A pálos rend névadójának és védőszentjének, Remete Szent Pálnak ünnepét tartotta január 15-én a pécsi pálos közösség, a pécsi Pálos (Szent Imre) templomban. Az ünnepi szentmisén, rendi hagyomány szerint a szerzetesek megújították fogadalmukat.
A szentmisét Csóka János pálos tartományfőnök mutatta be, a pécsi pálos atyákon kívül az ünnepen részt vett Borsos József, márianosztrai pálos szerztes, valamint Mayer Mihály nyugalmazott pécsi megyéspüspök, pálos konfráter. A liturgikus zenei szolgálatot a pálos szkóla (Schola Sancti Pauli) látta el, Fodor Gabriella vezetésével.
Csóka János tartományfőnök ünnepi homíliáját azzal a gondolattal indította, hogy Remete Szent Pál életpéldája valószínűleg kevés embert ragad meg. Sivatagban élt, magányosan: pont ettől menekülünk. Mi volt az, ami mégis 90 éven keresztül megtartotta őt ebben az életformában? - tette fel a kérdést a tartományfőnök, majd azt hangsúlyozta, hogy Remete Szent Pálnak olyan mély és eleven kapcsolata volt Jézus Krisztussal, amely nem pusztán abból az elméleti igazságból táplálkozott, hogy Isten mindenhol jelen van, hiszen ez nem lett volna elég ahhoz, hogy 90 évig kitartson a magányban. Példája elsődlegesen arra tanít minket is, hogy átgondoljuk, van-e személyes, bensőséges kapcsolatunk a mindenhol jelen lévő Úrral. Tudjuk-e, hogy ez olyan mértékben lehetséges, hogy életet lehet rá építeni, hogy ez tud annyira megerősítő, valóságos lenni, hogy megadja mindazt, amit egy igazi emberi kapcsolat, sőt sokkal többet is annál. Szent Pál erre alapozta életét, és mindezt a halála előtti pillanatban sem bánta meg, derűvel, elégedetten lépett át az örökkévalóságba. Példája arra tanít minket, hogy számunkra is adva van ez a személyes, meghitt kapcsolat az Istennel. „Erre a kapcsolatra építve Szent Pál be tudta futni azt a küldetést, amire Isten őt hívta. Tudott olyan szigorú életet élni, amilyet szeretett volna, de enélkül nem lett volna hozzá ereje. Erre a kapcsolatra építve mi is be tudjuk futni azt a pályát, amire Isten hív bennünket, lesz erőnk ahhoz a lemondáshoz, amelyre a saját küldetésünkhöz szükségünk van.” – zárta prédikációját Csóka János.
A szentmise végén a pálos hagyományoknak megfelelően Remete Szent Pál ereklyéjével megáldották a gyermekeket.
A gyermekek megáldásának eredetét keresve egészen Nagy Lajos királyig kell visszamennünk a magyar történelemben. Nagy Lajos 1378-ban háborút indított Velence ellen, amely győzelemmel zárult. Az ezt szentesítő torinói békeszerződés egyik pontja kötelezte Velence városát Remete Szent Pál ott őrzött mumifikálódott holttestének átadására. Mindez egyértelműen tanúsítja Nagy Lajos pálosok iránti elkötelezettségét. Az ereklyék az akkori pálos főmonostorba, Budaszentlőrincre kerültek, amely ennek köszönhetően az ország egyik legnépszerűbb zarándokszentélye lett. Nagy Lajos király az ereklye magyar földre hozatalával Remete Szent Pál oltalmába ajánlotta hazánkat, és ettől kezdve a thébai sivatag szentjét Magyarország társvédőszentjeként tartották számon. Az ereklyénél nagyon sok csodálatos gyógyulás is történt, elsősorban a gyermekek körében, ezért vált hagyománnyá a Pálos Rendben az, hogy Remete Szent Pál ünnepén az ő ereklyéivel áldják meg a gyermekeket.
Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye
