előadást tartott a hazánkban jelenleg kánoni vizitációját végző Pedro Aguado piarista rendfőnök, Lázár László, a tartomány pedagógiai szolgálatért felelős delegátusa, Márkus Roland piarista szerzetes, a Kalazancius Mozgalom tartományi koordinátora, Kalmár Petra, a tartományfőnökség küldetésterületének fejlesztőmunkatársa, a piarista ifjúsági szinódus hazai projektkoordinátora, Lénárt Viktor evangélikus lelkész, a GROW Csoport elnöke és Pál Ferenc katolikus pap, mentálhigiénés szakember.
A konferencia résztvevőit Szilvásy László tartományfőnök köszöntette. Elmondta: a 2019 tavaszán megtartott káptalan azt a határozatot hozta, hogy a tartomány „merészen gondolja újra” a piarista iskolát. A helyi reflexió és káptalani folyamat hatására mind a szerzetesek, mind az intézmények vezető testületei egyértelműen kifejezték azon meggyőződésüket, hogy változtatásokra van szükség az idők jeleire figyelve. A kérdés: miként lehet még jobbá, a piarista identitás szerintivé, a diákok valós igényeihez szabottá, hatékonyabbá tenni a piarista iskolák pedagógiai munkáját, evangelizáló tevékenységét.
A tartományfőnök beszédét követően Pedro Aguado rendfőnök szentmisét mutatott be a tartomány szerzetesközösségével. A szentbeszédet Miguel Giráldez, Európáért felelős generálisi asszisztens mondta, aki a napi evangéliumhoz kapcsolódva kiemelte a Kalazanci Szent Józsefben égő jézusi tűz fontosságát, amely nélkül nem tudta volna küldetését teljesíteni, s amely nélkül ma sem létezhetne piarista iskola.
Előadásában Pedro Aguado felvázolta, miként lehet a jövő életképes iskolája a piarista iskola, és egyben kereste a választ a kérdésre: Mit jelent a világban piarista iskolát építeni? A rendfőnök atya néhány főbb gondolata ezzel kapcsolatban:
Kalazancius olyan iskolát alapított, amelyben a gyerekek átalakultak, fejlődtek, függetlenül attól, honnan származtak. Nekünk, a rendalapító utódainak, kötelességünk megújítani az iskolát.
A rendalapító mindig az aktuális valóságra adott választ. Nekünk is így kell tennünk.
Mire nevelünk? Hogy megváltoztassuk a világot, megreformáljuk a keresztény társadalmat, távlatos jövőt keressünk (utópiát). „Az utópia távoli, és minél inkább közeledsz hozzá, egyre többet kér tőled.”
Átfogó, integrális nevelést nyújtó iskolákat kell működtetnünk, hogy diákjaink egész személyiségükben tudjanak növekedni.
Szenvedélyesen kell szeretnünk a nevelői-tanári hivatást.
A rendfőnök ezen felül beszélt azokról a karizmából születő elhatározásokról, melyeket a ma és a holnap piarista iskolái számára fogalmaztak meg a renden belül:
Higgyünk a saját projektünkben, a kincsben, amellyel rendelkezünk.
Lélekkel bíró iskolát működtessünk, amelyet olyan személyek tartanak fenn, akik életet tudnak adni. A szerzetesek az iskola lelkei legyenek, de ez a lélek megosztott mindazokkal is, akik a szívükben érzik Kalazancius szenvedélyét.
A piarista iskola evangelizáló iskola, amely megteremti annak lehetőségét, hogy a diákok megszeressék Jézus Krisztust. Az iskola minden diákja Kalazancius gyermeke. Akiben megvan a hit csírája, annak biztos alapot szeretnénk nyújtani ahhoz, hogy növekedhessen.
A társadalom átalakítása tevékenységünk horizontja.
A gyermekeké és fiataloké a központi szerep.
Mélységében megújult oktatókra, nevelőkre van szükség.
Misszionáriusi, nyitott és „kilépésben lévő” iskola legyen a piarista iskola. (Nem arra való az identitásunk, hogy másoktól megkülönböztessen minket, vagy burokba tegyük és őrizgessük, hanem, hogy ezt másokkal megosszuk.)
Egy olyan iskola fenntartói, működtetői legyünk, amely egy nélkülözhetetlen projektre hív meg mindenkit.
Előadása végén a rendfőnök az alábbi következtetéseket osztotta meg a résztvevőkkel: „A világot csak az oktatásból-nevelésből kiindulva lehet megváltoztatni. Az oktatást-nevelést meg lehet változtatni, de csakis az oktatókon-nevelőkön keresztül. Az oktatókat-nevelőket pedig csak a gyermekekből kiindulva változtathatjuk meg.”
Márkus Roland piarista szerzetes és Kalmár Petra tartományfőnökségi munkatárs arról beszéltek, hogy a közelmúltban zajlott piarista ifjúsági szinódusi folyamatban milyen üzenetek fogalmazódtak meg számunkra a mai fiatalok részéről. Kiemelték, mennyire fontos a fiataloknak a közösség, az Istennel való kapcsolat, a hivatáskeresés, a személyes kísérés, az önkéntesség. Arra is kitértek, hogy az ifjúság nem a felnőtt korosztály nélkül képzeli el életét: fontosnak tartják a közösen töltött időt, melyből nem hiányozhat egymás érdemi meghallgatása.
Lázár László, a tartomány pedagógiai szolgálatáért felelős delegátusa a piarista intézményekben dolgozó jelenlegi pedagógusok és a 10–12. évfolyamos piarista diákok körében végzett kérdőíves, kvantitatív kutatás eredményeit ismertette. A zárt kérdéseket tartalmazó kérdőívet online, önkitöltős módszerrel, önkéntes válaszadáson alapulva lehetett kitölteni. A piarista diákok körében a kitöltési arány 47%-os volt, amely 713 főt jelent, míg a tanárok közül 333 fő válaszolt a kérdésekre, amely 62%-os válaszadási arányt mutat. A fiatalok és a pedagógusok ívein tartalmukban megegyező kérdések szerepeltek, úgymint:
Hogyan festik le a „piarista iskola” iskolaképét a fiatalok és a pedagógusok?
A fiatalok és a pedagógusok iskolaképei eltérnek-e, és ha igen, milyen szempontok szerint?
Melyek a fontos témáink?
Milyennek látszik a pedagógiai és pasztorális szolgálatot/életet egyesítő kalazanciusi iskola a jelenben?
Hív-e változásra a felmérés, és ha igen, elsősorban milyen szempontok mentén?
A kérdőív szempontrendszere a kalazanciusi identitáselemekre épült, emellett kialakításában fontos szerepet kaptak a 46. egyetemes káptalan dokumentumai, a 47. egyetemes káptalan üzenetei, a piarista ifjúsági szinódus eredményei, a Piarista tér 2.0 dokumentum alapvetései, a 2018. évi tartományi fórum eredményei és a 2019-es káptalani jövőterv. Nyolc szempont (összetett index) mentén hatvannégy kérdésre nyílt alkalom válaszolni egy hatfokozatú, döntésre késztető skála (teljes mértékben –> egyáltalán nem) alapján. Két kérdéstömb jelent meg mindenkinek:
„Mennyire tartja FONTOSNAK az alábbiakat általában a piarista iskolával, pedagógiával kapcsolatban? Állítsa a csúszkát ahhoz a véleményhez, amely kifejezi az Ön őszinte meggyőződését.”
„Mennyire tapasztalja IGAZNAK, azaz JELLEMZŐNEK, ÉLŐNEK az alábbiakat az Ön jelenlegi piarista iskolájában? Állítsa a csúszkát oda, ami leginkább kifejezi az Ön személyes tapasztalatát.”
A kérdőíves kutatással a magyar tartomány az eddigi sokfajta érzés, tapasztalat, vélemény megosztása mellett az adatalapú gondolkodás, elemzés felé is szeretett volna ellépni és a „pedagógiai megújulás” káptalani célját szóvá tenni. A megújulási folyamat a jövőben is fenntartandó párbeszédet kíván a pedagógusokkal és a diákokkal a kritikus témákra figyelve; a megújulás csak a fiatalok és a felnőttek közös terében valósulhat meg.
Lázár László előadását követően Lénárt Viktor evangélikus lelkész többek között annak fontosságáról beszélt, hogy egy változtatási, módosítási folyamatban mindenképp határozzuk meg előre azokat az alappilléreket, amelyeken semmiképp sem szeretnénk változtatni, illetve legyünk tudatában: a fontosságokon kívül semmi nem kell, minden döntés.
A pedagógiai napok jelentős részében ̶ csütörtök délután és péntek délelőtt ̶ alkotóműhelyek valósultak meg. A műhelyekben kollégák, szülők és diákok tevékenykedtek közösen, munkájukban intézményi és tartományfőnökségi munkatársakból képzett facilitátorok kísérték őket. A műhelyek célja volt, hogy a résztvevők élő beszélgetésekben vitassák, mit jelenthet a pedagógiai megújulás a piarista intézményekben. A teremtő viták tartalmi kereteit a tíz kalazanciusi identitáselem adta, s nagy gazdagsággal születtek javaslatok.
A résztvevők a második napon Pál Ferenc katolikus pap, mentálhigiénés szakember személyes és szervezeti változásokról szóló előadását hallgathatták meg, amely az egyén változási képességét és erre irányuló szándékrendszerét, valamint a rendszerszintű változásokat helyezte középpontba konkrét példákon keresztül.
Szathmáry Melinda
Forrás: piarista.hu
