A bencés lelkiségű szociális testvérek élete - szabályzatuknak megfelelően - a Szentlélekben gyökerezik. Nem meglepő tehát, hogy ebben a Szentléleknek szentelt közösségben legnagyobb ünnep a Pünkösd. Ilyenkor kerül sor a fogadalmak letételére, a különböző fogadalmi évfordulóhoz érkezett testvérek köszöntésére, és ekkor kezdődik a noviciátus is.
A Szentlélek nincs karanténba zárva, de a járvány miatt ebben az évben a Pünkösd ünneplése a Szociális Testvérek Társaságában is rendhagyó formában történt május 30-án, Pünkösd előtti szombaton.
A közösség nagy létszáma miatt a 40. és 25. jubileumát ünneplő testvérek - Czúcz Erzsébet, Egyed Gyöngyvér, Szabó Katalin és Gál Mária - köszöntése szombaton kora délelőtt virtuálisan, kizárólag a testvérek számára nyitott online térben történt meg, a személyes köszöntésre csak későbbi időpontban lesz lehetőség. Ugyancsak a technika eszközei révén kapcsolódtak be a Társaság tagjai az 5 új novícia felvételébe is.
Ezt követte a Mohos Gábor püspök atya által a Társaság anyaházában bemutatott szentmise, amire a hagyományoknak megfelelően, igaz, eltérő keretek között már a kültagok, családtagok, rokonok, barátok is „hivatalosak voltak”.
A szentmise keretében tett első fogadalmat a noviciátust befejező négy fiatal: Márton Etelka, Szabó Anikó, Rácz Borbála és Földváry Katalin. Az első fogadalmasok mellett fogadalmat újított két testvér a magyar kerületből, Svajcsik Zsófia Sára és Jobbágy Borbála. Az ünnepet még különlegesebbé tette, hogy a vírushelyzet miatt egy erdélyi és egy szlovák ideiglenes fogadalmas is együtt újított a magyar testvérekkel. Rajtuk kívül csak a Társaság elöljárói lehettek jelen a szűk körű, bensőséges ünnepen, amelynek azonban az egész országból és határainkon kívülről is sokan lehettek részesei az online közvetítés segítségével.
Püspök atya szentbeszédében a Krisztus-követés csodálatos távlatait állította a testvérek és mindannyiunk elé. A napi evangéliumból kiemelte Jézus és Péter apostol párbeszédét. Péter kérdésére, hogy Jánossal mi lesz, Jézus kitérő választ ad: Mit törődöl vele? Te kövess engem!
A meghívás – a körülményektől, a többiektől függetlenül - személyesen szól minden egyesünknek.
Egyikünk sem kap életút térképet arról, mi történik majd velünk életünk során. A kérés az, hogy bármi történik is velünk, ne másikra, ne a jövőre nézzünk, hanem az itt és mostban kövessük Jézust, hogy a mában bízzunk Benne. Ha nem így volna, magunkra, a saját erőnkre építenénk az életünket, nem Rá.
Figyeljük az idők jeleit, amelyek napjainkban különösen rámutatnak civilizációnk törékenységére. Ebben a rendkívüli helyzetben tanít minket Isten arra, hogy képesek legyünk megkülönböztetni, mi a fontos. A legfontosabb, mindent megtenni, hogy élő kapcsolatban maradjunk Istennel, hogy legyünk a remény, örömhír emberei akkor is, ha időnként fel kell vennünk keresztünket.
Jézus nem ígérte a földi élet drámaiságának megszüntetését, de gyógyító, megújító, felemelő kegyelmét igen. A fogadalmat tevők figyelmét püspök atya arra hívta fel, hogy mindig lesznek nehézségek, de ez benső, mély örömmel jár együtt. Az öröm és a szenvedés összekapcsolódik: nem tud igazán örülni, aki nem szenvedett és nem tud igazán szenvedni, aki sosem örült, mert mindkettőhöz nélkülözhetetlen a nyitott szív. Ezért is van szükségünk egymásra, a közösségre – kapták útravalóul és küldetésül a testvérek.
Németh Emma SSS
Forrás és fotó: Szociális Testvérek Társasága
