2014. november 27-én a Sapientia Szabadegyetem keretében tartott előadást Deák Hedvig OP és Labancz Zsolt SP. Arra a kérdésre próbáltak választ adni, hogy vajon mi volt a szándéka Ferenc pápának a megszentelt élet évével?
Öröm és hála töltött el minket az egyház és a Szentatya iránt, amikor meghirdette a megszentelt élet évét - kezdte előadását Labancz Zsolt. A reakció, ami a hírt követte, beszédes. Maga az öröm önmagában is lehetett a meghirdetés szándéka. Másrészt fontos, hogy az egyház élő, elidegeníthetetlen része a szerzetesek léte. A pápa ezzel ránk akarja irányítani a figyelmet és az egész hívő népet meghívni, hogy imádkozzanak értünk. Ezen kívül célja lehet még a megszentelt életet élő személyek és a hierarchikus egyház közötti kapcsolatot erősíteni, és új hivatások születésénél ott lenni. Nem utolsósorban pedig meghívást kaptunk arra, hogy hivatásunkban megújuljunk. Ferenc pápa – Ébresszétek fel a világot! – üzenete megszólít minket, hogy ha krízishelyzetben érezzük is magunkat, akkor is higgyük el, hogy meg tudjuk szólítani a világot! Ez a hang kiemel minket ebből az állapotból. Az előadó ezután Jose Rodriguez Carballo (A Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának titkára) tanulmányát idézte, aki úgy gondolja, hogy a szerzetesek fogyatkozása Európában nem csak statisztikai válság, hanem mélyebb krízis van, amely a szerzetesi élet gyökerét érinti, méghozzá az evangéliumi radikalitás hiányát. Az Emberfia, amikor eljön, talál-e hitet köztünk, szerzetesek között? Amit nem könnyű hallanunk: a gyakorlati ateizmus jelen van az életünkben. Tegyük fel a kérdést magunknak: hogy vagyunk a hitünkkel, mi szerzetesek?
Deák Hedvig előadásának kezdetén azt a kérdést tette föl, hogy miért jó szerzetesnek lenni. Válaszoljuk meg magunknak is, fontos tudnunk. Az Isten ki akar teljesíteni minket. Ragyogtassuk fel ennek az életformának a szépségét! Ám ez ma nem könnyű feladat, mert az emberek egy része azt gondolja, hogy az Isten az önmegvalósítás korlátja; másrészről pedig divatos dolog olyan életstílusban élni, amit én döntök el és választok. A hivatás ettől különbözik: valaki más hívott meg engem és én erre a hívásra válaszolok. Még egy akadály áll a megmutatkozásunk elé: az evangéliumi tanácsokat sokan extra feltétként képzelik el keresztény életükben. Tejszínhabként a tortán. Pedig a tanácsok minden keresztény ember életének részét kell, hogy képezzék, nem csak a szerzetesekét. A mai embernek hívószavak kellenek. Mik lehetnek ezek? A teljesebb szeretetre és a nagyobb szabadságra vezető út megmutatása. A szerzetesi élet tanácsairól pedig beszélhetünk úgy, és megmutathatjuk oly módon, mint a Krisztussal való barátságunkat; a szeretet átalakító valóságának erejét; mint a szeretetre való választ, aminek útján járunk és aminek fokozatai vannak; valamint hosszú távú, életre szóló terápiaként, amely vágyainkat harmóniába rendezi. A szív kitágítása a szabadság tereit hozza létre. A megszentelt élet éve alkalmat nyújt arra, hogy szabadabban, könnyebben tudjunk válaszolni Isten és az emberek szeretetére.
Fotó: Gieszer Richard
