Hosszú sorban vonultak be a templomba a ministránsok, a ferences szerzetesek és papok: Lendvai Zalán plébános; Kovalcsik Cirill, Lukovits Milán, Whitehouse Domonkos lelkipásztorok; Szabó Péter, a Szent Angéla Iskola lelkésze; Horváth Achilles házfőnök, a szentmise főcelebránsa; valamint Dudás Zoltán állandó diakónus. Horváth Achilles a szentmise elején elmondta: Szent Ferenc atyánkat ünnepeljük, három rend, a ferences férfirend, a női rend, a klarisszák és a ferences világi rend alapítóját.
Az olvasmány Sirák fia könyvéből hangzott el arról a férfiról, aki megjavíttatta és megerősíttette Isten templomát. „Milyen dicső volt! Mint a hajnalcsillag a fellegek fölött.” A szentlecke Szent Pál apostol Galatáknak írt leveléből buzdított, hogy Urunk Jézus Krisztus keresztjével dicsekedjünk. Az evangélium Szent Máté könyvéből a kicsinyeknek való kinyilatkoztatásról szólt. „Gyertek hozzám, akik terhet hordoztok, én megkönnyítelek titeket – biztat Jézus –, az én igám édes, az én terhem könnyű.”
Horváth Achilles az Apostolok cselekedeteiben olvasható történettel kezdte homíliáját, melyben Agrippa király és Fesztusz helytartó elé viszik Pált, hogy elítéljék. Az apostol Jézusról beszél nekik, aki meghalt, mégis él. Majd felidézte a Jelenések könyve ötödik fejezet nyolcadik verséből: „Ott állt a bárány a trón előtt, mintha leölték volna.” Pál azt állítja, Jézus él – folytatta beszédét –, örökké él, feltámadt, leölt bárányként áll a trón előtt az Atya jobbján, de halálos sebekkel van tele.
Ott fekszik ma Ferenc Porciunkulában – vont párhuzamot Horváth Achilles a mai ünneppel, és hozzátette: „Ünnepeljük, megrendezzük Szent Ferenc halálát, pedig születésnek, esküvőnek, keresztelőnek, jubileumnak, születésnapnak, névnapnak szoktunk örülni.” Mint mondta, Ferenc 1226. október 3. estéje óta örökké él.
Annak halt meg, ami ez a világ: kiölt magában mindent, ami ehhez a világhoz köti, hogy igazán az egyetlennek éljen. Ferenc meghalt, de ott áll a bárány színe előtt tökéletes boldogságban, és közbenjár értünk, hogy élővé tegyen bennünket.
Beszédében kitért arra, hogy nyolcszáz évvel ezelőtt, 1223. november 29-én hagyták jóvá a kisebb testvérek reguláját, az életszabályzatot, melyben olvasható: „Kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát, éljenek engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban.” Horváth Achilles felhívta a figyelmet arra, hogy Ferenc az életével, halálával, a regula megélésével, a grecciói jelenettel, stigmáival az evangéliumot életté váltotta.
Az evangélium megélésével a holt betű életté lett, regulájában pedig nekünk is életet ajándékoz.
A ferences rend idén két jubileumot ünnepel. Nyolcszáz éve hagyta jóvá III. Honorius pápa a regulát, és nyolcszáz éve ünnepelte Greccióban Ferenc az éjféli szentmisét, és jelenítette meg először a betlehemállítással Jézus születését. Celanói Tamás az első életrajzban felidézi ezt az eseményt, és leír egy látomást: amikor a jászolban fekvő kisdedhez Isten szentje odalépett, úgy tűnt, mintha a gyermek élővé vált volna. A látomás nem volt alaptalan, mert a kisded Jézus sokak szívében feledésbe merült, de most Isten kegyelméből, Szent Ferenc segítségével életre támadt, és belevésődött az emberek emlékezetébe. Horváth Achilles hangsúlyozta, Greccióban a holt tárgy Ferenc kezében élővé, éltetővé válik.
Ugyanígy Ferenc minket is élővé tesz. A fogadalomtételkor ezt mondja az elöljáró azoknak, akik a szabályzatra esküt tesznek: „Ha ezeket megtartod, ígérem neked az örök életet.” Beszéde végén a házfőnök kérte Szent Ferenc közbenjárását, hogy az örök életünket elnyerhessük, és meg tudjunk halni a világnak.
A szentmise végén a szerzetesek gyertyával a kezükben vonultak a Szent Ferenc-oltárhoz az ereklye elé, ahol a szentről szóló énekekkel és zsoltárokkal vált átélhetővé a rendalapító átmenete, tranzitusa az örök életbe.
„Áldjuk a földön Isten szegénykéjét” – hangzott fel az ének, mely elbeszéli Szent Ferenc halálát. A rendalapító kérte a testvéreket, vetkőztessék le, és fektessék a földre: „Fekszik a földön, hamu lett az ágya, búcsúzik tőle őszi nap sugára, mellette állván sok jó kistestvére hullat könnyeket.”
„Ó csodálatos alkonyat, áldott jó Szent Ferenc, angyali énekszó száll feléd, szép mennyország indul már elibéd nagy vígan…” – hallhattuk, majd minden elsötétült, csak a gyertyák fénye világított a sötétben. A hívek térdelve élték át ezeket a perceket, melyben Ferenc átmegy az örök életbe. A mély csönd után a szerzetesek gregorián éneke szólalt meg: „Salve sancte pater…”, amit könyörgés és ünnepélyes áldás követett.
A tranzitus szertartása a Naphimnusszal, Szent Ferenc leghíresebb költői művével ért véget, melyben a halált is nővérének fogadja: „Áldjon a halál, kapukat táró hű nénénk…”
Az ünnepi misén a Kapisztrán Kamarakórus végzett zenei szolgálatot Lógó Tibor, Nagy László Adrián és Schnell Máté közreműködésével. Az ünnep agapéval folytatódott a kolostor udvarán.
Szerző: Vámossy Erzsébet
Fotó: Lambert Attila
Forrás: magyarkurir.hu
